2016. június 30.

Egyetlen nap Milánóban

Mi nem vagyunk utazósok............ nem, nem a kedv miatt.
Így aztán a gyerekeinknek vannak olyan álmodozásaik, amelyek sok barátunknak adottak, és voltak olyan álmaik is, amelyeket -gondoltuk- talán, egyszer mi is valóra válthatunk. 
Így történt, hogy kb. egy évvel ezelőtt hallottam, hogy Milánó egy nap alatt bejárható, és még megfizethető repülőjárat is akad hozzá. Tavasszal eszembe jutott és, így hamar, segítséggel meg is volt a terv, hogy utazunk repülővel, utazunk Milánóba.

2016. június 28.

Rick Osborne - Gary Chapman: Tökéletes pajtás




Az 5 szeretetnyelv gyerekeknek


Látogass el Dani és Dorka társaságában Geri Bácsi Állatparkjába, ahol egy felejthetetlen születésnapi zsúr keretében nem csupán a „tökéletes pajtásod” találhatod meg, hanem azt is megtudhatod, milyen szeretetnyelvet beszélsz!

Gary Chapman és Rick Osborne gyermekkönyve elsősorban kisiskolásoknak íródott, ám a különböző játékos feladatok a kisebb testvérek figyelmét is leköthetik, igazi családi élménnyé varázsolva ezzel a közös olvasást. A történet végén egy gyerekeknek készült szeretetnyelvteszt is található, melynek segítségével ráébreszthetjük őket az általuk beszélt nyelv(ek) jellemzőire.


Vegyes véleményem van erről a gyermekkönyvről.
Az ötletet jónak tartom, azaz jó dolog, hogy már kisgyermekkorban rávezessük, megláttassuk a gyerekeket arra, hogy különbözőek vagyunk. Nem csak külső tulajdonságokban, hanem belsőkben egyaránt. Jónak látom, mert segítség, hogy önismeretük jobban fejlődjön.

2016. június 26.

Klasszak, élmények, első szabadságos hét

Huhh, eltelt egy hét a szabadságból és jól elfáradtam! Persze ez más, mint egy átdolgozott időszak fáradtsága, de na akkor is, csak huss, elszállt!  Szerintem minden nap jöttem, mentem, kávéztam, beszéltem és beszéltem, vendégségekben voltam, kirakóztam, kirándultam, újra átélhettem milyen egy 4 éves lánnyal útra kelni, múzeumok éjszakáján voltam, olvastam, emléket készítettem, mondanivalót varrattam, lett egy 100%-os eredményem, voltam rúdugró versenyen, szívből örültem Luca miatt.............tele lettem szuperságos élménnyel.
Ezek azt takarják, hogy a jó hetem volt! 

2016. június 21.

Gary Chapman & Paul White: A munkahelyi elismerés 5 nyelve




Gary Chapman neve ismerős lehet mindenkinek, aki belemerült már a szeretet-nyelvekbe. Én vagyok egyike azon a személyeknek, akik beszélnek ezekről, akik ajánlják ezeket, akik ismerik a többi könyvet.
Érdekes dolog ez a könyv választás. Azaz, hogy a könyvek választanak minket, hogy mit olvassunk, és ha jó az összhang, akkor vagyunk képesek belemerülni az olvasásba. De ne általánosítsak! Én ilyen vagyok. Mostanában alig olvasok, és türelmem sincs a legtöbbször belemerülni a könyvek elejébe, hogy felvegyem a ritmust.
Megkaptam ezt az új Chapman könyvet és pikk-pakk elolvastam. Érdekelt nagyon. Talán azért, hogy a munkahelyi énemet megismerjem, talán azért, mert érzékelem a különböző utakat, a szétszéledést, a nem mindig megfelelő légkört. Nem vagyok vezető, ráadásul azt gondolom, hogy Magyarország nagyon más, mint az USA, sok tekintetben. Ezzel nem mondtam újat. Ha más oldalról figyelek, akkor azt mondom, hogy egy állami fenntartású pedagógiai-oktatási intézményben sem olyanok a lehetőségek, mint egy egyéni vállalkozónál, multi-cégnél. Nem gondolom, hogy ezeket a munkahelyeket össze lehetne hasonlítani.
A könyv amerikai, amerikai példákkal. De dolgozni mindenhol szükséges a fizetésünkért, és nagyon érdekes volt arról olvasni, hogy munkahelyi tekintetben milyenek vagyunk, milyen vagyok, a körülöttem lévőkön miket figyelhetek meg? Hogy tudok én segíteni, hogy a klíma még jobb legyen?

2016. június 15.

Nicholas Sparks: Engem láss



Végre befejeztem ismét egy könyvet! :)
Választottam egy Nicolas Sparks könyv volt, az Engem láss, s azért választottam, mert könnyen csúszós kikapcsolódásra vágytam (mozgás nélkül) és izgalmat ígértek benne, s bár NS regényeit nem kedvelem, a történeteiből készült filmeken nagyon jókat tudok hüppögni.


2016. június 11.

Vad Fruttik és a nem otthoni gondolkodni valók


Szigetszentmiklós, tegnap. Hosszú nap után, majdnem szervezetlenül, pattantunk autóba, kb.55 perc után megérkeztünk L. szerint egy "falunapra", ahol már messziről hallottam a koncertköszöntő Válaszok nélkül-t. A koncert? Ahogyan Marci is említette, amolyan búcsú-hangulatos, majálisos, déli-partos. Szerencsés színpad elhelyezés miatt, no és az előzőben leírt hangulat miatt egyből előre kerültünk, és én élveztem. Általában nem szeretem, ha a Fruttikat nem ismerők kalimpálnak össze-vissza, de ez most nem érdekelt. Én élveztem a zenét, és a fiúk is élvezték- legalábbis Marci borozott. A műsor belefért a "tudjuk-le!"-koncert kategóriájába, de buli is lehetett, most legalább jó hangulat érzékelődött. 
Továbbra is szélesen mosolygok a Marcit-simiző népen. Én ismét kihagytam, utat engedtem a rohanó nőknek. :D
Nem volt banális okom, hogy élő Fruttikat hallgassak, semmi negatív, semmi extra, egyszerűen csak szívesen buliztam volna, ám ahogyan álltam ott a tömeg szélén, mögöttem Lacussal, hirtelen belém villant a napjaimat beárnyékoló érzelem. Nem itthoni dolog...... Belém villant, természetesen egy számon keresztül. Tudom milyen....a refrénje. ..szétesik...romok....veszett hitt darabjait... fontos volt...


Hallgassátok csak....

..és aztán e körben hallgattam őket tovább...jött az "...elveszni kéne most nagyon, sodródni lenne most, tudom, jó...jó lenne tudni, mi lenne jó...mi dolgozik mégis belül, ha a harag megszelídül,ha a vihar lecsendesül? Mégis, mi dolgozik belül? Mondhatom azt, hogy megérte? Mégis, mi lesz a vége, és mi lenne jó? Most jó? Jó lenne tudni, hogy mi lenne jó.....
Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.
Nincsen cél, hiába is képzelem.
Nincsen út...."



..s végül, sok szám után, az örökös kedvencem megmondta, hogy sosem lesz teljesen jó, de majd elmúlik a bánat, vagyis finomodik, szétesik.......majd hypoval lemossuk, és így tovább. Így a koncerten jól éreztem magam, de mégis sikerült beletenyerelniük a megoldandókba....


2016. június 8.

Tanévzáró hangverseny a Deák téren

Az van, hogy tegnap este nyolc órakor kaptam az infot, hogy Hanna iskolájában ma 5 órakor hangverseny lesz... no komment. Hála a júniusnak és a főnökömnek, hogy eljutottam, és fantasztikus élményben volt részem abban a másfél órában. Persze mondhatjátok, hogy ilyen volt a VadFruttik koncert, a minősítés is, de ez más.
Ahogy az igazgatónő mondta: büszkék lehetünk, hogy közünk van az iskolához (vagy valami ilyesmi). Én nagyon büszke vagyok. És most itt nem azt emelném ki, hogy Hanna 4 évvel ezelőtt bekerült, és, hogy megállja a helyét, hanem büszke vagyok az iskolára, hogy része lehetek. Imádom az adventi hangversenyeit és egyéb megmozdulásaikat, hogy a tanárnőjüket szeretik (Kardos Anna), hogy a nagyobbak kórusának vezetőjét, énektanárát (Bence Gábor) hatalmas ujjongással tapsolják a diákok. Imádom, hogy vannak még komolyzenét kedvelő és játszó diákok, akik lelkesek évről-évre zenekarban játszani. Imádom, hogy lelkesednek diákok és tanárok egyaránt. Imádom, hogy hallhatom őket.
Ma, munkahelyi szinten könnyű napom volt, még a repülöjegyek is meglettek, mégis az ottani információk áradata leterített. Ez vagy más, kiváltotta azt az érzést, hogy a szülők-diákok 20 perces Mozart- muzsikáján majdnem elsírtam magam. Elérzékenyültem, jó volt azt gondolni, hogy a Lány jó helyen van. (Remélem a Fiú is, de ezt még nem annyira érzem.)
S mivel nekem fontos ez, s mivel egyházi intézményről van szó, én köszönöm Istennek ezt a kapcsolatot a DEG-gel (-mal).

2016. június 4.

Kórus, Buda, hármasban

A mai *kinézekafejemből* úgy alakult, hogy bevásároltunk kettecskén, aztán rohantunk autóval és tömeggel közlekedve, hogy meghallgassuk Hannáék énekeit a Szent Gellért templomban. Peti szívesen jött velem, nagy örömömre Lacus is csatlakozott, Hanna pedig csodálkozott, hogy megyünk. Rohanás, mert késésben voltunk, majd hallattunk a templomban leülve egy huhh!-ot, majd rájöttünk, hogy ők egy másik épületben énekelnek.. :-)
Éppen odaértünk. Hallgatás és meghallgatás, majd villamos a Móriczra, ott egy kései ebéd, végül egy séta a kedvenc hídon. Világszép-villamoson és ismerős-gyerekhangos-villamoson utazás, ez utóbbin egy legénybúcsú apróságai. :-)
Egy gyors plázázás, ahol milliónyi ember tülekedett, hogy a gyerekét lefotózhassa a műdínókkal, majd végre itthon.
Jó kis nap, pedig alig volt valami. Furcsa volt csak hármasban lenni. A Lány külön utakon jár. :'(

(A képek sorrendje visszafelé...)











*puszik*
*üdvök*
*ölelések*

2016. június 2.

a mai, fontos nap

Kincs.
Ez volt ma az egyik legszebb szó a pedagógus minősítésemen. 
Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyit jelentett ma a szakértők véleménye.
Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyit jelentett a vezetőm és a helyettes véleménye.
Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyit jelentett nekem a ma délelőtt. 
Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire jól éreztem magam a csoportomban.
Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire klassz nap volt.
Dilis érzékeny ember vagyok, és egész nap feltörni készül a sírás, hogy szeretnek. És az, hogy van bátorságuk és merszük ezt kimondani, hogy én jól érezzem magam. 
Köszönöm mindenkinek, aki részese volt ennek a folyamatnak, ennek a napnak. 

Megyek hazafelé. Azt hiszem utat engedek  meghatottságomnak.
(S van személy, akivel, szerintem, még közelebb kerültünk egymáshoz.

*puszik*
* üdvök*
*ölelések*

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...