2016. január 29.

Bizony...., megint a bizonyítvány


Nem írtam le a véleményemet az idei felvételiről, de röviden annyi, hogy a nyolcadik osztályosok által írt matek szerintem nem volt annyira nehéz, mint amennyire a szülők felháborodtak, csak sok feladat volt. A legnehezebb az utolsó volt, az tényleg bonyolultabb volt, erre több idő és nagyobb tudás, rálátás és logika kellett, nekem két percem maradt rá, így abba is hagytam ott a gondolkodást. Szóval tényleg sok volt a matek, én egyfolytában írtam, és sokat fejben számoltam, és nem kellett gondolkodnom a megoldásokon. Úgy állítom ezt, hogy nem volt nehéz, hogy a Lánynak nem kellett írnia, hiszen már kisgimis a nyolcadikban, s állítom ezt úgy, hogy itthon megírta, nem készült rá, nem pihent rá, nem magolta be a mumus mértékegységeket, nem nézte át a közös többszöröst, meg aranyos dolgokat, amiket két éve tanult, hanem egy hosszú napos suli+edzés után, fél 9-kor leült és megírta. Az átlagot tuti, mert néhány sulié már ismert. Szóval ha élesben megy, még jobb is lett volna, minimum a mértékegységekkel. :)
A magyart senki sem szidta, azt kisujjból kirázta ő is 40 pont felett, szóval igen, mindig tudtuk, hogy az az erőssége, már 4 éve is abból írta a jobbat. A hatosztályos felvételit csak átfutottam, a Fiú, a próba, itthoni matekfelvételit elszúrta, jó, hogy neki sem volt ez tét. A magyarhoz kedvünk sem volt, de neki is az az erősebb tantárgya. 



A lényeg, amit most írni szeretnék: elindultak a félévi bizonyítványok mutogatásai,és én ismét és újra és megint hangot adok annak, hogy nem csak a kitűnő gyerekekre lehet büszkének lenni. Én is az vagyok, pedig nem kitűnőek, és még az év végi célt is megbeszéltem velük, mert van javítanivaló. Egyiknek több, másiknak kevesebb. De büszke, csakazértis az, pedig azért nem vagyok most maradéktalanul elégedett. 
De büszkének lenni jó dolog. 
Pl.új egyéni csúcsot ugrott a Lány vasárnap.
A csapat legjobbja lett szombaton a Fiú.
A múlt hétvége az övék volt. 
Mi pedig büszkék voltunk vagyunk, bármi is van.
*pusziölelés*

Update: nem vagyok irigy, nem azért született a poszt. Sőt, én sokszor voltam kitűnő, mégsem zavar más. Na jó, befejeztem.

2016. január 17.

"Mielőtt-szombat": Before Sunrise, Before Sunset, Before Midnight


Tegnap "mielőtt"-szombatot tartottam, s ahelyett, hogy részletesen elemezgetném a filmeket, amit mg mindig nem tudok megtenni, inkább a hozzájuk fűződő  kapcsolataimat írom le.



A "Mielőtt felkel a Nap", a Before Sunrise a magyarországi bemutatókor lett a kedvencem. Nos, itt teljesen időzavarba kerültem az elmúlt 15 percben, mert az imdb szerint 1995. január 27-én volt a premier Amerikában, így az én emlékeim nem helyesek. Ez azért érdekes, mert arra emlékszem, hogy Henivel láttam itthon talán a karácsonyi szünetben, azaz 1994 karácsonya környékén. Ez befuccsolt.... 1994. augusztus végétől 1995 június végéig Németországban éltem és egyszer vagy kétszer voltam itthon, de akkor ez lehetetlenség. Tovább gondolva a történetet, akkor az lehet, hogy második hazajövetelemkor, pünkösdkor láttam, állítólag 1995. május 18-án. De akkor nem Henivel? Akkor össze voltunk veszve........ vagy kibékültünk. Na, ezt ki kell nyomoznom.

Szóval legyen akkor 1995 májusa, mozi, itthon, és imádtam.

2016. január 16.

Sebastian Fitzek: A terápia

Ahogy észrevehető, elkezdődött a tanév, máris kevesebbet olvasok. A hét elején kerestem egy rövidebb és másabb típusú irodalmat, így elkezdtem és be is fejeztem a Terápiát, ami nekem is egy terápia lehetett?
Mielőtt leírom, azt az egy mondatot, amire gondolok, megosztom veletek, hogy tényleg (azért tényleg, mert mások is hasonlóan vélekednek) nem lehet erről a könyvről értelmesen írni, mert elspoilerezném az egészet. Legyen elég annyi, hogy dr. Viktor Larentz sztárszakpszichiáter lánya, Josy 12 évesen eltűnt. Mindennek 4 éve. Hasztalanul keresik, semmi nyom. Viktor és Isabell élete tönkre megy, külön költöznek, az apának szüksége lesz a magányra -és alkoholra-, eladja praxisát, elmegy a szigeti házba és ..........................,

2016. január 11.

Jane Shemilt: Lányom



"Amikor a tizenöt éves Naomi az iskolai színjátszó kör előadása után nyomtalanul eltűnik, az édesanyja, Jenny rádöbben, talán nem is ismeri a lányát igazán…

Egy évvel később még mindig nem bukkantak a kamasz lány nyomára. Az eltűnés napját követő sokk szétzilálja Jenny ideálisnak tűnő életét, a családja széthullik. És bár a nyomok már kihűltek, az asszony számára a kutatás csak most kezdődik. Hiába telt el egy esztendő, szentül hiszi, hogy csak úgy bukkanhat a lányára, ha megtanul bízni benne, odafigyelni rá, visszapörgetve életük napjait. Válaszokat keres – és az igazságot, azt, amit eddig külön-külön éltek meg, de amit közösen, együtt megértve újra egymásra találhatnak. Vagy éppen az igazság lesz az, ami végleg elszakítja őket egymástól?

Jane Shemilt regénye egyszerre fájdalmas és felemelő nyomozás, amely a szülői szeretet és oda nem figyelés minden rezdülését árnyaltan, szívszorítóan ábrázolja. Olyan utat jár be, amely megejtően emberi, ám minden nehézsége ellenére megbékélést hozó felismerést ígér." (fülszöveg)


"..minden a szülők hibája, és mi vagyunk az ellenség. (..) Nem vigyáztunk rá eléggé, soha nem értünk rá."

Család.
Kinek mit jelent, kinek mi a fontos benne, ki, hogy látja a jó család fogalmát? Van akinek a család a fontos. Együtt.

Ez egy olyan szó, olyan fogalom, amely meghatározó az életemben. Nem, nem tervezek belemerülni a saját életembe, kit érdekel az, magamon kívül?- inkább az jutott eszembe, hogy hányféle szerkezetű, magatartású családot ismerek? Vagyis inkább milyen gyerekeket, és mennyire tudom felmérni a családjukban zajló folyamatokat?

2016. január 9.

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Mérhetetlen szeretet és alázat.
Kimondhatatlan túlélőkészség.
Felbecsülhetetlen odaadás.

Hogyan lehet kifejezni és elemezni, leírni, értékelni egy olyan nő életének egy részletét, és az utána következő hosszú, máig tartó időszakot, amelyben sérült gyermek nevelése, gyermek elvesztése, megaláztatások, bántalmazások szerepelnek? Hogyan lehet megélni és átélni ezt a nehéz időszakot így leírva, megfogalmazva, ahogyan ezt Péterfy-Novák Éva tette?
Úgy érzem, hogy hihetetlen önuralomra volt szüksége mindehhez. Az évekhez, a múlthoz, a -talán- könnyebb jelenhez.

Én, hálát adok Istennek a sajátjaimért, a családomért, és örülök, hogy nem tudom azt mondani én mit tettem volna.És remélem nem fogom megismerni ezeket az érzéseket.

Nem mondhatom, hogy irigylésre méltó hozzáállás, cselekedet, mert nem irigylem, és nem is szeretném irigyelni. Nem szeretnék bemászni a fejébe, hogy átéljem. A szívébe sem, mert arra neki van szüksége. De a szíve nagy és jó és csodálatos. Az lehetne sokak számára irigylésre méltó. Hogy a szíve milyen út felé terelte őt.

2016. január 8.

D.Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

"Akkor láttam őket a legboldogabbnak, amikor ültek a nappaliban és dohányoztak. Anyu a fotelban, apu az étkezőasztalnál, előtte a keresztrejtvény, a kezében toll. Folyamatosan kérdezett, anyu meg mondta a megfejtést. Órákat töltöttek el így, miközben kavargott a füst a fejük fölött a szobában."            (1950-1960-as években)




Jöttem, hadd lássalak.

Hadd lássalak, hogy érzed magad. 
Hadd lássalak, hova jutottál.
Hadd lássalak, hogy alakult az életed.
Hadd lássalak, mert látni szeretnélek.
hadd lássalak, milyen lettél.
Hadd lássalak, milyen maradtál.
Hadd lássalak még sokáig.
Hadd lássalak még egy kicsit.
Hadd lássalak.
Hadd.

2016. január 5.

David Vann: Akvárium

"Nem eltörölhető a múlt, nem vonható vissza semmi, a jelenben van szükség elszánásra, felismerésre, ölelésre, lassított tempóra."



Akvárium

Én nem szeretem az akváriumokat. Nem bírom nézni a benne úszó halakat. Ez egy nagy akvárium. Elképzeltem, hogy a Tropicariumban állok és nézelődöm. Szép. Ez tetszik, de semmi több.
Néhány napja olvastam egy cikket, s ebben említették előkelő rangsorban ezt a könyvet (nem találom a cikket :( ), s gyorsan könyvtáraztam. Nem túl hosszú, van benne gyerek, jókat olvastam róla, de csak felszínesen, hiszen nem olvasok bejegyzéseket olvasások előtt, hogy ne befolyásoljanak.
Így történhetett meg, hogy olyan könyvet olvastam ami csontomig fájt, lelkembe hatolt, ami miatt sírtam és ami arra késztetett, hogy elmeséljem nagy vonalakban Lacusnak, aki pedig nem annyira partner ebben. De meg kellett hallgatnia!

Hú,kavarog bennem a rossz érzés, és hogy írjak róla, hogy elolvassátok, de ne mondjak semmit?

Életemben először 2015-ben

Miközben ma elolvastam, befejeztem a sírós könyvet és rágódtam rajta kicsit, és most este írni is szerettem volna, de még nem tudok. S vajon akarok-e róla írni? Tegnap este, miközben sírtam rajta, vagy ma délelőtt, amikor ismét elszomorított, akkor tudtam volna írni a valós értékelésemet, a zsigerből jövőt.Amikor olyan őszinte gondolatok jutottak eszembe, tolultak a szemem elé, de az olvasást soha nem akasztom meg cetlizéssel, így azok huss! elröppentek.

Így írok másról, arról az "először" dologról,amit a molyon sem írtam soha. Pedig már onnan is törlődtem több, mint 2 éve. Az is eszembe jutott, hogy most lettem volna 7 éves moly.. de az oldal nem hiányzik, igazából nem foglalkoztat a dolog. Az az érzés is Huss!- elröppent, csak lassabban.

De ez az "először" dolog, hogy mit is csináltam először az életemben 2015-ben?

Nem szoktam ilyeneken gondolkozni, általában unalmas életet élek sokak tekintetében, de akkor gondolkozom kicsit. (Egyébként Bozs juttatta eszembe ezt a gondolkodást.) Talán belinkelem, hogy reklámozzam a blogját, de magam sem tudom mennyire szeretné titokban tartani ezt.

Szóval:

2016. január 3.

F#2- New York, I Love You és Lopott szavak

Holnap vissza az iskolába és az oviba! felkiáltással még kikapcsolódtam így két filmet még megnéztünk Hannával.

 A New York, I love you visszaadta azokat a gondolataimat, amelyek a Dash és Lily olvasása közben merültek fel bennem, azaz, hogy ebben a városban minden megtörténhet. Ahogy az egyik karakter meg is fogalmazza benne: szereti, hogy NY-ban annyi más országbéli ember él. Hogy a várost szeretik, vagy a városban lévő szerelmet mutatja a film, vagy éppen a városi különféle szerelmet, szerelem kialakulását láthatjuk? Szerintem akár mindegyiket megtalálhatjuk benne, attól függ honnan is nézzük. Hiszen minden nézőpont kérdése. A kedvencem az idős házaspár volt- ez egyértelmű. Egyébként néhol untam.




A másik film a Lopott szavak (The Words). Ez is egy lassú film, sokaknak nem tetszene ez sem, azonban én élveztem a történetét. Először nem értettem, hogy mit keres benne Dennis Quiad karaktere és akkor most mi van?- ki ez, most ki akkor Rory?- szóval én sokszor "Margit" vagyok filmes szempontból, de aztán a vége felirat után gondolkodni kezdek, elméleteket gyártok, elolvasok kritikákat és megalkotom az én verziómat. Most is megtettem, amit nem árulok el. :D

Címke nélkül #1



K#2- Rachel Cohn - David Levithan: Dash és Lily-Kihívások könyve

YA- ismét ifjúsági, karácsonyos, hívogató borító fiú-lány páros, klassz fülszöveg. Ezeken kívül még egy valami miatt érdekelt: az egyik írója David Levithan, akit sokak megkedveltek a Nap nap után c. könyve miatt. Nekem az a történet nem lett a kedvencem, sőt kekeckedtem a benne fogalmazottak miatt, de mégis, az ötlete akkor sem volt rossz, így egyszerűen ezt a könyvet is kértem Hannának az angyaloktól. Akik szeretik őt, s így meg is kapta. (Közben kiderítettem, hogy Dash és Lily eredeti megjelenése 2010, míg a Nap nap után-é 2012.)



"Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában!"


Én olyan -gonosz- szülő vagyok, aki nem hiszi el, hogy karácsonyra tényleg képesek egyedül hagyni a gyerekeiket a szülők...

F#1: A karácsonyi szünet filmjei

Magamhoz képest rengeteg filmet néztem meg ebben a karácsonyi szünetemben. Könyvekről is nehezen írok, filmekről pedig pláne: tetszett, nem tetszett, elgondolkodtatott vagy nem. Kb.ennyi marad meg bennem, színészi játékokat pedig soha nem elemzek, azt sem tudom, hogyan kell azt.

A karácsony környéki és karácsonyi napok az ünnephez kapcsolódó filmekről szóltak. A nagy múltú reszkessetek első és második részén (csakis!) kívül végre végig tudtam nézni a Télapu sorozatot és olyan filmeket, amelyeket a videómegosztón találtam. Nem is emlékszem pontosan a címekre, de a Csendes éj nagyon tetszett, a Karácsonyi látogató elgondolkoztatott. Reggelente, amikor a család még aludt, akkor élveztem a magányos filmnézést. A Mindenki megvan nálam ekkor került be a nagyon jó filmek kategóriájába. A Karácsonyi Artúr pedig imádnivaló!!



Az Igazából szerelem-re nem vágytam, egyszerűen unom, így sikerült is ezt kihagynom, a család pedig noszogatott, hogy a Hull a pelyhes mennyire jó, így még 26-án belevágtunk. Nos, ennyire rossz filmet még nem láttam. S mivel nem értek a színészi játékhoz, ami nem tetszett: az apa-fiú kapcsolat, és a rengeteg verekedés..........

2016. január 2.

K#1- E.Lockhart: A hazudósok

Két hét szünet alatt sikerült elolvasnom egy darab könyvet, ami nem sok, de tegnap belehúztam, és a január 1-i szokásos film+könyv+punnyadás elősegítette, hogy elolvassam ezt a könyvet.
Ráadásul egyszer régebben valakinél olvastam róla egy klassz bejegyzést (talán Katacitánál), aztán akkor még meg is vettem, és várakozott. Elkezdtem valamikor, de nem kapott el sem a hangulata sem pedig az olvasás (a tavalyi évben).
Ennyi elég a magyarázkodásból, A hazudósok jó könyv.




Mondhatnám azt is, hogy az ultragazdag fafejű Harris Sinclair családjának a története, de azt is kijelenthetem, hogy 3 unokatestvér+1 "mostoha" rokon nyári története(i). Bármelyik oldalról is közelítem meg ezt a kérdést, azaz, hogy miről szól a könyv, a pénz nem (mindig) boldogít. Az önzőség sem. Az elfogadáshiánya sem. A konokság sem. És a többi sem...

2016. január 1.

*már megint egy jan1*

2016.
fogadalmakat most sem
jó lenne csökkenteni a közösségin töltött időmennyiséget és a közléskényszereimet
jó lenne rendbe tenni magam, s ismét mozogni
jó lenne többet olvasni
rákaptam a filmekre, jó lenne kikapcsolódásként filmet nézni, de úgy, hogy ne telefonozzak közbe
jó lenne többet barátságozni
jó lenne ha a családomnak is jó lenne együtt itt és ott, szabadságban és munkában/iskolában
jó lenne jól minősülni, tanfelügyelni
jó lenne VF koncertre eljutni
jó lenne a magyar SztJakab, de valószínűleg ki fog maradni
jó lenne Szélrózsázni
jó lenne ha minimum olyan jó lenne mint 2015

jó lenne, de igazából mi lenne jó?


S mivel most kezdtem csökkenteni a *kékközösségizést*, így valószìnűleg több lesz itt az "én", mint az "élmény"

De úgysem sokan olvassátok. :) Itt kibontakozhatok.

Egyébként a Napos oldalt nézem.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...