2016. október 23.

Kulturálódás a mindennapokban, mostanában

Ígértem (magamnak) egy kulturális posztot, mert mostanában olvastam, színházban voltam, mozira készülök, stb.

A budapesti Katona József Színházban megnéztem még egyszer a Portugált. Kb.három éve láttam, akkor megfogadtam, hogy egyszer megnézem L-sal is, de soha nem voltam leleményes, amikor elkezdték árulni a jegyeket. Vagy éppen színházjegyes-pénzem nem volt. Most nyáron, a kevés előadások közepette, a szabadság alatt jött a hírlevél, így sikerült is vennem két októberi jegyet L.szülinapja körüli időpontra. S elérkezett! S most csak azt tudom mondani, hogy ugyanannyira tetszett, mint elsőre, ugyanannyit nevettem, mint először, s még egyszer meg tudnám nézni. Szeretem a helyzetkomikumait, szeretem nézni az éppen háttérben dülöngélő ............., és egyszer felvenném Csipesz és felesége szövegét is, hogy megtanuljak egy.két szösszenetet idézni. Kifekszem tőlük. :)
Jó volt, s ha nem lett volna hideg, szívesen sétáltam volna a Duna-parton egy kicsit, és még a színház shopjában is nézelődtem volna. Tetszett ez+az.

Könyvek tekintetében jobban állok, mint egy hete, akkor alig olvastam valamit.
Az elmúlt három hétben olvasás kezdeményeket tudok felmutatni, elég siralmas a helyzet, sajnos.
Még szeptember közepén írt a helyi könyvtár, hogy az egy éve kért könyv nagy nehezen visszakerült hozzájuk, agy kezdtem bele A folyó dala c.könyvbe. Olvastam dicsőítő kritikákat. Még a balatoni hétvégén is azzal "szenvedtem". Szenvedtem, sajnos ez a jó szó. Nekem valók azok a könyvek, amelyekben csodák vannak. Világító fej, amivel a sötétben is lát, az addig nem lélegző újszülött feltámasztása meg ehhez hasonlók. S akkor, amikor megtörtént a tragédia, onnan kellett volna tetszenie, meg a családi összetartozás mindenhatóságának elvarázsolnia engem, de nem sikerült. Egyszerűen untam, s az időhiány miatti lassú haladás miatt nem is volt kedvem még két hétig ezzel a könyvvel foglalkozni. 

S jött az Inferno film...........már reklámozták, s én gyorsan el szerettem volna olvasni. Nos, olyan gyorsan nem ment, mert nem kötött le. Nem éreztem azt a tüzet, amit a Da-Vinci-nél vagy az Angyaloknál, de töretlenül, kisebb lelkesedéssel olvastam, hogy nézhessem az imádott Tom Hanks-et. S a bemutató utáni napon olvastam unokaöcsém szomorúságát, hogy nagyon más a film, s ő azt javasolta, hogy inkább a film után fejezzem be, könnyen félbehagytam. S bár olvashatnám már, mert Bozs hívott moziba, de nem tudtam vele tartani, így inkább nem folytattam még.

Harmadik könyv, amit viszont befejeztem az a Jodi Picoult és a lánya által írt Sorok között, ami Judittól volt nálam. Jodit kedvelem, annak ellenére is, hogy nem rajongok minden könyvéért. Ez a könyv............hát, nem én vagyok a célcsoport. Nem érdekelt a mese rész, nem érdekelt a szenvedés benne, nem kötött le. Azért a nagyját végigszenvedtem, de bevallom a meserészeket csak átfutottam, így belecsöppentem a meséken kívüli létbe, a történésekbe. Az Olivér és Delila részei kedvesek voltak, Delila élete fájdalmas, szomorú, hogy idáig jut el a lány, a mesékben él...hittem én, aztán jött a vége, az igazi történés, hogy valahogyan sikerül a tervük. Igen, a közepén rájöttem, hogy tulajdonképpen ez egy bűbájos történet, mint a Bűbáj c.film, és vártam, hogy Olivér kiugrik a lapok közül és nem marad sorok között. De a Bűbáj című film sokkal cukibb, mint ez a film. Ha már romantika, akkor legyen teljes és mesebeli!
De a vége tulajdonképpen nem igazán tetszett, s most azt gondolom, hogy a második rész nem érdekel annyira. vagy mégis? Álljon itt a fülszövege:


"Az ​​igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra."


Pénteken reggel viszont egy 4 éve olvasott, akkor nagyon tetsző könyvet, Hidasi Judit Április út című könyvét vettem le a polcról. Kedvem lett hozzá, fel szerettem volna feleleveníteni, mert -szokás szerint- nem emlékeztem rá, de tudtam, hogy az oldalak fogyásával majd visszajönnek az emlékeke. Végül teljesen elolvastam ma, ismét tetszett, az euforikus élményem most elmaradt, de ezen nem csodálkozom, mert folyamatosan éreztem és emlékeztem. A könyvről itt írtam akkor, s a véleményem ugyanaz. Nem érezhetem, nem fájhat, nem érthetem csak töredékekben. De a könyv tetszett.

Írhatnék a Bűbáj filmről, de miért is? Cuki, semmise, mese, romantika, HófehérCsipkeHamupipő összegyúrva, vasárnapi teás-csokissütis, bartokra várakozós időben pont jó volt.

..s még említettem mozit is... érdekel a 24 hét. Talán egyszer megnézem......... s ugye az Infernot is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...