2016. szeptember 26.

Vajon sikerült megváltoznom 5 nap alatt?

Kevin Leman: Péntekre új én 

Nagyon kíváncsi lettem erre a könyvre, és bevállaltam az elolvasását. Kicsit el kell keserítenem mindenkit, aki a változásomat szerette volna, de maradéktalanul nem sikerült kialakítanom és megvalósítanom az új énemet 5 nap alatt. De kezdjük sorjában, mert sajnos 3*5 nap alatt sem sikerült igazán. De már elkezdtem! Becsszó.
A könyvvel lassan haladtam, amint azt írtam. Egy vasárnap délután nagyon rákészültem, elolvastam az előszót, a bevezetőt, és sajnos elakadtam már az első oldalakon található kérdőívnél, mert nekem nem sok igen válaszom volt... sőt inkább azon kellene változtatnom, hogy nem konfrontálódom, pl. De ez csak egy a sokból. De azért volt "igen" válaszom, így folytattam az olvasást. Azt írta Leman, hogy pontosan nekem írta a könyvet, és lássam be, hogy nem véletlenül vettem a kezembe. Nem hát! Hanem kétkedésből...!
De még mindig előre szaladok, ráadásul nem szeretném elárulni a dolgokat. Leman azt kérdezi már az első mondatában, hogy ha egy dolgot megváltoztathatnék saját magamban, akkor mi volna az? Nos, ezt éppen ma tette fel egy szakember a munkahelyen, és kérte, hogy majd mindenki írja le.... én ezt 3 embernek mondtam el eddig, és sajnos el kell keserítsek mindenkit, ide nem írom le........ még számon kérnétek, hogy sikerült-e?  Valószínűleg kicsit árnyaltabb volt 3 hete ez a válaszom, de emlékszem, az akkori célomra- a mostani változatnak egy másik,  szürkébb színű rokona.. Olyan kérdéseket is feltett nekem az író, amire egyértelmű NEM volt a válaszom, de haladtam tovább, mert nagyon érdekfeszítően tud írni Kevin Leman. A pedagógia diplomák előtt közgazdász diplomát is szereztem marketinges szakiránnyal és el kellett ismernem, hogy fantasztikus marketinges ez az ember! Beférkőzik a bőr alá, feltéve akihez be tud. Azokhoz, akik tényleg már csak ebben látják a kiutat. Azokhoz, akiknek sok keserű élménye van, akik nem találnak másban vigaszt. Nekik tényleg tud(hat) segíteni. Vasárnap délután kitártam a lényemet a változás felé, az új tanév felé, az elcsendesedés felé (jujj, elárultam egy részét), aztán.............. elkezdődött a tanév, és a hétfő utáni kedd, már nem az volt, nem az a csendesség.

A lényeg, hogy hétfőn a személyiségtípusomat kellett kiderítenem (milyen kutya vagyok?). Ez könnyű volt, múltkor a másik könyvben kiderült, hogy változókorban lévő változásba kerültem. Az is fontos volt, hogy milyen hatással vannak rám és szeretteimre ezek a vonások? Aztán egyik kedden a családomat kellett vizsgálnom. A gyermekkori családomat, amelynek döntései befolyásoltak engem. Nanáhogy igen! Valamit teljesen másképpen teszek, mint a saját anyukám......... de azért teljes metamorfozison nem tudtam és nem is akartam átmenni. :) Tudom, hanyadik helyen születtem, megtdtam, hogy mik a jellemzim (és mik nem), az is kiderült, hogy mitől nem tudok szabadulni, mert a "génjeimben" van...........egyet elárulok: "Te vastagcsontú vagy kislányom, sosem leszel nagyon vékony!" :D Szóval feltártam a lelkemet magam előtt, megismertem erősségeimet, amire építkeznem kellene. Ebben a fejezetben hírességek példáiról is olvashatunk!
Szerdán már a hazugságok leleplezése volt a cél, hogy ne hitegessem magamat (azzal pl. hogy vastag a csontozatom :D), hogy régi emlékeket tárjak fel, és elgondolkodjam, hogy mit árulnak el rólam? Most, hogy így megnyílok előttetek elárulom, hogy rossz a memóriám, de néhány dologra emlékezem. A vastag csonton kívül mondok hármat, tényleg gyerekkorból, 10 éves koromig. 1. Sokszor hallottam azt, hogy nem akartam beszélni, megszólalni, akkor sem, amikor beszéltem már, anyukám nem tudta mit tegyen, hogy szóra bírjon... Nem tudom mit tett, de nem jól tette, mert azóta be nem áll a szám... 2. a többieknél korábban lettem kisdobos, mert állítólag okos voltam.......... jól becsaptak. Ha okos volnék, többet lennék csendben. :D
3. kihisztiztem (majdnem) mindent..........ismét...........

ugye, ugye...? Leman tud valamit....az emlékeim tényleg okosabbak nálam. De ezt nem vallottam be egy hétig, mert a csütörtökhöz kellett megint néhány nap.
Csütörtökön a szeretet volt a lényeg, a szeretetnyelvek, hogy mely megnyilvánulási formák segítenek a jobb boldogulásban? Nekem ez a nap volt a legkönnyebb, tudom nekem mi a legjobb, de abban nem segít, hogy a mindennapjaimban is tudjam, hogy kinek mi a jó. Ehhez rengeteg beszélgetés kell, hogy rájöjjek ő másmilyen, mint amilyennek én saccoltam. És itt most nem a családomra gondolok. Őket ismerem. Nagyon tudom, hogy nekik mi szükséges, s hiába használom a szeretetnyelveket 13 éve, ők még mindig nem e szerint közelítenek hozzám. Ráadásul a kollégák, barátok esetében nem tudom az elsődleges nyelveket. Ez még fontos lenne nekem!
Pénteken pedig saját terapeutám lehettem! Abbahagytam az alakoskodást, nem ostoroztam magamat, nem hazudtam magamnak (egyébként ezt tényleg nem teszem..............mert tudom, hogy vastagcsontú vagyok :D) és elindultam a változás útján. És elindultam, de ekkor hétvége volt, s akkor minden mindig könnyebb. Így mostanában minden nap újraindulok. Újra és újra.
Néha a mélységből, néha fentről landolok. Néha egyedül sikerül, néha kell egy-egy telefon. De elindultam. Remélem egyszer sikerül, ha már a célom mellé meg kell fogalmaznom az időintervallumot is....

Kevin Leman összefoglalóan leírta a lehetőségeket, a kiindulási helyzetet, s ha olyan szkeptikus is vagy, mint én voltam, de tényleg benned van, hogy valamiben, akár valami apróságban jó lenne megváltozni, akkor hajrá! Ebben, s az ehhez kapcsolódó elgondolkozásban segít az író. Hogy 5 nap alatt, vagy 3*5 nap alatt? Vagy még több idő alatt? Az rajtad múlik!

Az alcímhez még annyit (Hogyan változtasson az életén 5 nap alatt?)- én az életemen nem szeretnék változtatni...- amíg a pedagógusbéreket nem emelik meg még jobban, amíg a közalkalmazotti bértábla még mindig ott mozog, ahol, addig nekünk, annyit kell beosztani....amennyit..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...