2016. július 18.

Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?



A fülszöveg helyenként spoileres lehet, de nem annyira...


"Audrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.

Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében."



Jó, hogy rövid volt. Belátom végre, hogy kinőttem az ifjúsági irodalomból, pedig 3-4 éve versenyt olvastam és előolvastam a Lánynak ezeket a könyveket.
Mostanában csodálkozik, hogy nem olvastam még az új LL sorozatot, és örült, hogy ezt a kezembe vettem. Mert neki nagyon tetszett.

Hol kezdjem, mert tulajdonképpen már be is szeretném fejezni ezt a posztot, éppen elég egy post-it, egy két perces billentyű veregetés. Hol kezdjem?

Érdekelt volna Audrey sztorija? Hogy hol kezdődtek a problémák, hogy miért voltak és vannak ezek?
Érdekelt volna, hogy tényleg ilyen gyorsan meg lehet gyógyulni egy idő után, hogy tényleg elég gy helyes srác, aki megtalálja a kulcsot hozzád? (ezt nem hittem, de nem leszek kekec-kukac)
Érdekelt volna, hogy tényleg így elfogadja Frank a helyzetét, és tényleg egy szuper szakács 10 perc alatt fel tud villanyozni egy kamaszt a vágótudományával?
Érdekelt volna Audrey lelke, mert az amolyan felvizezett lé volt nekem.

Ami tetszett, azaz NEM tetszett: kívülről látni önmagamat, amikor veszekszem a gép, képernyő stb-függőség miatt! :) Azért ez a felismerés.............. na jó, én nem dobtam ki még az ablakon sem a gépet, sem mást, de én is simán kikapcsoltam, kézből kivettem. Én sem értem meg, hogy valaki csak ezzel szeret foglalkozni a négy fal között, stb. Ez az én generációm sok tagjának a problémája, és a probléma kiváltói pedig ezek aABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUV-generációs gyerekek, azaz egy részük, akik nem zenélnek, nem mennek szabad levegőre csak, ha zavarjuk....... még folytathatnám.......... :(
De nem szeretnék ilyen mama lenni, mint Anna. Ez tény. Így mindenképpen tanulságos.

"Én szoptattalak! - visítja Franknek. - Olvastam neked a Micimackót! nem vágytam másra, csak egy értelmes fiúra, akit érdekelnek a könyvek, a művészetek, a múzeumok, a kirándulás és mondjuk egy versenysport..."
(Na, ennyire nem vagyok durva. :D )

Végül: Sajnálom Sophie, többet nem olvasok tőled, eddig többször csalódtam az írásaidban, azaz mindig, pedig alig olvastam a könyveidet. Itt és most, a fiatal lány érdekes sztorija miatt tettem egy próbát, de nem vagy nekem való,bármit is írsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...