2016. augusztus 4.

a csodálkozás posztja- de igazából nem egy nagy szám

Kb. egy hónapja ennyit terveztem írni, kérdezni: hogy lehet valakinek jogosítványa, ha nem tud parkolni (csak parkoló automatával a kocsiban- vagy ez magától parkol?) és csak automata váltós autót tud vezetni?

Egyébként ez a kérdés azóta is izgat......, valaki itt a közelemben csak annyit mondott, hogy vásárolt a jogosítvány, vagy lefizetett....... mondván mindent meg lehet venni, csak elég pénz kell hozzá.

Ebből következik, hogy anyagiak tekintetében én bizonyos fajta álomvilágban éltem mostanáig. Azért bizonyos fajta, mert azért nem élek én sem szemellenzőkkel. Látom, hogy valakinek több jut, valakinek kevesebb. valakik a tengerparton nyaralnak a családdal, valakik csak néhány napig itt-ott, vagy éppen sehol. A lényeg, hogy szorgalmasan dolgozunk, jól érezzük magunkat, tiszta a lelkiismeretünk. Legalábbis nekünk. Próbálunk addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér, mint mindenki. S mindenkinek megvan a maga prioritása, hogy mik a fontosak, mire költ, hová megy, mit tesz, hogy nevel, hogy szeret .....

De az elmúlt időszakban olyanokat tapasztaltam, amiket eddig itthon, a mi országunkban, fiatal-középkorúakkal kapcsolatban nem (eltekintek a médiától, ott biztosan sok pénz forog). Hogy tényleg van ilyen, hogy tényleg van ennyi fizetés, ami ezeket a luxus kiadásokat fedezi, ahogy egy pár él (saccolom az infók alapján, hogy valahol 30-40 körzött). S nem csak utaznak luxus helyekre, amiket jól megválasztanak, kritizálnak, hanem gyémántokat, kétmilliós órákat vásárolnak, 15-20 milliós autóval járkálnak. Minden használati tárgyuk egy-egy márkát képvisel, azt és csak azt. Furcsa.

Én nem tartom magam irigynek, de ámítani sem akarom magamat: szoktam álmodozni, hogy ezt, ide.... így... mi is.....jó lenne. De irigy, elirigyelni nem szoktam. Ahogy írtam: dolgozunk. Ki többet, ki kevesebbet. Ki közalkalmazottként, ki nem. Ki merész és vállalkozik- jól, ki félős, és nem mer. Ki jobb szférában keresi a jövedelmét, ki nem. Ki talál munkát, ki nem (is akar). Ki itthon, ki nem.
Tényleg jól indulok neki. És nem vágyom értékes holmikra, nem ez az írás lényege. Csak lehullt egy vékony hályog és még csodálkozom. Ez a csodálkozás posztja.



Néha szembe jön velem olyan cikk, hogy kinek hogyan sikerült elérni a jólétet, nagyon szívesen olvasnám ennek a két embernek a történetét.

Amit furcsállok: sokan követik azt a blogot, vagy figyelik az instás képeket, és megfogalmazta valaki egyszer régen, hogy ez a hölgy megfogalmazza, megmutatja, megírja sokak vágyát, álmait, és ez mennyire jó. Lehet.
Nekem nem ilyen álmaim vannak. De azért figyelem őt továbbra is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...