2016. június 15.

Nicholas Sparks: Engem láss



Végre befejeztem ismét egy könyvet! :)
Választottam egy Nicolas Sparks könyv volt, az Engem láss, s azért választottam, mert könnyen csúszós kikapcsolódásra vágytam (mozgás nélkül) és izgalmat ígértek benne, s bár NS regényeit nem kedvelem, a történeteiből készült filmeken nagyon jókat tudok hüppögni.




"Colin és Maria útja egy éjjel, a szakadó esőben keresztezi egymást. Olyanok, akár a tűz és a víz: a fiú megannyi rossz döntése, erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a helyes úton maradjon, a lány azonban le sem tért róla: maga a megtestesült józanság, mértékletesség, és szinte csak a munkájának él. A viharos, váratlan találkozás mindkettejük sorsát megpecsételi, és hamarosan rájönnek: egész életükben másra sem vágytak, csak egymásra. Bimbózó szerelmüket azonban igencsak próbára teszi, amikor felbukkan valaki Maria múltjából. Fenyegető üzenetei fenekestül felforgatják a két fiatal mindennapjait. Vajon ily nehéz időkben is képesek megőrizni szerelmüket, vagy a bosszú lángjai elemésztik a kettejük között kialakult köteléket? 

Nicholas Sparks legújabb, mély érzelmekkel és borzongással teli regényének lapjain egy férfi és egy nő egymásra találásának lehetünk a tanúi, összefonódó sorsukban lépten-nyomon megmutatkozik a szeretet, a szerelem és az összetartás ereje. Maria és Colin pedig arra is ráébred: ahhoz, hogy a másik fél valódi énjét megismerjük, a szemünk helyett a szívünkkel kell látnunk."


Elkezdtem, alig volt időm, de most, a hétvégén érdekelni kezdett. Nem túl hamar, kb. a kétharmadánál. Valahogy nem érdekelt Colin élete, jelleme, s Maria sem. Egyik vezekel, a másik szenved, a lány elfogadja a fiú kétes múltját, elég hamar ágyba bújtak, micsoda meglepetés..... Tökéletes barátok, segítőkész szülők, nagycsalád körülöttük. Olyan, néhol hömpölygő valami, Sparks beleírta az elterelő hadműveleteit, én már asztalt borítottam volna az irodában. Felháborodtam volna néhol. 
Na de most megállok.. Nem szeretném negatív kritikával illetni a történetet, annyi az egész, hogy én kekec vagyok. Én más vagyok. Nem vagyok Maria. És nem változott az ízlésem: egyszerűen ezeket a sekélyes egymásra találásokat nem bírom, még akkor sem, ha néha jön egy izgalmas csokor, vagy érkezik egy pszichopata. Nem illethetem negatív kritikával, mert eljutottam kb. a 2/3-ig és végre érdekelni kezdett. Voltak sejtéseim, egy momentum be is jött, de alapjában nem, így legalább érdekelt, hogy ki thrillerkedik Maria-val. Izgatott voltam, hogy ki fog meghalni? :D És izgultam, vajon Colint sikerül-e lecsukni? De, végül egész könnyen ment minden. Festék, rend, tiszta ruha, meg ilyenek. 

Bonyolultabb vagyok, nem értem ezeket az egyszerű írásokat. :)

(Peti Máriá-zta Maria-t, én Márijjáztam. Ti hogy ejtitek a neveket? )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...