2017. augusztus 21.

Olvasom..

... Samantha King A döntés című könyvét, s azon morfondírozom, hogy végig ilyen monológszerű, mesélős lesz? Végig E/1-ben az anya gondolatait hallgatom?

2017. augusztus 20.

Katniss, billogok és tengernyi könny

Két hete, amikor Hanna táborban volt, és többnyire Petivel voltam a munkán és a tanfolyamon kívül, az Éhezők viadala trilógiához lett kedvem. S ahogy olvastam, azaz újraolvastam, úgy néztük a filmet. Aztán a Kiválasztott második felénél elakadtam, s a filmet előbb néztük, mert kettesben közösen nem tudtunk kivárni, de jó volt. Valahogy egyre jobban bírom Katnisst. Pedig nem annyira jó jellem. De lázadó, s bármennyire is nem szeretnék az lenni, valahogy mindig oda lyukadok ki... 
Az első könyvet most olvastam harmadszor. Amikor először a kezembe vettem, az anyaságom, az őrző-védő funkcióm nem bírta bevenni ezt a gyilkolást, utáltam a S. Collins fantáziáját. Aztán évekkel később "felnőttem" a feladathoz, elolvastam mind a három kötetet, s megállapítottam, hogy a második a legjobb. Most lett újra kedvem, s már nem mondom ki ezt ennyire egyértelműen. Most már a harmadik is  igen tetszett.... Lázadó vagyok. :-\
A harmadik és negyedik filmet ráadásul most láttam először, és sajnáltam, hogy sok mindent megváltoztattak benne. De azért egész jó. Bár Petit még mindig nem tudtam rábeszélni az olvasásra. 
(meg kellene nézni, hogy írtam - e a történetről, mert igazából csak az olvasási szenvedésem csökkenése miatt róvom le e sorokat.) 

Ezek után Ruta Sepetys Tengerbe veszett könnyek címmel írt könyvét olvastam, hmmm. néhol untam. Inkább a dokumentumregény oldala tetszett, mert én sem hallottam erről a világháborús hajó elsüllyesztésről. Háború, süllyedés, tragédiák, romantika, mind-mind megtalálható a történetben, ami az átlagos nőnek egészen jó lehet. Az én mércém szerint egész jó volt, mert haladtam vele... De egyébként semmi különöset nem éreztem. Nem hagyott maradandót, nem fogom újra elolvasni. 

S ma pedig egy, eddig kimaradt Cecelia Ahern könyv következett, A vétkes. Nem sokat tudtam róla néhány nappal ezelőttig, akkor merültem bele, hogy van benne család, meg 17 éves lány, valami furcsa élet, szabályok... S a lány hibázott az országuk rendszerében. Mert ésszerűen viselkedett és részvéttel teli volt valaki iránt, aki iránt nem kellett volna.  S hiába az ismeretség, beleégették a V betű(ke)t. 
S akkor közben, itt, s máshol belecsöppentem kicsit a C. trilógiához, visszakanyarodtam Katniss Everdeen-hez. Ugyanazt éreztem végig A vétkes Celestine North karakterénél. Hogy majd ő lesz a másik oldal kiválasztottja. S, tényleg. Bíztam benne, miközben a cellájában várakozott, mert hiszek az igazságban. 
S ahogy fogytak a lapok és vártam az eredményre, az igazság fényre derülésére... nem tűnt fel, hogy mulyen kevés oldal van hátra.. Most akkor így lett vége, vagy lesz folytatás??? S akkor mikor? 
Hajrá lányok! 

Egyébként Ahern tuti Collinstól kapta az ihletet...... 

"Szóval te vagy az. A kiválasztott." 

Én pedig gondolatban magamra tetovaltatok egy V-t és egy fecsegőposzátát.

2017. augusztus 18.

Bloggerek, vloggerek - arccal

Ma olvastam egy bejegyzést valakinél, de igazából mindegy is, mert nem ez miatt írok. 
Vlogot nem nézek, ismerem followannat, egyszer-kétszer láttam és hallottam, belefutottam. 
Néhány bloggal jobban képben vagyok, de sokakhoz képest az a néhány, amit követek, az semmi. Ezekhez, vagy a személyhez kötődő insta-profilt is általában követem. 
Egy darabig. Vagy sokáig.

Többször beszélgettem ismerősökkel, hogy mi az a határ, amikor kritizálhatunk mondjuk idegen embereket. Az utcán, tévében. Általánosan vagy személyeskedve (itt lép képbe a pillecukor blog bejegyzése) : miért kritizálja valaki a zoknival viselt szandálos férfit? - ha neki jó? Miért zavar egy nagyon túlsúlyos bikinis hölgy, ha neki jó? Vagy miért zavaró egy nagyon eltérő színű melltartópánt valakin, vagy éppen, ha a melltartó hátsó, kapcsolós része feljebb van, mint az ruha hátulja...? 
Én úgy vagyok vele, hogy általában érezze magát mindenki úgy jól ahogy, ne legyen mellettem szagos, koszos stb. , de egyébként nem igazán érdekel. Ha valami nekem nem tetzsik, "nem jön be", azt a legtöbb esetben megmutatom a gyerekeimnek. Nem kritikaként, hanem példaként, aztán ők tudják.. Vagy nem. Csak ne ítélkezzenek, ez a lényeg. 
Amiért ez ma eszembe jutott az az, hogy a szívbajos, Blahán, útközben írt poszt után egy mindig-sok-emberes szakáruházban láttam egy híres bloggert, akit sokan ismernek, akinek a képei nagyon precízen megszerkesztettek, mindenre kiterjedően. S ma neki volt kint az egész háta, nekem nem tetszően. Engem annyira nem érdekel mert az első gondolatom az volt, hogy ő is ember, és lám, ő sem tökéletes. De jó! S aztán továbbra sem érdekel a dolog. Most akkor mi a helyzet? Nyíltan, arccal bloggerező, mindig fitt, tiptop.. 
És arra jutottam, hogy neki biztos tetszett az outfitje.

S egyébként velem se foglalkozzon senki, legalábbis ilyen tekintetben ne. :-P

No szívbaj

Oké. Nincs szívbajom, szív-szervi bajom. Meg más szervi sem. De sok apró jel miatt, ezen a nyáron, a SZABADSÁGOM ideje alatt, nem a szomszéd panel, bp-i szakrendelőhöz tartozva, hanem egy órát utazva, ott változó mennyiségű percet, fél órát, órát várakozva, bejelentkeztem és elmentem néhány szakrendelésre. És mivel nincs bajom sok tekintetben, Istennek hála, még én érzem magam rosszul, hogy miért lopom a doki idejét..... ? Metakommunikációs jelek, kapkodás stb. Kettő szó, azaz mondat velem, hozzám.
Mintha a fél életemet betegállományban tölteném.
Brr. Na jó.

2017. augusztus 12.

George

2016 nyarán családilag, négyesben, egybefüggően (amit mások nyaralásnak neveznek) összesen négy napot tudtunk volna eltölteni, de akkor lett George beteg, így L. itthon maradt vele kicsit, amíg a nagyszülők bébiszittelésére bíztuk. A négy napból lett 2,5.
Idén ez az együtt töltött idő 3+2 nap lett volna. 3nap rokonoknál illetve közben saját szórakozással, kettő pedig itthon, Pesten valami..
Ééés... George-nak volt ma egy nagy nyüszítése, s azóta három lábon ugrál. Viszem, hozom a kezemben, emelgetem, elvittük Petivel egy hétvégén is dolgozó állatorvosi rendelőbe = szalagszakadás?
Ennek kiderítéséhez kell majd röntgen, amire, sok esetben napokat, heteket kell várni, aztán lehet, hogy műtét. Saját orvosunk nem ortopéd orvos, keressünk másikat, jót, megfizethetőt, s akkor még a kedd- csütörtök utazás előtt állunk. Hmm. Most komolyan. A francba, a fenébe. Meg ilyenek. Bele kell merülnöm magamba, hogy válaszokat kapjak. S itt nem csak a kutyára gondolok.
Ugyanolyan sokat dolgozunk, mint sokan (akik egyszer, kétszer utaznak, vagy heteket tudnak nyaralni) , mi egy hosszabb (mondjuk egy hetes nekem elég lenne) nyamvadt családi nyaralást nem engedhetünk meg, s ami lenne, az is komplikált. Szóval a fenébe.
Még jó, hogy imádom a kutyám.. Igazából el sem indulnék, de ezt nem tehetem meg a családdal.
Ezt leírtam, mert már úgysem osztogatom meg sehol, meg egyébként is............ én dolgom.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...