2016. augusztus 19.

Szívtől-szívig, cellától celláig a Halálsoron

Plagizáció.


Na jó, nem kezdem ezzel az ellopott/kölcsönvett ötlettel, amivel a többiek, azaz sokan. Sőt, azzal sem kezdem, hogy Jodi Picoult mennyire fantasztikus könyvet írt ismét, azaz nem is ismét, hiszen ez egy régebbi írása. 

Sokan azt mondják rólad Jodi, hogy bármit írsz, ők azt megveszik, befalják azon nyomban, azt mondják, hogy elfogultak veled. Én nem. Igaz, szép lassan elolvasom a magyarul megjelent életművedet (van ám német nyelvű könyvem is tőled!), de csak lassan.
Igaz, van olyan műved, amit anno kedvencnek kiáltottam ki, de olyan is, amit utáltam a története miatt, amit nem szerettem, mert untam (egy kaptafára íródott), igaz, nem kedvelem a misztikumot, az elefántokat mégis te szeretteted meg velem. Szóval, azért vállalható vagy.

A Szívtől szívig régóta porosodik a polcon. Tologattam ide, oda. Aztán nemrég, amikor egy szenvedős olvasás közben rápillantottam a polcra, és eszembe jutott, hogy régebben nem tudtam letenni könyveket, azon kaptam magam, hogy te leszel a következő. A néhány maradék egyike. 

Szívtől szívig, szívemtől a szívemig. Semmit nem tudtam erről a regényedről, így amikor szembe találkoztam egy, a könyvről szóló írással, egyből a Halálsoron c. könyv/film plagizálásának kritikájával találtam magam szembe. Alig vártam, hogy elolvassam, mivel ez egy jó film, és nem emlékeztem rá pontosan, gyorsan meg is néztem ma. Álljon itt a könyv fülszövege, mert írni róla nem fogok, nem fogom kifejteni a jellemeket, a történetvezetést, semmit, de azért az ismét dicséretes, hogy viszonylag alaposan belemerültél a témába.


"E bravúros fordulatokkal tarkított, megindító regény egy gyilkosságért halálra ítélt férfi történetét dolgozza fel, aki azért küzd, hogy felajánlhassa szívét egykori áldozata szívbeteg kislányának. A kisvárosias New Hampshire államban e szándéka, és a személye körül kialakuló legendák alaposan felborzolják a kedélyeket. Egy talpraesett jogásznő és egy fiatal katolikus pap mégis a férfi ügye mellé áll – miközben az események hatására mindkettejük élete gyökeresen megváltozik.

A népszerű írónő, a Nővérem húga és a Tizenkilenc perc szerzője, e kötetében is rendkívüli érzékenységgel foglalkozik olyan kényes témákkal, mint a szervadományozás, a halálbüntetés és a vallásos meggyőződés."


Ó, Jodi! Most lenne itt az ideje, hogy megnézzem: melyik könyved volt az első? (mindjárt, mindjárt...) Biztos King, vagy éppen Hanks, vagy a kedves sötétben félő kávé-szeretet adta neked az ötletet, vagy nem? De valami miatt te a valláshoz fordultál ebben a könyvben. Nos, a hívő keresztény embernek is el kell rugaszkodnia kicsit a történet miatt, Tamás evangéliuma miatt, de megtettem. 
Oké, bevallom, gyorsan elolvastam a történetet, de nem voltam elégedett, maradéktalanul elégedett. Mert valami kevés volt, valami sok volt. Néha még a kedves ügyvédnő is sok volt. Michael atyáról nem is beszélve olykor-olykor. A vallásos téma, vagy a halálbüntetés-téma miatt, a csodák miatt nem voltam benne a történetben? Valami zavart, innen-onnan, itt is-ott is.
Egyébként köszi, mert az eleje miatt néztem meg egy nagyon régi kedvenc filmemet,a 12 dühös embert is.

De inkább visszatérek a Halálsoron-ra. 

"Paul Edgecomb börtönőrként szolgál a Cold Mountain fegyház siralomházában a múlt század harmincas éveiben. Az E blokkban halálraítéltek várják, hogy végig menjenek a halálsoron – a folyosón, amely a villamosszékhez vezet. Edgecomb úgy gondolja, már semmilyen meglepetés sem érheti. Ám minden megváltozik, amikor új rab érkezik az E blokkba. Az óriás termetű fekete férfit, John Coffeyt az esküdtszék két fehér gyermek meggyilkolásáért ítélte halálra. A férfi azonban egyáltalán nem tűnik gyilkosnak, sőt, egészen különös képességekkel rendelkezik. Stephen King regényéből."

Igen drága, a könyv, szerintem kimeríti a plagizáció témáját. Ennél kevesebb miatt visszadobnak, érvénytelenítenek diplomákat. Ráadásul King könyve és a belőle készült film szerintem jobb. Nekem jobb, hiszen nem vagyok kritikus. Szerintem a filmekben sokkal jobban kidomborodnak a téma szépségei. Mert szép dolog a szív adományozása, de Coffey mondatai a filmben még szebbek. És azok a jelenetek. Még egy egeret is meg lehet szeretni!

Nem fejtem ki, mert a bestseller fogalmát ezzel a könyvvel is kimerítetted, a rajongók ezért is rajonganak biztosan, de a többi jobb. - mondom én, a nem elfogult. Ó, még mindig nem néztem meg az írás-megjelenés sorrendjét. Hátha ez csak a kezdet volt!

Azt hiszem befejezem ezt az írást (mert álmos vagyok), mert B.barátnőm nem érdeklődik a könyves bejegyzések miatt, pedig ez nem is annyira az. Egy figyelemfelhívás, hogy olvasson téged és nézze a filmet, majd számoljon be a hasonlóságokról! :)

*ölelések*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...