2016. június 8.

Tanévzáró hangverseny a Deák téren

Az van, hogy tegnap este nyolc órakor kaptam az infot, hogy Hanna iskolájában ma 5 órakor hangverseny lesz... no komment. Hála a júniusnak és a főnökömnek, hogy eljutottam, és fantasztikus élményben volt részem abban a másfél órában. Persze mondhatjátok, hogy ilyen volt a VadFruttik koncert, a minősítés is, de ez más.
Ahogy az igazgatónő mondta: büszkék lehetünk, hogy közünk van az iskolához (vagy valami ilyesmi). Én nagyon büszke vagyok. És most itt nem azt emelném ki, hogy Hanna 4 évvel ezelőtt bekerült, és, hogy megállja a helyét, hanem büszke vagyok az iskolára, hogy része lehetek. Imádom az adventi hangversenyeit és egyéb megmozdulásaikat, hogy a tanárnőjüket szeretik (Kardos Anna), hogy a nagyobbak kórusának vezetőjét, énektanárát (Bence Gábor) hatalmas ujjongással tapsolják a diákok. Imádom, hogy vannak még komolyzenét kedvelő és játszó diákok, akik lelkesek évről-évre zenekarban játszani. Imádom, hogy lelkesednek diákok és tanárok egyaránt. Imádom, hogy hallhatom őket.
Ma, munkahelyi szinten könnyű napom volt, még a repülöjegyek is meglettek, mégis az ottani információk áradata leterített. Ez vagy más, kiváltotta azt az érzést, hogy a szülők-diákok 20 perces Mozart- muzsikáján majdnem elsírtam magam. Elérzékenyültem, jó volt azt gondolni, hogy a Lány jó helyen van. (Remélem a Fiú is, de ezt még nem annyira érzem.)
S mivel nekem fontos ez, s mivel egyházi intézményről van szó, én köszönöm Istennek ezt a kapcsolatot a DEG-gel (-mal).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...