2016. március 20.

A Budai-hegyekben

Az évi egyszeri családi túrázásunkat ma letudtuk. :)
Kb. 20 km, 4 óra 50 perc körüli idővel, egyszeri 5 perces állással és lila-hagymás zsíros kenyér elfogyasztásával, amit a célban kaptunk.

A túra 15,5 km volt, és .....dobpergés.......
a céltól még 5,5 kilométert kellett mennünk  a kocsiig. Tiszta szívás.... gondolkodtam is, hogy illik-e ilyen szót leírni ide, de tényleg megszívtuk. Elindultunk erre az ingyenes túrára, volt 6, 16 és 28 kilis táv. A 6 km kevés, a 16 sok nekem, a 28 még több. Maradt a 16. Én vetettem fel tegnap ezt a jó kis programot, hiszen végre szabad vasárnapunk van, mind a négyen itthon vagyunk, legyen madárcsicsergés. Szóval felvetettem, hogy túrázzunk, találtam, ill. ajánlották ezt a szervezett túrát, a két gyerek is igent mondott......... ez klassz, mert biztos összevitáztunk volna, nálam kötelező program lett volna, L-nál viszont szabadon választott........ de volt kedvük, így elindultunk- kis csúszással. Ez azt jelentette, hogy hatalmas tömeg állt a regisztrációnál, a tervezett 10 óra helyett 10,50-kor indultunk. 
A térképet kezünkbe véve azonnal leesett, hogy a cél nagyon messzinek tűnik a rajttól. Én ezt nem tudtam előre, a család kicsit akadt csak ki, ez a kicsi emelkedni látszott a cél felé közeledve, 3,5 óra elteltével. Merthogy se készpénz, se pedig bérlet nem volt nálunk. Azaz nálam volt bérlet, de ez elég kevés...
Visszatérve a túrára: rengeteg ember, én az emelkedőkön haldokoltam, ahogy szoktam, valami nem jó a ketyegőmmel... Hárman gyorsabban beértek volna, de a sima szakaszokon belehúztunk. Szerintem tök jó időt mentünk.
A céltól kellett a saját térkép, kisebb hisztiket hallgattam csak, de tűrtem, és nem is érdekelt, de tény, hogy "erről nem volt szó"! :) Még egy órácska séta, mert ugye hiába láttunk valami kék buszt, az nem vitt a célhoz, és 2-3 jegyre való volt nálunk. Egyébként voltak, akik taxit hívtak a célhoz és azzal mentek tovább: hát ez mekkora! Éppen a kocsihoz értünk, amikor ott szálltak ki egy sárgából a túrázók. :D

Jó volt, de elment az egész nap, és rengeteg dolgom lett volna. Azaz van. Mindjárt negyed7, és itt ülök.  Mikor fogok varrni? Éjjel?

P.S. Bár voltak szenvedős pillanatok, de még mindig vágyom a magyar Szent Jakabra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...