2016. június 21.

Gary Chapman & Paul White: A munkahelyi elismerés 5 nyelve




Gary Chapman neve ismerős lehet mindenkinek, aki belemerült már a szeretet-nyelvekbe. Én vagyok egyike azon a személyeknek, akik beszélnek ezekről, akik ajánlják ezeket, akik ismerik a többi könyvet.
Érdekes dolog ez a könyv választás. Azaz, hogy a könyvek választanak minket, hogy mit olvassunk, és ha jó az összhang, akkor vagyunk képesek belemerülni az olvasásba. De ne általánosítsak! Én ilyen vagyok. Mostanában alig olvasok, és türelmem sincs a legtöbbször belemerülni a könyvek elejébe, hogy felvegyem a ritmust.
Megkaptam ezt az új Chapman könyvet és pikk-pakk elolvastam. Érdekelt nagyon. Talán azért, hogy a munkahelyi énemet megismerjem, talán azért, mert érzékelem a különböző utakat, a szétszéledést, a nem mindig megfelelő légkört. Nem vagyok vezető, ráadásul azt gondolom, hogy Magyarország nagyon más, mint az USA, sok tekintetben. Ezzel nem mondtam újat. Ha más oldalról figyelek, akkor azt mondom, hogy egy állami fenntartású pedagógiai-oktatási intézményben sem olyanok a lehetőségek, mint egy egyéni vállalkozónál, multi-cégnél. Nem gondolom, hogy ezeket a munkahelyeket össze lehetne hasonlítani.
A könyv amerikai, amerikai példákkal. De dolgozni mindenhol szükséges a fizetésünkért, és nagyon érdekes volt arról olvasni, hogy munkahelyi tekintetben milyenek vagyunk, milyen vagyok, a körülöttem lévőkön miket figyelhetek meg? Hogy tudok én segíteni, hogy a klíma még jobb legyen?

A sokak által ismert szeretet-nyelvek: az elismerő szavak, a minőségi idő, testi érintés, ajándékozás, szívességek nyújtása. Chapman és White ezekről írt más tekintetben. Érdekes volt olyan példákat olvasni, amelyekből megtudhattam, hogy nem mindenkinek fontos a pénzbeli jutalom, hogy valakik a segítségre vágynak, a közös munkára. Vannak olyanok, akik szeretne egyedül dolgozni egy projekten, egy rá bízott feladaton, de közbe-közbe egy elismerő szóra vágynak. Olyan példákat olvashattam, és mondatokat olvashattam,amelyeken már hetek óta járt a fejem. Magamtól találtam ki segítő mechanizmusokat személyekkel kapcsolatban,a napi kapcsolatokban, és megerősödést kapva olvastam az ehhez kapcsolódó fejezeteket.
A munkahelyi elégedettség több tényezőtől függ, mint pl.  a munka összetettsége, anyagi juttatások, munkakörülmények, elismerés, munkahelyi kapcsolatok minősége, munkatársak elégedettsége, a döntésekbe való beleszólás lehetősége, munka menyisége, a felelősség mértéke. Ezek befolyásolják a klímát, hogy örömmel vagy rossz szájízzel megyünk be dolgozni, hogy ott monoton végezzük a munkánkat csendben, vagy örömmel, hogy tudunk örömmel beszélgetni másokkal, vagy kerüljük őket, hogy gyomorgörccsel várjuk a főnökkel, felettessel, vezetővel való találkozást, vagy nem zavartatjuk magunkat.
Chapman és White e könyvben levezeti, hogy munkakörnyezetünkben mik számítanak, hogy tudatosan rájöjjünk, milyenek vagyunk abban a közegben. Leírják, hogy az testi érintés, jelen esetben elismerő érintés mit jelent, mi az a határ, ami még ebbe belefér? Kiemelik az elismerő szaval fontosságát, annak fajtáit, hiszen nem mindegy a szavak, a mondandó közvetítő közege. Bemutatják a  munkahelyi minőségi időt.
Mindenkinek van elsődleges munkahelyi szeretetnyelve: én nem tudom, az enyém melyik lett, kettő között vacillálok.

A könyv szerint, aki megveszi a könyvet, az kap egy kódot, aminek a segítségével kitölthet egy tesztet az interneten, és kiderül az igazsága! Meg is lehet venni a kódot. Nekem nincs ilyenen, de eléggé  jó az önismeretem.:) Közben kaptam segítséget, hol is van a kódom a könyvben ,kitöltöttem és igen, az eredményem szerint eltaláltam a két elsődleges nyelvemet! :-) (köszi Iboly!!)

Sokaknak ajánlom e könyvet, hogy jobban megismerjék kollégáikat, munkavállalóikat, hiszen jó esetben a vezetők számára annak eldöntése jelenti a legnagyobb kihívást, hogy az elismerés mely formáival  fejezhetik ki leghatékonyabban megbecsülésüket minden egyes munkatársuk iránt!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...