2016. augusztus 6.

A nő mosolya- én nem mosolyogtam

Nicolas Barreau: A nő mosolya.... nem írtam a nő mosolyáról, pedig olvastam.

De miért is írnék, ha én a tényleges A nő mosolya könyvet szerettem volna olvasni, és aztán a folytatásra a második könyvre voltam kíváncsi, nem pedig a körülötte zajló hadabandára. Fárasztott a sok hazugság, a mellébeszélés. Engem tényleg a könyv a könyvben érdekelt.

Nem varázsolódtam el, még jó, hogy rövid volt. De bemásolom a fülszöveget, mert egyébként sokaknak tetszik, úgyhogy ajánlom. :)



"Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha… 
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…"

2 megjegyzés:

  1. Nekem is csalódás volt. Persze, magamat hibáztathatom csak, mert a romantikus nem az én műfajom. Biztosan abban is vannak jók, ez meg legjobb esetben átlagos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szép, kellemes romantikusokkal nekem nincsen bajom, ellenben ez nekem inkább idegesítő volt. És kevés. Mintha feldobtam volna egy labdát és még mindig várnám, hogy visszaesik. Vagy feldobtam egy labdát, de egy sokkal rosszabb esett rám vissza. :-)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...