2016. július 15.

Charity Norman: Zuhanás


Charity Norman.
Az első, itthon megjelent könyve nem tetszett, így nem is kerestem a többit. Aztán most, a napokban Panna annyira lelkendezett a Zuhanás című könyv miatt, hogy megjegyeztem, és most tettem is még egy próbát.
Mindenképpen jobb volt, összetettebb, de még mindig nem hasonlítanám Jodi Picoult-hoz. Nekem ő alaposabb, jobban körüljárja a témáit. Amiben ismét a megvolt a hasonlóság: a témaválasztás. Biztosan járnak más nők, családok hasonló cipőben, a könyvbeli család Martha-jához hasonlóban. De csak érinthetik, mert két ugyanolyan élet nincs. Martha élete csak az övé.

Hogy ne is szaporítsam a szót, mit is írhatnék? Közben eltelt egy nap, és rájöttem, hogy milyen nehéz is időt szakítani egy jó könyves bejegyzésre. Mert ahhoz idő kell, magvas gondolatok, nem csak annyi, hogy klassz volt, nem tetszett, jól indult stb.

Így most nincs is kedvem sokat írni. Ma jön haza Petim, 12 napja nem láttam, néha beszéltünk telefonon, és inkább személyesen szeretne majd mesélni néhány történésről. Nagyon várom őt, ennek az érzésében élek ma!

De visszatérve a könyvhöz! Jó kis átmenet ez a gyerekvárás, a gyerekkel való kapcsolat. Milyen kamaszok lesznek a gyerekeink, hogy fogja őket ez "megviselni"?

A McNamara család az Egyesült Királyságból (azt hiszem, de biztos, hogy arról a vidékről) egyenesen Új-Zélandra költözött családi nehézségek miatt. Nos, ugye nem a legkisebb távolság? Ezt megemészteni  és feldolgozni nem lehet könnyű feladat egy felnőtt számára sem, nemhogy egy kamasz, 16 éves lány számára. Egy csodás, barátokkal körülvett, okos lány számára. Vagy éppen neki kellett volna jobban beilleszkedni?
Mert a Zuhanás című könyv nem csak egy 5 éves kisfiú erkélyről történő zuhanásának a története, hanem sokkal inkább ezé a lányé, Sacháé. Akit vittek, rákényszerítettek. Finn zuhanása, Martha az édesanya kórházi "meghurcoltatása", s közben megismertem ezt a családot. Kit-et, Charlie és Finn az ikerfiúk papáját, az otthon hagyott rokonokat, az új, helyi barátokat, az életüket. S nagyon megismertem Sachát, a mostohalányt, akit Kit sajátjaként szeret. Gondolom, akiknek most 5-6 év körüli gyerekük van, izgultak Finn kórházi küzdelmein. Én inkább a lányra figyeltem. Hiszen nekem egy 15 éves lányom van. Folyamatosan járt az agyam? Elvittem volna? Úgy gondolom, hogy megkérdeztem volna őt, ez egy nagy döntés, ha valaki rászánja magát a költözésre. Biztos lett volna lehetőség a maradásra. Legalább neki. De megyek tovább. Elköltöztek. S a leírásokból mit olvasok ki? Megint hol vannak a beszélgetések??? Ha nem szeretne beszélgetni, akkor valamit ki kell találni. DE! a lány, aki eddig nagyon jóban volt a mamájával nem fog hirtelen elfordulni tőle önszántából. Ha étkezési zavarra gyanakszom, figyelek, és nem magyarázom meg, hogy nem is az. És még folytathatnám. De a legfájóbb a mondatok voltak, amiket Sacha mondott, vágott az anyukája fejéhez. Azok fájtak a legjobban. Mert az is egy jel volt.

"Rühellem, hogy mindenkiről mindent tudnod kell. Most az egyszer hagyjál lógva, baszd meg!"

Elnézést mindenkitől az idézet miatt! Azért, ha nekem imádott lányom ezt és még sok ilyet mondna a jó kapcsolatunkban...
Nekem ez volt egy zuhanás. Egy erős, fájdalmas zuhanás. A történet, Finn balesete egy másik vonal volt csak.

A könyv felépítése? Érdekes történet, ami jó. Nekem néhol kidolgozatlan, ésszerűtlen cselekedet sora, és tudni kell egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy Finn alvajárva felmászott egy feje tetejéig érő korlátra. (Utánaolvastam a témának, ezt a mászást nem fogadtam el ennyire, kár, hogy nem volt kép a korlátról. Ha létra-fokozatos kialakítású, akkor befogtam....)

Szóval, zuhanás itt, zuhanás ott, és drukkolunk a családtagok testi és lelki egészségéért!

S akkor jött a végén Hollywood. Persze örülök, de olyan könnyen jött, kicsit hirtelen. Na, és az a Sacha édesapja sztori sem kellett volna. Áhh.

Előny: 
nem tettem le
érdekelt
elgondolkodtatott
tanított kicsit
én nem tudnék ilyet írni

így, ajánlom.

P.S: azért szívesen elmennék megnézni azt a helyet ott, Új-Zélandon. Tenger, lovak, szabadság, távolság..........és ott is van élet. Társasági élet is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...