2016. április 17.

keep calm .........és vásárolj vasárnap..vagy inkább ne.....!




akkor rövidre zárva:
ha akarsz menjél boltba a hét utolsó napján!
ha nem akarsz, akkor ne vásárolj vasárnap!....................
még csak dönteni sem kell.Megteszik helyetted.
ha akarod, sajnáld vasárnap a kereskedelemben dolgozókat, s ha nem szeretnéd ne sajnáld!
Nem merülök vitákba, nem érdekel ki hogyan tesz.

Felnőttem hétvégi boltzárral, és máig emlékezem a hétfői tízóraimra, amit anyukám csomagolt: szombati szárazkás kenyérbe csomagolt rántott hús. :D
Én nem megyek vásárolni, nem tervezem erre a napra, megszoktam, tök jó így. Sőt a gyermekeseket kimondottan sajnálom, ha esetleg szeretnének együtt lenni a gyerekükkel, mert egyébként iskola van hétköznapokon, de mégis dolgozniuk kell. Azt is sejtem, hogy sokan a családi program miatt is járnak az ikeába, plázákba. Nézelődni. Mert cipő/ágy/konyhabútor biztos nem kell minden héten.

Igen, könnyen beszélek, pedagógus vagyok. Kicsit finomítok: óvónő, óvodapedagógus. Van nyaram, de tévedés, hogy egész nyár, mi dolgozunk nyáron, de bevallom, hogy tényleg több a szabadságom 20-25 napnál. Bevallom, hogy két-műszakos a munkarendem és átlag heti 36 órát dolgozom (sokak szerint játszom), így akár mondhatják, hogy tudok vásárolni bármikor. Aztán, kicsit elhűlnek emberek, ha bevallom, hogy óvónőnek lenni nem annyira családbarát munkahely, ha a másik szülő munkahelye, időbeosztása kiszámíthatatlan, több-műszakos stb.
Pl. a délutános hetemen csak haza vágyom, mert az elviszi az egész napot a fél 10-10- 5-fél 6.ig munkaidővel. A délelőtt kedvezőbbnek mondható, fél 3-3-kor legkésőbb kint vagyok az oviból (persze, ha nincs fogadóóra, egyéb program...), de az csábító, hogy a gyerekeim a 6-os buszon zötykölődtek velem ovis korukban, hogy én fél7-7-re beérjek? Vagy legtöbbször ők voltak az utolsók oviban, iskolában, mire értük értem délután, s onnan mikor értünk haza?
Nem panaszkodtam általában, mert egyszer Brigi barátnőm feltette nekem a kérdést egy csupa kérdőjeles arcomat látva (soha nem feledem), hogy "Mihez képest nehéz nekem, rossz nekem?" S akkor rájöttem, hogy nekem jó. Az ami van. Persze lehetne jobb, de gyarlóak vagyunk, a legtöbben mindig még jobbat szeretnének.

Én nem mondom meg senkinek, hogy mit tegyen, vagy mit ne. 
Mindenki úgyis úgy teszi, ahogy akarja. 
Én nem megyek vásárolni vasárnap. Olyan jó itthon.


Apropó: a gyerekeim már nagyobbak, közelítenek a 13 és 15 felé. Nagyon hamar önállóak lettek... Túlélték...........mert akkor hétvégente nem vásárolni, hanem szórakozni jártunk. Múzeumba, barátokhoz, színházba. Mert hétköznap erre nem volt idő (d.u-s hét) vagy éppen játszottunk: itthon és együtt. (d.e-s hét) S még ezer különórájuk sem volt. De ez más téma.

*ölelés*
*üdvök*
*vagyvalamimás*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...