2017. február 11.

Dzsungel és Lear... vagy Lear a családi dzsungelben?

Kicsit sok színházjegyem gyűlt össze mostanában, néha már kedvem sincsen menni néha már továbbajándékozom, vagy barátoknak ajánlom fel a jegyeimet.... de van most miről írnom.

Családdal Dzsungeleztünk a Pestiben. Oké-oké, hogy mi rengeteget költöttünk oviskorukban a szórakoztatásukra, de pl. Mauglira kíváncsiak lettek, mert hjaj!mikor is volt a kiskoruk? Nem emlékeztek. Ez visszaköszönt Peti előadás utáni mondatában is, aminek a lényege, hogy milyen jó, hogy ő nem emlékezett, így nem is tud kritizálni, neki tetszett, mondjak bármit is. 
Előre bocsátva, vagy utólag magyarázva a négy főnkből kettő nem tud (nem szeret?) vitázni, próbálkozik a "csírájában elfojtani" technikával, de ez nem működik egy olyan személlyel, mint én, aki viszont a szavak embere, a meggyőzés pro és kontra, a beszélgetések híve.
Nem vagyok kritikus, szóval ez nem erről szól most..

A dzsungel könyve, 2017.február 9.
Főváros melletti lakosként általában autóval be egy-még-nem-belvárosi parkolóig, aztán tömeggel közlekedve.. Autó nem indul, így futás a 20 percenként induló buszhoz, ami éppen akkor indult a végállomásról. 
Andiék bezuhannak, odaértek, hurrá!
Még itthon megnéztem a szereposztást, sajnáltam, hogy kedvenc keselyűm, Fesztbaum úr, ma máshova hivatalos. Tulajdonképpen majdnem mindenki más volt, mint 7-8 éve. Egyetemista Maugli, Sír Kán, Csil..
Összegzés: a sokat szidott Balut játszó Reviczky Gábor, nekem hozta a régi Balut. Lehet, hogy most a bizonytalansága miatt ingott, de ugyanígy játszotta régen is. S nem is mennék végig mindenkin, még egy: nem kedveltem Majsai-Nyilas Tünde Bagiráját.. Tény, hogy neki volt a legszebb és legbiztosabb hangja, de egyszerűen nekem ez a fekete párduc túl harsány volt a cicamica jelmezében. Egyértelműen visszaemlékeztem folyamatosan Kútvölgyi Erzsébet finom mozdulataira, kedves hangjára.
Maugli egész jó volt, ha ő énekelt (szerintem ő), egész jó hanggal, de még tökéletesítendő. Sír Kán nem tetszett, azaz az éneklése, ez nem az ő hangszínéhez passzolt, szerintem rossz volt, Csil viszont Csil volt! Jó volt. 
Méhes és Borbiczky még viszi a szerepet, ez utóbbi már lelassultabb, amolyan idősödő Akela..
Ha már az éneklést említettem, tuti, hogy a kezdő-záró kép dala felvétel volt, és még néhány. S visszatérve a jelmezekre, az új jelmezekre... Bagira egyáltalán nem tetszett, nem is illett a darabba, de az emberek ruházata sem tetszett. A család lehurrogott, hogy ez a törzsi szokás, szerintem pedig nem. Nekem zavarta a szememet. De ez is egyéni problémám.

Összegzésül: szerettem és ismerem a dalokat a cd-ről, ismerjük a darabot. Így a darab és a dalok lekötötték a figyelmemet, és az első 10 perc után leállítottam magamat, hogy ne a szájmozgásokat nézzem, hanem a színpad egészét. Gyerekdarab, ők élvezik a látványos gyorsaságot, a pörgést, a humort... S a Padlást is sokan kritizálják, nekem még mindig inkább annak a története tetszik. Ebből hiányolok néhány dolgot, még mindig: arcokat, több mimikát, játékot, nem csak rohangálást a színpadon...... de ez már régen is ilyen volt, nem a csütörtöki előadás hibája. Amolyan tömegdarab, kell, gyerekek mindig születnek, s a szülők úgyis elviszik a gyerekeiket is, ha még játsszák majd. A varázs nekem is elillant, egy családi este volt izgalmakkal és késői hazaérkezéssel. 
Bagira nem megy ki a fejemből....

Tegnap viszont a Lear királyt láttam a Radnótiban. 2017. február 10.

Nagyon fáradtan, nem is volt kedvem menni, csak haza.....haza, mint E.T. De sok követ megmozgattam, hogy eljussak ekkor erre, így muszáj volt.
Néhány első gondolat:

Nekem miért nem mondta senki, hogy néhány méterre tőlem pucéran fog rohangálni László Zsolt?
Igazi shakespeare-i darab.
Alföldi rendezés...
Mennyi vér..
Gyönyörű Csomós Mari.
Megszokott Kováts Adél.
László Zsolt sokszínű arca.
Pál Andrást még mindig love- fantasztikus fattyú!
Szávai Viktória még mindig csodaszép a hangjával együtt.
Olykor néha túlzások- amik nekem nem...pl. amikor megvakítják Schneider Zoltánt-Gloucester grófot,vagy amikor Oscar meghal. Na, az nekem kínos volt ott előttem, az a vigyorgó, vicsorgó szenvedés.
Utálom a spenótot.......... még a szagától is rosszul vagyok.

S mivel a 40 percenként járó buszaim közül egyiket 3 perccel lekéstem így szétfagyva értem haza, bedőltem az ágyba, s ezek a gondolatok egybe forrtak:
sokszereplős mű, amelyben nekem öten (hatan) vitték a darabot, összességében tetszett, fantasztikus volt László Zsolt, Lear királyként! Szerettem nézni az arcát a darab közben. És Kováts Adélét is, olykor a háttérben. De néhány jelenet, annyira nem kötött le- ezt is bevallom.
Az elején még azt hisszük, ha nem ismerjük a művet, hogy itt A só című magyar népmese lesz............aztán lesz belőle egy szomorú, gúnyos, intrikával teli, a szeretet-álcája-mögötti-szemétségekkel teli családi kapcsolat. Az önérdek, a hatalomvágy, a függetlenség.

Ha mögé nézel: elgondolkozol vagy csak elmerülsz a shakespeare.i világban.
Ha előtte maradsz: rengeteg káromkodást fogsz hallani és sok, olykor túlzóan sok vérnek látszó piros folyadékot fogsz látni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...