2016. június 30.

Egyetlen nap Milánóban

Mi nem vagyunk utazósok............ nem, nem a kedv miatt.
Így aztán a gyerekeinknek vannak olyan álmodozásaik, amelyek sok barátunknak adottak, és voltak olyan álmaik is, amelyeket -gondoltuk- talán, egyszer mi is valóra válthatunk. 
Így történt, hogy kb. egy évvel ezelőtt hallottam, hogy Milánó egy nap alatt bejárható, és még megfizethető repülőjárat is akad hozzá. Tavasszal eszembe jutott és, így hamar, segítséggel meg is volt a terv, hogy utazunk repülővel, utazunk Milánóba.
Mi négyen, és végül két kedves kolléganő, plusz egy fiatalember, Dani.
Most, hogy írom ezeket a sorokat, rájöttem, hogy nem fogok sokat  összehordani, csak néhány gondolat:
- hosszú és fárasztó. :) Nekünk volt segítség, és autóval 20-25 perc a repülőtér, de ez a fél 4-es ébredés, az éjféli leszállással, hazaúttal együtt kicsit fárasztó. ............inkább nagyon az. 
- Sok látnivaló maradt mögöttünk, kevesebb lett előttünk, így fáradtság ide vagy oda, és még visszavágyom a tapasztalataimmal:
- megjegyeztem hol van egy normális élelmiszerbolt, ott kezdeném a milánói napot,
- bármennyire is szeretek villamosozni (Milánóban még inkább), inkább visszatérek a metrókhoz, a metrókijáratokhoz, mert azok olyanok, mint a Roxforts lépcsői: néha eltűnnek. :) ("Budapestiként" többször elgondolkodtam, hogy az elenyésző metróhálózatuk a jobb, vagy az aluljárók kiépítettsége? - egyértelműen az utóbbi, el vagyunk kényeztetve, hogy ennyi le-és feljárat van. Lehet, hogy bolyongunk lent, de fent is könnyebb.) Komolyan! Leszálltunk valamiről, aztán kerestük az ugyanolyan névvel elnevezett csatlakozó metrót, és csak bolyongtunk...
- ha fáradt vagyok, leheveredek bárhol. 
- Elengedek terveket.......azaz megpróbálom........ főleg, ha nem egyedül vagyok. olyan pedig nincsen utazáskor.
Ez a legfontosabb. Nekem. Mert én csak "menni, menni, menni, és nem gondolni, gondolni. Utazni, utazni..."








(Néhány fotó, válogatás nélkül a telefonról. Fényképezőről macerásabb.........meg amúgy is.........saját emlékek, nektek úgysem jelentenek sokat. :) )

Élveztük, jó volt, együtt volt (keveset ettünk, rengeteget ittunk). Ami pedig nem volt az?- azt megpróbálom elfelejteni! Én, a munkában pörgős, soha nem fogom  megérteni az olaszok munkamorálját, a "munkadolcevitát". Hogy 20 perc alatt nem készül el egy hotdog? Hogy percekig keneget valaki egy gombóc fagyit a tölcsére? Hogy kétezer ember két szalagon halad a reptéren? Hogy nincs az átjárónk végén repülő,  s az olasz csak vigyorog este 10-kor? Hogy valakit keresünk, mert nincs a repülőn?.............és mi, a többiek, a sorban órákat állók, csak várunk, várunk, várunk. Étlen, szomjan, sokat, Akárhol, s sokszor bárhol.

Milánó tetszett, de a spanyol emberek szimpatikusabbak voltak tavaly. De még visszatérek valamikor. egyedül, párban, passz, de visszatérek a templomokhoz, a meg nem talált parkhoz, az időhiányos Naviglihez, az egyes villamoshoz, a temetőhöz. :)

P.S.: Végül, voltunk a Dómban fent és lent, egy másik templomban (neveket így ülve nem tudok), a kastélynál, az Új-Milánóban, a divatsétányon, egy hatalmas áruházban, a San Siro-nál. Ehhez kapcsolódóan: három (-négy) nagy focicsapat store-jában jártam eddig, a tegnapi  közös Milan-Inter-rel együtt, ez utóbb egy nagy semmi az előzőekhez képest. Az első helyen még mindig a Barca áll, de a Bayern M.sincs sokkal lemaradva. 

P.S.2: Szilvi és Bozs, ha idáig eljutottatok.........: rossz irányba tartó villamosra szálltunk, s hosszú percekig tartó utunkat a végállomás szakította meg, mire rájöttünk, hogy a kiindulási pontunktól néhány perc sétára vagyunk. A családdal is jöt röhögtünk. :D És vártuk a visszafelé utat, mert nem találtuk a gyorsabb metrót.........

P.S.3: Ha időben szól valaki, és éppen megtehetem, megtehetjük, bárkivel visszarepülök. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...