2016. március 28.

Húsvét és Túra. Húsvéti túra?




Húsvét. Kinek mit jelent? A gyerekek nagy többségének az ajándékot, a misztikus nyuszira várakozást, aki hoz valamit. Normál esetben csokit, nem normál esetben valami feleslegesen nagy és értékes ajándékot.
Amikor én voltam kisgyerek, nem volt tojáskeresés a kertben, volt a kis fűben egy kosárka benne a csokitojások. Néhány darab. Lehet, hogy kaptunk egy-egy könyvet is, nem emlékszem. Nálunk a húsvét hagyományosan zajlott ebben az időszakban. Nagyszüleimmel templomba mentem, gondolom apukám is, aki ünnepi alkalmakkor teszi tiszteletét e helyen. Vendégségek, aztán húsvéthétfőn locsolkodás. Utáltam, nem szívesen gondolok vissza ezekre a hétfői délelőttökre. Emlékszem a kényszeres beszélgetésekre, az idegen fiúk pénzgyűjtésére is a jó dolgok mellett. Nálunk ez nem egy szolid délelőtt volt, hiszen a közeli - és távoli rokonokon kívül a szüleim összes férfi ismerőse tiszteletét tette nálunk egy jó kaja és pia miatt. Vagy barátságból, én ezt nem értettem. (A szüleimnek volt egy presszója, nos, eresszétek szabadon a fantáziátokat, hogy mennyien jöttek!) Nem értettem csak azt, hogy szép ruhában beszélgetünk, és alig vártam, hogy délután legyen, mert akkor nagy kirándulás volt. Mindig ugyanazokkal a családokkal találkoztunk egy közeli homokbánya tövében. Piknikeztünk, sütögettünk, imádtam! Erre gondolva eszembe jutnak az elszúrt kapcsolataim, hogy mi ilyenkor nem találkozunk senkivel.... 
Emlékszem, 16 éves voltam, komolynak mondható kapcsolatban, amikor először nem maradtam otthon húsvéthétfőn... 7 körül indultam a randira, nehogy valaki locsolkodni érkező szomszéddal összetalálkozzam. Valami korai mozira mentünk, ha jól emlékszem az Ovizsarut néztük meg. 

Szóval nem kerestem tojásokat gyerekként. Először 1995 húsvétján történt meg ez Meldorfban Inkenéknél, az nagyon fantasztikus húsvéti hét volt, imádtam. Kirándulások Sylt-re, nagy beszélgetések, húsvéti nagy kajálások és találkozások a többiekkel. Ez az érzés hiányzik is. 
A lényeg, hogy L-nak is kimaradtak ilyenek, így mi rengeteg tojással készültünk, amíg a gyerekek hittek a nyusziban, rossz időben a lakásban rejtettük el őket. Szerették ezt a mókát.
A hétvégén eszembe jutott a Húsvét. Mily meglepő, ugye? :) Hogy ki minek örül ekkor? A Feltámadásnak? Egy szabad napnak? A csokitojásoknak? Hogy a család együtt sonkát eszik?
Tegnap olvastam egy cikket, hogy egy nő nem hívta meg a rokonokat, mert nem akart főzni, meg kényszeredett mosolyokat... ezért?
Na jó, befejezem a sztorizást és a gondolkodást.

Mi egyedül vagyunk húsvétkor, a fiúk max.három helyen locsolnak rajtunk kívül. Ennek örülök. Azaz annak, hogy locsolkodnak valahol. Erről is beszélgettem ma a gyerekekkel: azaz bánják-e, hogy nem neveltük őket a hagyományokra? Nem volt a válasz. P.utál locsolkodni. L.is. De ahogy öregszem én már bánom, hogy ennyire kihagytuk ezt a szokást. Lehet, hogy jövőre minden ismerősnek szólok, hogy jöjjenek. :D Sajnos nincsen sok, de figyeljetek fiúk! ;)

A tegnapi nap filmezéssel és kockulással is telt, ekkor jöttem rá, hogy ma túrára vágyom. Húsvéthétfői túrára, emlékül a gyerekkoromra. Én balga, a múlt hét óta szenvedek a derekammal. Azért megterveztem magamnak egy lankás kb. 10 km-t, erőltetni nem szerettem volna ezt a programot. L.dolgozni megy mindjárt, P.elvetette ezt az ötletemet, én biztosítottam a Lányt, hogy örülnék, ha jönne, lehetne fél családi program, de nem haragszom, ha nem jön (pedig de, azaz rosszul esett volna). De jött, biciklivel. Okos lány: jött is meg nem is. Jó volt, hogy nem nyomogatta a teloját itthon, tudtunk beszélgetni kicsit, aztán előre ment és a várakozás közben olvasott. Gondolkodtam, eszembe jutott mindenféle.



A 11 kilométeren voltak szépségek és egy vicces helyzet: a patak megáradt, így az átjárót is elöntötte, nem is lehetett látni, s a patak is nagyon széles volt azon a helyen. Mellette pedig nagyon meredek volt. H.átugrott a keskeny, meredek részen, én is átugrottam volna, de a bicaj átvitelén gondolkodni kellett. Éppen jött 5 lovas, átgázoltak a patakon, így láttam, hogy egy helyen nem túl mély, így cipőt átdobtam és átsétáltam a bicajjal. A víz hideg volt. :) A helyzet mókás volt. Duplán, mert én nem öltöztem túraruhába. Csak a cipőmet cseréltem le induláskor.

Azt hiszem ennyi. Nem jutottam előrébb. Remélem, hogy néhány év múlva a saját gyerekeim sem a szabad hétfő miatt fognak ennek a napnak örülni.

*ölelés*
*üdvök*
*vagyvalamimás*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...