2016. július 4.

Töltött töltelék- memento a semmihez

innen

Eltelt két hét a szabadságból, tevékenyen. A semmit-nem-teszek-és-csak fekszem-és-eszem tevékenységem még várat magára egy kicsit.. :)

Tartalmas két hét, kirándulásokkal, bébiszitteléssel, saját gyerekeimmel, Harry Potterrel a bölcsek kövével vagy éppen a titkos kamrában kószálással, milánói nappal, miközben nem milánóit ettünk... meg ilyen hétköznapi dolgokkal.
Lassan (nagyon lassan) Hanna szobája is kész lesz, holnap talán elmondhatom, hogy már csak az új ágya hiányzik. Meg a rend, mert az nagyon.
Tegnap esküvőn voltam és olyan szépen énekelt egy kórus, hogy majdnem elsírtam magam, sok minden gondolatot elindított bennem a hangzás, a látványuk ott a templomban.
Ma pedig elment Peti, egy osztálytársa és szülei hívták meg magukhoz, magukkal, így majd csak 12 nap múlva találkozom vele. Már most hiányzik, nem eszik mellettem minden tíz percben, és nincs kinek mondanom, hogy akadjon már le a képernyőkről.
S közben eladtunk egy 15 éves komódot, amelyen a gyerekeketis pelenkáztam. :) Elérzékenyülés, korszaklezárás. 
A sok *semmikülönös*.

Hannával nagy nevetések este, s most itt a reggel és én indulok dolgozni. 

Jó munkát, szép napokat!

*puszik*
*üdvök*
*s mások*


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...