2017. március 20.

Kalitkába bezárt és kiengedett álmok


Hát, én nem zárom kalitkába az álmaimat! Már csak azért sem, mert hagyom őket elszállni, a legtöbb álmom -ugyanis- felszínre sem kerül, a maradék nagy része pedig egyelőre szállhasson, ha már én nem tudom őket megélni!

De a lényeg! Ismét nem olvasok, pedig becsszó', elkezdtem egy rövid könyvet! De a második oldalig jutottam, és akkor jött az egyik álom, és utat tört magának: most kell megtanulnom a legegyszerűbb amigurumik horgolását. És akkor bevonszoltam magam egy fonalboltba, megvettem az ajánlott minőségből két vagy három gurigát, és uccu neki: készítettem egy nyulat. Ezt megelőzően van egy félkész nyúl, egy húsvéti tojás-nyúl (test és két fül) összevarrás nélkül, és most elkezdtem egy újat, egy másmilyent. Azóta az üzletbe is visszatértem és vettem még fonalakat, mert a gyakorlás nálam nem célravezető, szóval legyen egyből megfelelő színvilágban, ha már a tökéletes minőségtől mesze vagyok.
Talán Judit emlékszik mg, hány éve mondtam neki, hogy meg kell tanítson engem horgolni! Most van itt az ideje, szegény próbálkozik az online gyorsoktatással, még horgolni is képes, hogy fotókon mutasson valamit! Tündér egy hölgy!

Szóval nem olvasok, hanem horgolok. De hiányzik az olvasás, nagyon, de nem hagynak a lábak és a testek, hogy aztán eljussak a rövidpálcáktól a hosszúkig meg stb.és a vágyott kendőm is elkészülhessen. De fonalat most nem vehetek, kitért a családfő a..

Voltunk Egerben a családdal: öregszem... az idősebb nyugdíjasokkal áztattam magamat hosszú félórákig. :)

Megvannak a kacsáim is! Levakarhatatlanul, örök emlékként.

S a Kalitkába zárt álmok?

Sokkal többet vártam Ruta Sepetys-től- Az árnyalatnyi remény írása megríkatott, így ez a történet a new orleans-i prostivilágról nem annyira. Értem én, hogy a lány, Josie, aki Josephie szeretne lenni. akinek az anyja a főpiroslámpásház közkedvelt kurtizánja volt, nem abban a közegben nevelkedett, értem én, hogy védték őt, hogy ki akart törni, hogy el akart költözni, hogy jó tanuló volt, hogy voltak álmai, hogy mégis megtalálták őt az anyja rosszakarói, meg értek én sok mindent, de a történet vezetése nem nyűgözött le, egyszerű volt, nem izgultam, néhol még unatkoztam is. Sokkal erősebb jellem-leírásokat vártam volna, miért?-eket, történetvezetéseket. Valahogy minden olyan egyszerű volt.

A fülszövege, amolyan semmilyen:

1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.

Ruta Sepetys magával ragadó jellemeket teremt, akárcsak a világon mindenütt nagy sikert aratott Árnyalatnyi remény című első regényében. A gazdag cselekményben titkok és hazugságok hálója szövődik, és a kísértő emlékeztető, hogy döntéseink sorsunkat alakítják.

2017. március 8.

Nőnapomra magamnak :-)


(a közösségire írtam , de inkább bemásolom) 

Falun nőttem fel. Falun élek, hiába mondják nagyközségnek. Értitek? Nagy!
Szóval falun nőttem fel, többgenerációs családban. Gabi még a dédire is emlékszik,  én sajnos nem. De a lényeg, hogy ebben a többgenerációban bőszoknyás és más gondolkodású nagyszülők éltek,  akiknek majdnem sikerült belémültetniük azt a gondolatot, hogy "úgy szép az asszony, ha kövér" - ezt ők mondták mindig.
Az asszonyok, lányok mindenféleképpen szépek tudnak lenni!
Én viszont ma tartom magam az ő mondásukhoz,  és a nőnapot gesztenyepürével és szalonnás-cukros túrós csúszával ünneplem, mosolyogva és szeretett nagymamámra gondolva. B-) :-D
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...