2016. augusztus 13.

Iselin C. Hermann: Dominó


Dominó......... 

..............és akkor megdőlt a Guiness rekord, ledőlt az összes. Vagy nem. Tulajdonképpen Manon szerintem állva maradt. De lehet, hogy Rose-é is. Mindenesetre Zet barátunk (és a többiek), ....hogy is mondjam, nem lett a szívem csücske. Vajon hány Zet rohangál a világban, és vajon hány nő várja haza a maga Zet-jét?

Nem is tudom, hogy mennyire lenne spoiler, ha kifejteném a könyvben lévő férfi-nő kapcsolatokat. Azt hiszem egy írást olvastam, hogy mekkora spoiler lenne, ha azt meg ezt leírná előre. Én elég hamar rájöttem erre a titokra, aztán olvastam egy riportot az írónővel és ő maga mondta el ezt a "spoilert". De legyen meg a mi akaratunk..nem beszélek. Legyek olyan, mint a történetben lévő doboz, ami valami titkot rejt.

Párizs, ó a szerelem városa! A szerelem városa? Én nem szeretem a francia nyelvet, kimondottan bántja a fülemet. Talán éppen ezért, de soha nem nagyon nem vágytam Párizsba. És nem érdekel Párizs. És nem érdekelnek azok a történetek, amiket hallani innen-onnan a nagyképű emberekről. De lehet, hogy nem azok, de tényleg nem...

Szerelem, kapcsolatok, bűnök, megcsalások, kavarások, házasságok, gyerekek, utazások, borozások.

Zephyr, Eric, Toqué, Zet a férfiak.

Manon, Madame Fleurie, Rose, Sabatine-a nők. S mi kapcsolja össze a nőket? Mind-mind foglyok. Valakié, az érzelmeiké, a vágyaiké, a reményeiké, a változásé, önmaguké. S, hogy kiszabadulnak-e? Mindenre fény derül a végére. Magasságokban és alacsony padokon. Napsütésben és zuhogó esőben. Boldogságban vagy nyugtalanságban. Mert én elég hamar ebbe az utóbbiba süppedtem. Nyugtalan voltam, vártam, hogy ............. mire vártam? Gyarló emberként arra, hogy az legyen, ami.... aztán hitem szempontjából kívántam mindenkinek a jót. De a jó mindenkinek más. Azt hiszem fogom a sajtos kenyeremet és apad felé sétálok. Mert segítség kell.

A stílus? A történet? A hossz? S a többi? 
Tulajdonképpen a hossza épp kedvemre való volt, a történet is, hisz az emberi kapcsolatok, a személyiségjegyek kibontakozása kedvemre való téma, de mégis ............ én hiszek a kapcsolatokban, de itt nem tudtam hinni. Vártam a végét, vártam, hogy mi lesz, és bármi lesz legyen már vége, mert ez idegőrlő az én lelkemnek. A stílus? Huhh, először csak kapkodtam a fejemet, aztán hamar belejöttem! Valahogy úgy voltam ezzel a könyvvel, mint Gavaldával. Érdekelt, olvastam, gondolkodtam, csóváltam. De azért Gavalda jobb. :)

S a végére álljon itt a fülszöveg, mert én aztán nem árulok el többet!

A Dominó szerelmesregény. Hősei házasok vagy szinglik, hűségesek vagy hűtlenek, szenvedélyesek vagy visszafogottak – de mind vágyakoznak valami után. 
Párizs szívében él Zephyr szép és zárkózott feleségével, Manonnal. A szemben lévő házban Toqué, az író látogatja Rose nevű kedvesét és közös kisbabájukat. Eric, a betegápoló attól boldog, ha mindenkin segíthet. És Sabatine, az ellenállhatatlan fotóművész belebolondul egy titokzatos férfiba. 
Egyesek egymásba szeretnek. Másokat megcsalnak. Mindannyian rejtegetnek valamit. De ki csal meg kit? És ki az, aki hazudik?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...