2016. május 1.

Agatha Christie: Három vak egér

Azt mondtam a minap, hogy nem fogok erről a könyvről írni. De most feljegyzem, nehogy elfelejtsem. Mert a fejem....
nem változik :)

"Egy zimankós téli napon kis vendégfogadó nyílik az isten háta mögött, ahová, csodák csodája, egymás után érkeznek a vendégek: a kócos, vörös hajú, epezöld kockás nyakkendőt viselő, kaján vigyorú walesi fiatalember, Christopher Wren; az agresszív, parancsoláshoz szokott és a kákán is csomót kereső, zord külsejű Mrs. Boyle; a katonás eleganciájú, keménykötésű, magáról semmit el nem áruló Metcalf őrnagy; és a pipiskedő, a hölgyeket szatír módjára vizslató külföldi, Mr. Paravicini. 

A panziót vezető újdonsült házaspár, Giles és Molly Davis a nagy munka közepette tán észre sem veszi, milyen különös alakok szálltak meg náluk. 
Azután az intézményt egy hatalmas hóvihar a szó szoros értelmében elvágja a külvilágtól. 
Ám az aggodalom akkor hág a tetőfokára, amikor a rendőrség síelni tudó embere mégis eljut a Monkswell-vendégházba. Az ifjú Trotter őrmester ugyanis azért tette meg ezt az emberpróbáló utat, hogy beszámoljon az egybegyűlteknek a két napja, Londonban történt gyilkosságról, s hogy közölje velük, a tettes itt van közöttük, és újból ölni készül…"



Ezt olvastam 8 napja. Betegen. Olvasásra való idő hiányában éppen elég volt ez a kb. 130 oldal. Agatha mami jól becsapott megint, Másra gondoltam, mást gondoltam. S, hogy mi volt benne? A vak egerek, a kietlen angol vidék, egy fogadó és a szokásos régi divat. Krimi, AC krimi Poirot és Miss Marple nélkül, a szokásos egyszerű megfogalmazással, és a szokásos csavarokkal. Azon a beteges, hideg délutánon jól esett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...