2016. június 26.

Klasszak, élmények, első szabadságos hét

Huhh, eltelt egy hét a szabadságból és jól elfáradtam! Persze ez más, mint egy átdolgozott időszak fáradtsága, de na akkor is, csak huss, elszállt!  Szerintem minden nap jöttem, mentem, kávéztam, beszéltem és beszéltem, vendégségekben voltam, kirakóztam, kirándultam, újra átélhettem milyen egy 4 éves lánnyal útra kelni, múzeumok éjszakáján voltam, olvastam, emléket készítettem, mondanivalót varrattam, lett egy 100%-os eredményem, voltam rúdugró versenyen, szívből örültem Luca miatt.............tele lettem szuperságos élménnyel.
Ezek azt takarják, hogy a jó hetem volt! 


Természetesen a családban volt két bizonyítványosztás is, és majdnem megírtam a tervezett bejegyzést, hogy nem csak a kitűnő gyermekre lehetünk büszkék, meg nem csak  ők szerethetők, de végül, nem jöttek szembe vele az internet világában a bizonyítványok fényképei, így lenyugodtam. :) Nálunk van szép és kevésbé szép, így sikerült. Mindennek van oka, majd talán jön egy pozitív gondolat és lesz ez jobb is. Ezt kibeszéltem néhány ismerőssel is, újat és okosabbat nem tudtak nálam mondani, nem hiába bírom őket: nem osztották az észt, max.tanácsoltak. 

Kirándulás, vonatozás, szökőkutazás, játszóterezés, libegőzés, hajózás, a háromgyerekes lét örömei és nehézségei (cipelés sok-sok méteren keresztül), még van egy nap, és még nem tudom merre induljak.

Tegnap este Hannával belevetettük magunkat az éjszakába, az idei Múzeumok éjszakája forgatagába. Idén sajnos csak kettesben, a fiúknak esze ágában sem volt velünk tartani. Minden évre van legalább egy tervem, hogy mi az amit mindenképp meg szeretnék nézni, idén ez közös döntéssel a Terror Háza volt. Ott kezdtünk 6 óra körül, és két órát töltöttünk az épületben. A fájdalom ott volt a képeken, eszközökön, s tőrdöfés volt a pincehelyiségek látványa után a Könnyek terme, ami egy érzelmi sokk volt nekem a látvánnyal. Ott jutottam el arra a pontra, hogy ki innen! Mondjuk ez volt az utolsó helység, i-n a pont.



Vacsora után elsiettünk a Holokauszt emlékközpontba, a Páva utcai Zsinagógához, sajnos lekéstük Steiner Kristóf beszámolóját, de az utolsó perceit hallgatva érdekes lehetett.Nézelődtünk, a kulináris élvezeteket nem élvezhettük, vagy elfogyott az étel, vagy nem is volt. A Dohány utcai zsinagóga megtekintése is régi vágyam volt, így oda mentünk vissza, a sabbath miatt ott csak este 10-kor kezdődött a program, hamar bejutottunk, végre körbenézhettem és lezárhattam erre az estére, az ehhez kapcsolódó szomorú részét a történelemnek.


Igazából elfáradtunk eddig a pontig, kb. 3/4 11 volt ekkor. Hannát az óbudai csillagvizsgáló érdekelte nagyon és a Rendőrmúzeum, de előzőt felhívtam és a távolság miatt nem volt értelme elindulni, így oda elmegyünk mostanában valamikor. A második pedig éjfélig szervezett programokat, ami érdekelte a Lányt, engem pedig érdekelt Müller Péter Sziámi és Szakcsi Lakatos közös beszélgetése és koncertje. Természetesen már fél órája ment, mire odaértünk, és mi is kb. annyit maradtunk, jó volta hallgatni őket, s mivel a Bajza utcánál már közel voltunk az autóhoz, már csak a Műcsarnok ma záródó Pixelek kiállítását néztük meg. Fotókiállítás fantasztikus képekkel, és itt is sikerült könnyeznem néhány kép előtt álldogálva. Naiv és érzékeny vagyok, ismét bebizonyosodott.



Idén több látnivaló fért bele, mint az előző években, alig kellett sorban állnunk. S jövőre mivel kezdjük ezt az estét? Hanna eldönti majd. De biztos nekem is lesz majd ötletem. :)

3 megjegyzés:

  1. Sűrű, tartalmas hetetek volt! De mi az a "mondanivalót varrattam"? :) A bizonyítványokat én sem szeretem mutogatni, bár határozottan jó érzéssel tölt el Bence érettségi bizonyítvænya, és büszkeséggel az, hogy az érettségi elnök azt mondta, hogy a feleletei zene volt füleiknek.:) De bármilyen lett volna, mi örülünk.Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bea! EZ főleg nekem volt sűrű és tartalmas. :)
      Keress vissza az instagramon egy képet és megtalálod. :D
      Értem én ezt a bizonyítványos dolgot, és csuda büszke lennék, de azt is látom, hogy hány tanulási nehézséggel küzdő gyermek szüleinek nem jók ezek. Bár ők is büszkék biztosan, de nem lehet jó érzés. Én helyén kezelem a dolgokat, de akkor sem kedvelem. Bár az én gyerekem szimplán lusta. :D

      Törlés
    2. Titusz nálunk is lusta, de nem szoktuk piszkálni, hogy tanuljon többet, és a hatalmas házi feladat dömpinggel sem értek egyet. Bence viszont m maximalista, túlontúl is, na őt kérleltük, hogy ne tanuljon annyit. :D Szóval nálunk is van ilyen gyerek is, meg olyan gyerek is, ilyen bizonyítvány, meg kicsit olyan is. Attól azonban rosszul vagyok, amikor fb-n látom a lefényképezett kitűnő bizonyítványt. Megyek az instagrammra. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...