2017. január 8.

Hazel Gaynor: Hullámok tengerén


Ez a könyv arra volt jó, hogy valahogy biztosra mentem vele, olvasni akartam, a könyv letétele nélkül. Erre volt jó. ásra kevésbé. A Titanic történtét mindenki ismeri. Majdnem mindenki látta Kate és Leo jeleneteit, a jéghegyet, a problémákat. (Egyébként éppen tegnap olvastam valahol hogy egyes információk szerint egy korábbi tűz is meggyengíthette a hajót.) Szóval a Hullámok tengerén c könyv a Titanicról szól. Alapjában véve. Igaz, hogy két szál van benne , az 1912-es és egy 1982-es, de mégis az előbbi a lényeg. Az írországi, harmadosztályú utasok, azaz a 14 fő, aki egy helyről, a faluból jöttek, s akik között volt Maggie, aki túlélte ezt a borzasztó katasztrófát. Ő a két szál közötti kapocs, ő és a dédunokája, Grace a fő vonal. Grace, leendő egyetemista, újságírójelölt, akiről elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy egy családi ok miatt abbahagyta a tanulmányait, s megszakította a szerelmével való kapcsolatát is. Maggie mesélése és dédunokája figyelmes hallgatása meghozza azokat a változásokat, és új információkat, amelyek feltehetik az I-re a pontot........................... a nagyon optimista, full romantikus, hölgy olvasóknak. De nem nekem.

A könyvvel volt néhány problémám, sokszor csóváltam a fejemet. 
Nem szeretném elvenni a kedvet az olvasásól, mert nekem elvette az olvasási válságomat, nem tudtam letenni a kíváncsiság miatt, érdekelt, hogy mit fog még kihozni az írónő ebből a történetből. Mi újat? Mi érdekeset?
Nekem semmit. Sőt inkább meghökkentem, hogy ilyen simán megírta az egészet, semmi különös, amolyan egyszerű. Jó, és örültem, hogy a utószóban kaptam válaszokat is néhány kérdésemre.

A legalapvetőbb problémáim, ami akár spoilert is tartalmazhat:
- a süllyedésen kívül, ami a nagy katasztrófa, volt egy szomorúság, egyébként egy nagy boldogság az egész könyv, nem fejtem ki, aki olvassa az megérti a legvégén ezt a gondolatomat.
- Olyan volt a legnagyobb részben, mintha a filmet nézném. Értem én, hogy nem a film, hanem az esemény volt a kiindulópont a könyv megírásához, de a film elkészüléséhez is felhasználták az ismert információkat, így a kettő sok pontban megegyezett, ég akkor is, ha ennek szereplői nem a gazdagoknak fenntartott első osztályon utaztak. Új ismereteim nem lettek, és ez hiányzott, még akkor is, ha ez csak egy könyv, nem pedig dokumentumfilm. Olyan sablonos volt az egész. Pfff.
- S most is több dolgot kihagyok, de azért na.......... több pontban felháborodtak, hogy megmenekültek házi kedvenc kutyák is. Én, mint kutyás, én, mint jelenleg ölebtulajdonos, én, mint szerelmes a kutyámba, abszolút nem háborodtam fel. Ha a süllyedő hajón lettem volna, akkor biztosan kiakadtam volna én is, de így kívülről nézve, kiskutya-tulajdonosként, én is kiharcoltam volna, hogy vihessem magamban a  mentőcsónakba. Sok helyet nem foglalt Vivenne kisasszony ölebe az ölében. De ezt annyiszor leíródott, hogy muszáj volt megjegyeznem.

Gyors könyv, de amolyan semmi különös, egynek elmegy. De tényleg gyorsan haladtam vele, mert nagyon érdekelt. Gyengécske. Sőt, most pár perccel később még az is eszembe jutott, hogy talán még én is meg tudtam volna írni. Íííííííí és wíííííí.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...