2016. május 22.

Apukám szerint, soha nem leszek lokálpatrióta

Szóval ezen a hétvégén vannak a helyi falunapok, és ahogy telik az idő egyre kevesebb időt töltök kint. Ezer éve látott emberek, akiknek örülnöm kellene, és egyébként örülök is a találkozásnak, a köszönésnek, csak többször elgondolkodom, hogy tényleg érdekli-e azt a valakit, hogy mi van velem? 
Gondoltam, hogy az idén kitelepszem a térre, s visszaépítem a régen elveszett kapcsolataimat. Most vasárnap délután van, még éjfélig zajlik, de a tervemből semmi sem lett. Majdnemhogy, tőlem függetlenül. :(


Pénteken egész napos felnőtt ovis kiránduláson voltam, fél 9-re hazaértem, nagyon nem vágytam el ootthonról. Még az utca végi rendezvényre sem. Kóvályogjak a sötétben, a világítás között a bulizó kamaszok között, hogy egy ismerőssel találkozzak? Annyira nem érdekelt, fáradt is voltam. 

Szombaton reggel ovis családos kiránduláson voltam, ez nagyon klassz volt, még fáradtabb lettem a beszélgetésben, aztán hazaérkezés után evés majd konstatáltam, hogy a szombati egyetlen, engem igazán érdeklő zenei műsorról lemaradtam már. Sebaj, azért felnyaláboltam Petit, aki egész nap d-vitamin mentes programokat szervezett magának a lakásban, szóval felnyaláboltam, és 5-6-ig kimentünk, fagyiztunk, körbenéztünk, sőt sikerült beszélgetni is. Már éppen maradtam volna, de a megbeszélés szerint hazaindultunk, mert a fiú csak rám várt a Da-Vinci kód nézésével. Megígértem, induljunk. Na oké, ez most nem esett annyira jól, mármint a hazamenetel. A kutyaséta közben még láttam és hallottam a ladánybenések zenéjének  a végét, de ennyi volt. 

Ma? Ma Gyálon, focimeccsen kezdtem a napot, ebéddel, ültetéssel és a könyv befejezésével folytattam,  s közben muszáj volt mosni, teregetni, aztán nem sok idő múlva Hannát versenyre vinni, hazaugrani Petiért, s megyünk a versenyt nézni. pedig igazán szerettem volna a vasárnap délutánt ott tölteni, de elfelejtettem a versenyt. S bár a Lány nem haragudna, ha nem lennék ott, de kérdem én: Miért ne lennék ott mamiként???
Írom ezt, mindjárt indulok, s még előttem lehetne az este, hogy elmegyek a Mirigy-koncertre, de bevallom őszintén, én nem bírom őket, s nagyon beterveztem az óbudai magashegyi koncertet, utána pedig alvás, mert két délelőtt jön, ügyelettel, s kopogtat a megmérettetés!

Hanna sokat van ott, jobban ismeri a népet, mint én. 
De tényleg sajnálom.
Hiszen a beköltöző népnek jó a helyi suli, nekem nem. Egyébként sokaknak nem, de ez most mindegy. A beöltözőnép beilleszkedik, én sehol nem vagyok ott. Pedig a röghöz kötöttségem most kezd erősödni. Hajrá! Jövőre hátha sikerül ott lennem valahol. Hátul, csendben.

Képeket később mutatok egy másik posztban, ömlesztve, csak úgy. Ha lesz időm válogatni. :)

Apukám ezt hallva ennyit mondott: soha nem leszel lokálpatrióta. Egyébként a fűkaszás panel ott van mindenhol, mintha mindig helyi lett volna. Lenne mit tanulnom.

P.S. Nem jutottam el Magashegyire, Hanna egyéni csúcsának megugrását néztem. Már 3,10m! Kicsit elhúzódott a verseny. Nagyon büszke vagyok!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...