2016. május 14.

Egy kirándulás margójára (jó széles ez a margó!)


május 11, szerda 2014-ben... királyság! Azaz 2016-ban, (Bozs a szemfüles........... de miért írtam 2014-et?)

Ica nagyi betegsége és a fáradtság miatt kértem egy nap szabadságot egy olyan hétköznapra, amikor Lacus is otthon van, és megszerveződött ez a nap. Még színházjegyet is vettem a miskolci színházba, erre a darabra is felhívták a figyelmemet.

A nap fantasztikus volt, reggel egy kiadós alvással kezdtem: nem voltam hajlandó rohanni sehova. A gyerekek elindultak suliba, én visszaaludtam. Lacus már indult volna, én nem, így 11 óra volt, mire elindultunk. Mezőcsáton beteglátogatás és egy kis hazai koszt után, megettem az első magyar eperszemeket, aztán elindultunk Miskolcra. Koncepció nem volt, csak az időt kellett eltöltenünk este 7 óráig. Elmentünk Miskolctapolcára, leparkoltunk, Lacus és egy másik férfi nem bírt a parkolóautomatával, így történt meg, hogy mindkét kocsinak másnap délelőttig lett kifizetve a díj. Éreztem én, hogy furcsa ez a helyzet, hiszen ki volt írva a táblára, hogy 220 Ft/óra, és szerdán 8-18 óra a díjfizető időszak. Ekkor 14,35 volt.......... Na mindegy, kitettük mi a kocsi szélvédője mögé, de láttam a zakatolást.... ezerrel.......... aztán egy pillantást vetettem én is az automatára, és konstatáltam, hogy ingyenes, hiszen a "szabad" feliratot olvastam a kijelzőn. Ezen jót nevettünk.......... csak majd' 500 Ft-unk bánta.
Miskolctapolcán csodaszép idő volt: meleg, napsütés, zöld terület. Láttunk egy csomó békát, mókust, siklót, én bobozni is szerettem volna egyet, mert itt még nem voltunk. Hű, ez érdekes volt: kitaláltuk, hogy menjünk egy kocsival, mert még sosem............és nagyon más volt. Majd becsináltam, komolyan féltem, nagyon rossz volt, hogy nem én vezethettem. Pedig én soha nem fékezek, most muszáj volt Lacusnak. Na jó, leértünk, klassz volt! 
Mivel volt még időnk, kérdeztem, hogy Lillafüredre menjünk a Hámori-tóhoz, vagy a diósgyőri várhoz, s mivel előbbit választottuk, ................az utóbbihoz mentünk. :) Mert abban a sávban voltam egyszer, amelyik éppen a vár felé kanyarodott. :) Fotó, fagyi, séta, tolatás kifelé egy szűk egyirányú utcácskából, mert egy parkoló autó elfoglalta a sávot........
Indulás a színházhoz......... Becsszavamra akartam egy igazi térképet szerezni, hogy könnyen a színházhoz találjunk, de nem sikerült, a telefonos segítség pedig elvitt minket egy városnézésre. (Itt kérem az androidos térképes alkalmazást, hogy frissítsen: nem mindig a rövidebb a jobb, és akárhányszor kér meg a hölgyike, akkor sem fogok a sétálóutcába behajtani!)










A színház? Hááááát, na...
A kamaraszínház első sorába vettem jegyet. Ez jó volt így. A darab tartalmát belinkelem, és csak annyit fűznék hozzá, hogy többet is ki lehetett volna hozni ebből a pénz, pénz, pénz!-témából. A gazdagság fontossága témájából. A "felkapaszkodás a ranglétrán" fontossága témájából. 

A főszereplő Richárdot játszó színész volt a legjobb, na és Voith Ági, a madame üzletasszony. A történet csörgedezett, volt sok konfliktus, meg dráma, elhidegült kapcsolat, én már belefáradtam volna ebbe a házasságba. Az előadásban nem tetszett, hogy félig amerikai félig pedig magyar volt, hol dollárról, hogy forintról volt szó, a magyar borsodi városok nevével, azaz nem tetszett, hogy átültették magyarba: ennél a darabál nem jött be. Ennek ellenére a darab mélypontjai az énekes betétek voltak, akkor lehajtott fejjel szenvedtünk, azok komolyan gyötrelmesek, szánalmasak és borzalmasak voltak, jó, hogy csak a második felvonásban kerültek bele. A másik csalódás, ami nem a rendezés kisebbíti: a vége. Hogy Richárd beállt a sorba, ahogy történt, amit tettek, áááááááááááá. Komolyan rosszul esett ez. :(
A díszlet sem tetszett. Végig azon gondolkodtam, hogy a gazdagoknak látszani akaró család lakása azért ilyen szakadt, koszos, lepusztult, mert csak gazdagnak akarnak látszani, vagy azért, mert a színháznak nincsen elég pénze. Igazából ez utóbbinál maradtam, hiszen, inkább a túlzó, drága darabokkal való ízléstelenséget vártam volna az asszonykától.  (A jelmezekről nem is beszélek........ha már átültették szívesen néztem volna szebb ruhákat, ingeket a 60-as évekbeliek helyett...)
A darab legjobbja az említett színészeken kívül még Jancsi volt, a szomszéd barát, és legjobban az tetszett, amikor a hatalmas és legnagyobb veszekedés után vége lett az első felvonásnak, s koncepció vagy függöny híján Rusznák András bent maradt a színpadon és játszotta a feldúlt férj szerepét.
 Ezt, az első sor közepéből látni, igazán fantasztikus volt!

Színház után egy gyorsan megvett gyorséttermi zacskózott kaja beszerzése után indulás haza, hogy éjfélkor megérkezhessünk.
Köszönjük a gyerekeknek a kutyasétáltatást!








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...