2017. február 15.

Forbidden - Kimondhatatlan



Azért én nem ájultam el ettől a könyvtől, mint ahogy más blogokban olvastam!
Érdekelt, de nem kötött le.
Érdekelt, mégsem haladtam vele.
Megismertem a családot, egy kicsit a múltat, de mégsem ismertem meg őket. Sokkal mélyebb jellemrajzokat szerettem volna olvasni. Hogy tényleg megismerjem őket. Oké, hogy ez a két nagyobb testvér Lochie és Maya szemszöge, de akkor is! Pl.az apáról csak a fiú szemszögénél hallottam. Érdekelt volna Kit, hogy ő mire emlékezett a régi, teljes családi életből. Sok-sok mindenség érdekelt volna.
S akkor álljon itt a fülszöveg, hogy utána írhassak még egy-két hosszú mondatot.

"A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…"
Ahogy ezt a szöveget most ismét elolvastam, kb.ennyi. Nem sokkal több minden történt. Kiderültek az iskolai dolgok, a gyerekek szoros kapcsolatára is fényt derült. A középső-gyerek-szindróma itt is megjelenik: Kit a legproblémásabb. S igen, testvérszerelem van benne a testiséggel. S igen, azt hiszem én haragudtam Mayára. Nem mondom, hogy kicsit vagy nagyon, de rá haragszom. S Lochie-t nagyon,nagyon.......... szeretem és nagyon-nagyon........... a többi.
Fájdalmas könyv, elgondolkodtató (kicsit), de azért nem egy szépirodalom, na!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...