2016. február 13.

Szegeden a Fruttikkal, de nem a fruttistákkal



21,23: Kb. éppen a percekben kezdődött a mai szegedi Vad Fruttik koncert. Mi tegnap voltunk a cuki Bozs segítségével. Köszönöm!
A rövid története ennek a koncertnek:
Január elején bejelöltem a közösségin, hogy érdekel a szegedi koncert, és arra gondoltam, hogy Neela szokásos, tavaszi meglátogatását megpróbálom előrébb hozni, meglátogatom őt, és közben elmegyek koncertre. Már régebben rájöttem, hogy akár elmegyek egyedül, ha szükségesnek érzem. A lényeg, hogy Bozs barátnőm meglátta, hogy a koncert "érdekel", és felajánlotta, hogy levisz Szegedre, mert kedve van kirándulni. (Ebből semmi nem lett. :D ) Egy nappal később a lényeges kérdésekre választ kaptam: a pénteki koncertre megyek, Szilvi is jön, és még néhány nap múlva megvolt a szállás is. Köszi Anita!
Munka, utazás, megérkezés, beszélgetés, koncert (Bozs szegedi társasozás), alvás, eső, beszélgetés, utazás, itthon.


A koncert? Érdekes élményeim lettek...
Azt tudtam, hogy jó lesz nekem, mert nehéz volt érzelmileg a hét, és ilyen esetekben a VF zenéit alfába menve, bőr alá kúszva hallgatom. Így nem annyira érdekelt a többi dolog, de mégis megfigyeltem, hogy a közönség nagy része nem is ismerte az együttest. A közönség nagy része 2méteres, nagy háttal rendelkező férfiakból állt. Előttem egy kékpólós. 
Így én keveset néztem, s annyira nem is zavart ez, így az sem tűnt fel, amit Szilvi mondott: Marci enyhén részegen élvezte a saját koncertjét. Ahogy ezt meg is fogalmazta magának és nekünk. Ő volt a Részeg király.
Összefoglalva, nekem kell ez a zene, ez a koncertzene. Ahol nem a fülesből szól, ahol nem téríti el a gondolataimat semmi és senki, de mégis nem éreztem a körülöttem lévő egységesen jó hangulatot. Azt, amit a pesti koncerteken. S bár ez nem befolyásolja a saját hangulatomat, mert én egyedül is jókat tudok ugrálni és énekelni, mégis más negatív értelemben- nekem.

Egyszer még a pólókat is megnézem majd. :)



Egyébként pedig, ahogy Sz.is írta, miközben mentünk egy gyorsétterem felé, a Jate Klub közelében, egy pinceklubba benézve az ablakon át (azt hiszem Milleneumi Kávéház), egy pillanatra visszacsöppentem a 18-19 év körüli énem pillanataiba, amikor boroskólát iszogatva blues-zenéket játszó kiskocsmákban időztünk. Bár én soha nem lassúztam apám korabeli szakadt kendős rajongóval. :)

Azt pedig nem is írom le, hogy köröztünk a Jate körül. Feltűnés nélkül. :)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...