2016. szeptember 4.

Szabadulás a könyvektől?


Úgy nőttem fel, hogy a könyv érték. Hogy vigyázunk rá, nem tépjük szét gyerekkorban sem. Nem firkálunk bele gyerekként sem. Hogy a könyv szép ajándék. Jó adni és jó kapni. Körülöttem olvasó emberek, rokonok voltak, s én voltam az utolsó köztük, akit megfertőzött a komoly olvasás.

Úgy nőttem fel, hogy gyűjtjük a könyveket, hogy egyre több van és egyre sötétebb a szoba. Úgy nőttem fel, hogy ez szép, ezért felnőve én is ragaszkodni kezdtem a könyveimhez. Gyűjtöttem őket, antikváriumban, könyvtári selejtezésnél vásároltam életműveket, jónak tűnő irodalmat, "kellhet még" mesekönyveket a munkához. Vásároltam, mert szépek. Mert értékesek. Mert másnak tetszettek. Mert így nőttem fel. A könyv érték, de soha nem volt annyira az, hogy ne rakjam le az asztalra széthajtott állapotában. Soha nem zavart, ha megjelöltem benne valamit. Mindig azt vallottam, hogy a könyv van értem, nem én a könyvért. De a könyv érték, így ha kölcsönadom, kérlek, te vigyázz rá!

Tehát így nőttem fel. S lassan, ahogy az sokunknál lenni szokott, s ahogy az életben is bekövetkezett, változni kezdtem. A lakásban a szabadságot keresem. Az életemben is azt keresem. Már nem csak olvasok a szabadidőmben, és már nem csak gyűjtögetek. Hanem lomtalanítok is.Mindent. Olyat is, amit nem kellene.

Rengeteg könyvemtől megváltam. Néhányat eladtam. Érdekes, hogy az olvasó világ csak az újnak mondható könyveket keresi használtan. Érdekesnek mondható, hogy egy egyszer olvasott 1-2 éves könyvet nem lehet eladni a teljes ár negyedéért, ötödéért. Tényleg érdekes. Mostanában nem veszek könyvet. Néha e-ben. Néha Hannának. De kapok kölcsön, és vannak könyvtárak is. Sok esetben olvasatlanul viszem vissza a hazahozottat.

És lomoltam a szeretett könyvek között is. És sokat vittem a könyvtárba is. Örültek, olyat is vittem, ami nekik nem volt eddig. És van olyan, ami senkinek nem kell, azaz úgy nem kell, hogy nekem kellene ide-oda szállítanom, ami nem megoldható.

Tiszta lelkiismerettel megszabadultam rengeteg könyvtől: annyi lehet itthon, amennyi hely eddig volt. Vagy inkább attól kevesebb, mert úgy szellős. És csak azok lehetnek és maradhatnak, amiknek tényleg polcon a helyük. Vannak olyanok, amiket még nem olvastam (sok), és biztosan vannak olyanok is, amiket meghagytam, pedig soha nem fogom elolvasni. Szerintem őket egy év múlva szanálom. Legyen lelkiismeretfurdalásom? Inkább azt sajnálom, hogy milyen sok pénzt elköltöttem ezekre a nekem-nem-is-kellő kötetekre, mert vitt a vágy, a hév, a birtoklás, más emberek tetszése. Borzasztó. :)

Ma olvastam egy blogbejegyzést a könyvek "kidobásáról", na jó, ez így durva, de a lényeg a lomtalanítás. Összegzés: jól tettem!

4 megjegyzés:

  1. Ismerem a jelenséget! Csak annyi a különbség, hogy én még nem jutottam el a szanálásig, de folyton megdöbbenek azon, milyen sok pénzem áll könyvekben. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És a pénzed nagy része benne is fog maradni. :-) most úgy látom, érzékelem, hogy rengeteg könyvem kidobott pénz.
      De a szanálás felszabadított, pedig még van néhány nem idevaló.. ők kaptak még egy évet. Hajrá! :-)

      Törlés
    2. És a pénzed nagy része benne is fog maradni. :-) most úgy látom, érzékelem, hogy rengeteg könyvem kidobott pénz.
      De a szanálás felszabadított, pedig még van néhány nem idevaló.. ők kaptak még egy évet. Hajrá! :-)

      Törlés
    3. Benne, mert megs em próbálom eladni. Az ajándékozás mellett döntöttem, már ha elkezdek szanálni :D Idén egy-két kivételtől eltekintve csak angolul vettem könyveket, amik érdekelnek, amiket tényleg elolvasok. Az már más kérdés, hogy szinte semmit nem olvasok jelenleg, de az esélyt meghagyom. ;)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...