2016. október 11.

Ernelláék meg Andiék és mások is

Tegnap moziban voltam.  
Most,  egy nappal később is azt mondom,  hogy tetszett a film,  elgondolkodtató.  Nem 100*-os, de annyira ott vagyok benne apró részecskéken keresztül én, a pórnép,  a magyar valóság,  hogy fájdalmas. S a fájdalom sokszor kacajokat szül a tehetetlenség miatt.  Mint, amikor hazaérkezve a moziból egy soktízezres csekk várt... 
Ilyen ez a zord valóság.. 
Terveztünk egy prágai hétvégét,  annak az árából megvettük az új bojlert. Elgondolkodtunk azon,  hogyan tudnánk kispórolni egy új bútort a nappaliba,  most,  ehelyett,  gondolkodunk a csekk összegének feladásán. Csak nekem nincs egy filmbeli Eszteres nővérem,  aki "csakúgy"  ad többszázezret...

Tegnap olvastam az idézetet a wmn közösségi oldalán, egy klassz könyvből,  Az üvegpalotából:


Egyébként pedig ezt írtam tegnap a metrón:
"Most jöttem ki a Puskinból,  Szilvivel megnéztük  az Ernelláék Farkaséknál c. magyar filmet.
Mondanék egy huhh! - t,  egy wow! - t,  meg azt is,  hogy sokaknak nem való,  nem ajánlom.  Én örülök,  hogy megnéztem,  még akkor is,  ha nem érzem tökéletesnek a műfajában.  Bár mi a tökéletes? Ezt nem is tudom.  Egy lassú film sok olyan epizóddal, mondanivalóval, amit naponta tapasztalhatnak sokan.  Másoknál,  maguknál,  bárkinél.  Legalábbis  a környezetemben én látom. Hallom. Átélem? 
Magyar? Mai? Mindenkori? Mindenféle körülöttem. Igazságok vagy éppen hazugságok? 
Nekem kellett volna egy másik vég,  egy  irány a továbbra. Így,  ezzel az egy óra húsz perccel biztosan többet eszembe jut még."

S a zene a végén, nagy kedvenc lett!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...