2017. február 26.

Az én Oszkarjaim go

Ígértem egy bejegyzést a favoritokról. Kevés az idő, mindjárt díjeső, sajnos nem tudtam mindent megnézni, de így sincs okom panaszra. Holnap pedig végre nem lesz kifogásom a vasalásra!

Legjobb női mellékszereplő jelölések:
(A Fences-be csak belenéztem  nincs véleményem.)
Viola Davis – Fences
Naomie Harris – Holdfény
Nicole Kidman – Oroszlán
Michelle Williams – A régi város
Octavia Spencer – A számolás joga

Nem igazán tudom én megállapítani, hogy ki adta át legjobban a megtört vagy éppen elgondolkodtató karaktert. Nekem a tetszett, nem tetszett vélemény jön be. Elhittem-e neki vagy nem..?
Szerintem Naomi Harris fogja nyerni (vagy Kidman),  és én Octavia Spencernek drukkolok.

Legjobb férfi mellékszereplő jelölések :
Mahershala Ali – Holdfény
Jeff Bridges – Hell or High Water
Lucas Hedges – A régi város
Dev Patel – Oroszlán
Michael Shannon – Éjszakai ragadozók 

Mindegyik filmet láttam... Bár Dev Patel-t nem küldeném haza, ha meglátogatna... mégis azt mondom, hogy Lucas Hedges a pimasz fiatalságával vagy Jeff Bridges a tapasztalataival a befutó. De Patelnek is örülnék, de az ő neve tuti nem lesz a borítékban.
Mahershala Ali nekem átlagos, M. Shannon jó, csak nem szimpatikus. :-)

Legjobb főszereplő színésznő jelöltek:
Emma Stone – Kaliforniai álom
Natalie Portman – Jackie
Ruth Nega - Loving
Meryl Streep – Florence – A tökéletlen hang
Isabelle Huppert – Elle

Az utolsó kivételével láttam a filmeket,  így akinek én drukkolok: huuu, nem tudom. Nekem mindegy. Legyen Portman vagy Stone. Szerintem Stone nyeri (vagy I. Huppert?)

Legjobb főszereplő színész jelöltek:
Casey Affleck – A régi város
Andrew Garfield – A fegyvertelen katona
Ryan Gosling – Kaliforniai álom
Viggo Mortensen – Captain Fantastic
Denzel Washington – Fences

A Captain Fantstic kimaradt nekem. A Fences belenézős volt.  Így mondhatok véleményt? 
Casey Affleck! De A. Garfield is meggyőző volt. Gosling semmiképpen sem! Denzel Washington mindig jó... Affleck vagy Wahington vagy Garfield? (Sorrendem a drukkolásban.)
S itt még megjegyzem, hogy a Loving férfi főszereplője Joel Edgerton nekem megért volna legalább egy jelölést. Nálam inkább ő, mint Ruth Nega.

Legjobb rendező jelöltek:
Mel Gibson – A fegyvertelen katona
Damien Chazelle – Kaliforniai álom
Barry Jenkins – Holdfény
Kenneth Lonergan – A régi város
Denis Villeneueve – Érkezés 

Mindet láttam, és kicsit utána olvastam a rendezésnek. Én a Kaliforniai álmon kívül bármelyiknek drukkolok. Mondjuk inkább a Holdfény se nyerje. Szerintem megérdemlik hárman. Sorrendem: Mel Gibson,  Kenneth Lonergan,  Denis Villeneueve. 
S aki nyeri szerintem: Holdfény. Az Érkezés nem fogja.

Legjobb film jelöltek:
Kaliforniai álom
A fegyvertelen katona
Holdfény
A régi város
Oroszlán
A számolás joga
Fences
Érkezés
Hell or High Water
Huhuuú,  nehéz,  a legnehezebb. Láttam nyolcat. Nálam mindig mérce, hogy akarok-e telefonozni a filmnézés közben vagy nem? Moziban unatkozom-e, elgondolkodom-e máson vagy nem?

Kedvenceim sorrend nélkül: Oroszlán, A számolás joga, A régi város, A fegyvertelen katona, Érkezés,  s szerintem a Hell or High Water is erős. 

Ha mindenképpen mondanom kell egy címet, akkor az Oroszlánt mondom. Elvarázsolt a történet, elvarázsolt az a kisfiú. A játéka, meg az egész. A testvérjelenetek, a felvételek, a képek, minden. Köszönöm, hogy film készült belőle és megnézhettem. Egyszerűen imádtam. 

A számolás joga is közel állt sokáig, de nem gondolom, hogy oscart ér. Az Érkezésben szerettem a fantáziát. Minden jó ötletet kedvelek földhözragadtként. És Amy Adams-nek drukkolnék, ha jelölték volna. :D 

A fegyvertelen katonát megszerettem, tényleg klasz volt! Respect neki.

S nem gondoltam volna, hogy a texas-i fenegyerekek is elgondolkodtatnak a végére. Utálom Texast, a countryt, Dallast és a Ewing-okat, meg a hülye nyakkendőjüket stb. De igen, elgondolkodtatott ez a testvérpár, megérdemelnék ők is a díjat. Nekem a Holdfény kevés, gondolom ezer ilyen sztori futkározik az utcákon. 
Kalifornia pedig a végére belejött, de ez egy erős mezőny, vannak jobbak nála. Csalódott leszek, ha ők nyerik meg. 
A Fences? Szerintem jó abból a kevésből megállapítva, csak mennyire lerágott csont ez a 50-es évek fekete-témája?? Várom Magyarországra.

S témák, amiknek drukkolok mindenképpen:
Legjobb rövidfilm: Mindenki
Legjobb külföldi film: Az ember,  akit Ovenak hívtak (a többit nem is láttam most)
Legjobb operatőr és vágás: Holdfény, mert gyönyörű volt nézni a képi világot!

2017. február 15.

Jelenetek.

Egy házasságból. (Radnóti Sz. Budapest)

Szerencsére egyelőre nem kell azt mondanom, hogy a sajátomból. Bár az elején, a harmadik gyerek-jelenetnél majdnem ugyanaz volt a lényeg, mint mostanában nálunk: ha érkezne egy harmadik váratlanul, akkor mi lenne, hogy döntenénk? L.először ugyanazt mondta, mint Schneider Szávainak, azaz Johan Mariann-nak: dönts te, az úgy jó lesz. Aztán ennek a döntésnek a kimenetele már nem egyezne a miénkkel, de ezt most hagyjuk.

A többi jelenet pedig egy üresedő, hibáztató, esetleg kapuzárási-pánikos, féltékeny házasságot, válságot, válást majd egy barátságot mutatott be.

Kétszereplős darab, aláfölérendeltség nélkül. Együtt viszik a mondanivalót, csóválhatjuk a fejünket mi nők, hogy TE HÜLYE! NE ALÁZKODJ MÁR MEG!
Kiálthatjuk, hogy TE SZEMÉT ÁLLAT, MI AZ, HOGY NEM SZERET(T)ED?

Gondolkodhatunk, s nevethetünk olyanokon, amiken mi nem tudunk, de mások igen. Pedig nem is vicces.

Egy házasság jelenetei. Kihűlés, felmelegedés, mosolyok és veszekedések. Verekedések. Fúj. Az bántott. Ja, szex is volt, színpadiasan. 
Lényege : kedveseim! Beszélgessetek egymással! Mindenről. Akár a szexről is. Nem vitázni, meghallgatni, hallgatni tudni, elmondani. Tudom, hogy nehéz. Körülöttem is vannak. 
Értem én. 

Összességében jó darab, középkorú házaspároknak kötelező lehetett volna. Szerintem más nem érti  teljesen. Fiatalok, szerelmük magas hőfokán még nem értékelhetik, ezt Pál Feri is elmondhatná. Ez a darab a démonizált időszak egy darabja. 

Jelenetek egy házasságból. Utolsó előtti előadás, s sokszor visszatapsoltuk őket. Elgondolkodtató, klassz, odavagyok Sneciért. 

S ami nekem érdekes: egyedül indultam (volna), de. Szóval volt egy jegyem, de nem volt kedvem menni. Ajánlgattam néhány ismerősnek, majd nekik nem volt jó, s végül úgy alakult, hogy régi, régen nem látott, s régóta egy jót-nem-beszélgettem-vele barátnővel mentem, s a hazafelé úton a témánk:
Jelenetek a házasságainkból.

Köszönöm a bizalmat! Még mindig.

Forbidden - Kimondhatatlan



Azért én nem ájultam el ettől a könyvtől, mint ahogy más blogokban olvastam!
Érdekelt, de nem kötött le.
Érdekelt, mégsem haladtam vele.
Megismertem a családot, egy kicsit a múltat, de mégsem ismertem meg őket. Sokkal mélyebb jellemrajzokat szerettem volna olvasni. Hogy tényleg megismerjem őket. Oké, hogy ez a két nagyobb testvér Lochie és Maya szemszöge, de akkor is! Pl.az apáról csak a fiú szemszögénél hallottam. Érdekelt volna Kit, hogy ő mire emlékezett a régi, teljes családi életből. Sok-sok mindenség érdekelt volna.
S akkor álljon itt a fülszöveg, hogy utána írhassak még egy-két hosszú mondatot.

"A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…"
Ahogy ezt a szöveget most ismét elolvastam, kb.ennyi. Nem sokkal több minden történt. Kiderültek az iskolai dolgok, a gyerekek szoros kapcsolatára is fényt derült. A középső-gyerek-szindróma itt is megjelenik: Kit a legproblémásabb. S igen, testvérszerelem van benne a testiséggel. S igen, azt hiszem én haragudtam Mayára. Nem mondom, hogy kicsit vagy nagyon, de rá haragszom. S Lochie-t nagyon,nagyon.......... szeretem és nagyon-nagyon........... a többi.
Fájdalmas könyv, elgondolkodtató (kicsit), de azért nem egy szépirodalom, na!

2017. február 11.

Dzsungel és Lear... vagy Lear a családi dzsungelben?

Kicsit sok színházjegyem gyűlt össze mostanában, néha már kedvem sincsen menni néha már továbbajándékozom, vagy barátoknak ajánlom fel a jegyeimet.... de van most miről írnom.

Családdal Dzsungeleztünk a Pestiben. Oké-oké, hogy mi rengeteget költöttünk oviskorukban a szórakoztatásukra, de pl. Mauglira kíváncsiak lettek, mert hjaj!mikor is volt a kiskoruk? Nem emlékeztek. Ez visszaköszönt Peti előadás utáni mondatában is, aminek a lényege, hogy milyen jó, hogy ő nem emlékezett, így nem is tud kritizálni, neki tetszett, mondjak bármit is. 
Előre bocsátva, vagy utólag magyarázva a négy főnkből kettő nem tud (nem szeret?) vitázni, próbálkozik a "csírájában elfojtani" technikával, de ez nem működik egy olyan személlyel, mint én, aki viszont a szavak embere, a meggyőzés pro és kontra, a beszélgetések híve.
Nem vagyok kritikus, szóval ez nem erről szól most..

A dzsungel könyve, 2017.február 9.
Főváros melletti lakosként általában autóval be egy-még-nem-belvárosi parkolóig, aztán tömeggel közlekedve.. Autó nem indul, így futás a 20 percenként induló buszhoz, ami éppen akkor indult a végállomásról. 
Andiék bezuhannak, odaértek, hurrá!
Még itthon megnéztem a szereposztást, sajnáltam, hogy kedvenc keselyűm, Fesztbaum úr, ma máshova hivatalos. Tulajdonképpen majdnem mindenki más volt, mint 7-8 éve. Egyetemista Maugli, Sír Kán, Csil..
Összegzés: a sokat szidott Balut játszó Reviczky Gábor, nekem hozta a régi Balut. Lehet, hogy most a bizonytalansága miatt ingott, de ugyanígy játszotta régen is. S nem is mennék végig mindenkin, még egy: nem kedveltem Majsai-Nyilas Tünde Bagiráját.. Tény, hogy neki volt a legszebb és legbiztosabb hangja, de egyszerűen nekem ez a fekete párduc túl harsány volt a cicamica jelmezében. Egyértelműen visszaemlékeztem folyamatosan Kútvölgyi Erzsébet finom mozdulataira, kedves hangjára.
Maugli egész jó volt, ha ő énekelt (szerintem ő), egész jó hanggal, de még tökéletesítendő. Sír Kán nem tetszett, azaz az éneklése, ez nem az ő hangszínéhez passzolt, szerintem rossz volt, Csil viszont Csil volt! Jó volt. 
Méhes és Borbiczky még viszi a szerepet, ez utóbbi már lelassultabb, amolyan idősödő Akela..
Ha már az éneklést említettem, tuti, hogy a kezdő-záró kép dala felvétel volt, és még néhány. S visszatérve a jelmezekre, az új jelmezekre... Bagira egyáltalán nem tetszett, nem is illett a darabba, de az emberek ruházata sem tetszett. A család lehurrogott, hogy ez a törzsi szokás, szerintem pedig nem. Nekem zavarta a szememet. De ez is egyéni problémám.

Összegzésül: szerettem és ismerem a dalokat a cd-ről, ismerjük a darabot. Így a darab és a dalok lekötötték a figyelmemet, és az első 10 perc után leállítottam magamat, hogy ne a szájmozgásokat nézzem, hanem a színpad egészét. Gyerekdarab, ők élvezik a látványos gyorsaságot, a pörgést, a humort... S a Padlást is sokan kritizálják, nekem még mindig inkább annak a története tetszik. Ebből hiányolok néhány dolgot, még mindig: arcokat, több mimikát, játékot, nem csak rohangálást a színpadon...... de ez már régen is ilyen volt, nem a csütörtöki előadás hibája. Amolyan tömegdarab, kell, gyerekek mindig születnek, s a szülők úgyis elviszik a gyerekeiket is, ha még játsszák majd. A varázs nekem is elillant, egy családi este volt izgalmakkal és késői hazaérkezéssel. 
Bagira nem megy ki a fejemből....

Tegnap viszont a Lear királyt láttam a Radnótiban. 2017. február 10.

Nagyon fáradtan, nem is volt kedvem menni, csak haza.....haza, mint E.T. De sok követ megmozgattam, hogy eljussak ekkor erre, így muszáj volt.
Néhány első gondolat:

Nekem miért nem mondta senki, hogy néhány méterre tőlem pucéran fog rohangálni László Zsolt?
Igazi shakespeare-i darab.
Alföldi rendezés...
Mennyi vér..
Gyönyörű Csomós Mari.
Megszokott Kováts Adél.
László Zsolt sokszínű arca.
Pál Andrást még mindig love- fantasztikus fattyú!
Szávai Viktória még mindig csodaszép a hangjával együtt.
Olykor néha túlzások- amik nekem nem...pl. amikor megvakítják Schneider Zoltánt-Gloucester grófot,vagy amikor Oscar meghal. Na, az nekem kínos volt ott előttem, az a vigyorgó, vicsorgó szenvedés.
Utálom a sóskát.......... még a szagától is rosszul vagyok.

S mivel a 40 percenként járó buszaim közül egyiket 3 perccel lekéstem így szétfagyva értem haza, bedőltem az ágyba, s ezek a gondolatok egybe forrtak:
sokszereplős mű, amelyben nekem öten (hatan) vitték a darabot, összességében tetszett, fantasztikus volt László Zsolt, Lear királyként! Szerettem nézni az arcát a darab közben. És Kováts Adélét is, olykor a háttérben. De néhány jelenet, annyira nem kötött le- ezt is bevallom.
Az elején még azt hisszük, ha nem ismerjük a művet, hogy itt A só című magyar népmese lesz............aztán lesz belőle egy szomorú, gúnyos, intrikával teli, a szeretet-álcája-mögötti-szemétségekkel teli családi kapcsolat. Az önérdek, a hatalomvágy, a függetlenség.

Ha mögé nézel: elgondolkozol vagy csak elmerülsz a shakespeare.i világban.
Ha előtte maradsz: rengeteg káromkodást fogsz hallani és sok, olykor túlzóan sok vérnek látszó piros folyadékot fogsz látni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...