2016. szeptember 29.

Wow! Ismét egy wow a Deák térről

Egyszer már áradoztam,  hogy milyen jó iskolába jár a Lány,  azaz most nem az iskola a lényeg,  nem a tanárok (mert jó tanárok máshol is vannak), hanem a hangulat,  amikor valami eseményre megyek.
Ma egy hangversenyt hallgattam a Deák téri templomban,  ahol a gimnázium egyik énekkara és a cserekapcsolatos svéd gimnázium diákjai énekeltek.  De zenéltek és szerepeltek szülők,  régi diákok is,  és ez a mai másfél óra egy nagy fénypontja ennek az évnek.  Mert szép volt.  Mert áldott volt.  Mert felemelő volt.  Mert az éneklő gyerekem ott volt. Mert egy nagy büszkeséget láttam mindenki arcán:
- hogy jó ebbe a suliba járni,
- hogy jó ebben az iskolában tanítani,
- hogy jó Magyarországon,  Budapesten lenni,
- hogy jó együtt lenni,  énekelni - másokkal is,
- hogy vannak gyerekek,  akik kimutatják a tanár iránt érzett büszkeségüket.
Nekem pedig énekelni támadt kedvem.  Vidám kórusban énekelni.  Vidám emberekkel,  jó kedvvel.
És most itt nem azt mondom,  hogy a Fiú iskolaja nem jó,  de nagyon más,  sokmindenben.  Néha nem is hiszem el,  hogy ugyanaz az evangélikus egyház a fenntartó. De mondtam Petinek,  hogy énekelhetne ő is abban a suliban.  De ő nem érzi azt a hangulatot,  mint Hanna,  és így nincs kedve.  (Ő nem így fogalmazta meg...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...