2017. március 26.

Röhrig és a megbocsátás

Hétfőn este a Budavári szabadegyetem eseménye kapcsán a Bécsi kapu téri templomban voltam és meghallgattam Röhrig Géza előadását József történetével kapcsolatosan.
Igazából egy dolgot jegyzek most le, Röhrig így mondta: a megbocsátásunkért a másik félnek tennie kell valamit. Valami olyat, hogy megbocsássunk.

S mi van akkor, ha bennünk van a bocsánat, a túllépés miatt, vagy legyen inkább úgy, hogy már nem érdekel az egész, a kapcsolat már nem lesz ugyanolyan, már nem szeretnék ezzel foglalkozni, lezárnám. De a másik fél sértett, az ő megoldása a hallgatás, a kerülés, és semmi olyat nem tesz, amivel a bocsánatot elnyerhetné?

Komolyan ezen gondolkodom.

3 megjegyzés:

  1. Nem hallottam az előadást, de én úgy hiszem, nem kell mindent megtartani. Egy kapcsolatot sem, ha az nem jó, ettől függetlenül sértettség nélkül, megbocsájtással is tovább léphetünk. Szerintem a megbocsájtás önmagától és önmagadnak szól, mert magad teszed tönkre, ha tovább cipeled.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Reea, így igaz. Nem is tudom ezt így megtartani, csak erősen fogalkoztat azóta is. S pl. az említett kapcsolatban én lezártam, és nekem ez így jó, de a napi szintű találkozás miatt érzem azt a fajta neheztelést, amit nem értek. Na, nem tudom itt és így kifejteni. Nyilvánosan. Foglalkoztat.

      Törlés
    2. Én is így gondolom, hogy nem várhatjuk mindig a másiktól, hogy tegyen valamit a megbocsátásért, hanem jó, ha magunkban tudjuk lerendezni.

      Ugyanakkor, ha az ember le is zár egy bármilyen szinten negatív kapcsolatot, még nem jelenti azt, hogy szívesen találkozik az illetővel. Ha napi szinten látod, az felidézheti a rossz emlékeket, élményeket, nem csoda, ha neheztelésfélét érzel iránta.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...