2016. február 15.

Gondolatok a jelenlegi gondolataim és egy poszt kapcsán- siralom és virtualitás

Annyira jó posztot olvastam Szilvinél!!! 
Idézet tőle linkelve:
S, ha arra gondolok, hogy én is hasonlókon rágódtam tegnap, akkor még meg is lepődöm. Pedig én nem is olvastam Virginia Wolfot. Lehet, hogy kellene. Vagy az is lehet, hogy Szilvi atmoszféráját magammal hoztam a Népligettől. Vagy csak a véletlenek egybeestek. 
Merthogy én nem böjtölök, sem így, sem úgy, nincsenek megvonási tüneteim, de általában mindig eljön az idő, amikor vissza szeretnék vonulni, amikor magamban szeretnék lenni, és nem azért, hogy én más legyek, az átlagtól eltérő legyek, de még azt sem mondhatom, hogy azért, hogy a gyerekeimnek példát mutassak. Mondjuk ebben azért van valami. Egyszerűen azért van a vonulhatnék, mert rájövök, hogy alig néhány kapcsolatom ér valamit. Minek mutogassam magam, ha úgysem keresnek. Minek lájkolgassak, ha úgysem keresem. Szóval nem hibáztatok én senkit. Igazából elég jól megszűrtem egy időben a jelölgetéseket, meg tiltottam, kiiktattam, háttérbe vonultam stb.stb. Aztán mégis zavar valami.

Néhány hete éppen a tesóm (aki egy fiktív névvel van a közösségin) mondta azt, hogy egyik ismerősének csak és kizárólag tényleg csak olyan ismerősei vannak a közösségin, akiknek a telefonszámát is tudja. Ez nekem sem lenne rossz, mert én könnyen törlöm a számokat.  Év elején csökkentettem a dolgokat, nem írok semmit. Pedig aztán olykor velem is elszállt a ló. Én kérek elnézést!
Elkezdtem a blog oldalán, hiszen azok az én élményeim, mégsem annyira személyes, nincsenek családi fotók.  Még ezzel sem elégedtem meg, mert még mindig sokat görgettem, és tényleg nem szerettem a régi fotós játékot. Én még fényképeket sem szeretek nézni, nemhogy másokét. Aztán tök igaza volt Szilvinek azzal, hogy tök bunkóság, de ő nem biztos, hogy ezt a szót használta, hogy ha egy beszélgetés közben információhiány lesz, akkor valakik egyből a válaszokat kezdik keresni a telefonjukon. Mondta ezt, mert nekem baromira fontos volt tudni, hogy Likó Marci Szombathelyre vagy Sopronba járt főiskolára, merthogy elfelejtettem. Ki nem sz-ja le, most tényleg? És ezzel így vagyok, mindent tudni szeretnék, így órákat töltök el feleslegesen olvasás, kutyázás, egyéb hobbik nélkül, mert információ-kényszerben szenvedek. Szóval szombaton ez történt. haladok az úton, hogy csökkentsem magamat, de mégsem sikerül.
Tegnap  kitöröltem (remélhetőleg) az összes(!) családdal kapcsolatos fotót a facebookról. Pedig titkosak voltak kívülről, de már azt sem akartam, hogy a 200+ ismerős nézegesse. Tisztára beteg vagyok? Igazából törölni akartam magamat, de sok oldalt innen olvasok, így felelőtlen mégsem akartam lenni hirtelen felindulásból. Elkezdtem törölgetni ismerősöket, kb. négyet sikerült is, aztán elkezdtem agyalni, nehogy megbántsak már embereket, mert ok nélkül törlök! Pedig ezt kellene tenni. Aki akar, elér. Aki tényleg akar. Akivel jóban vagyunk most. Vagy jóban voltunk és fontosnak tartja fenntartani. De mi a jó benne, hogy itt névnapozunk, szülinapozunk, meg napozunk is, lassan jön Marty McFly és hozza a zsugorított pizzát is a happybrthday-tortával? Úgy nem érzem jól magam így, ahogy kell! Virtuális mindenki és minden. Még én is az voltam. Talán már nem vagyok. Hiányoznak a kapcsolataim, az évi, félévi egy kontakt is jobb lenne ennél. 
Mire ezt mind leírtam, lett egy ötletem. De leszek olyan bátor, hogy meg is valósítsam? a fene tudja.

Nem, nem facebook böjtöt akarok, mert tényleg jók a tematikus dolgaim.
Maradnék az emailnél, a chatnél, és főleg a beszélgetéseknél. A jó, a tartalmas, a nem egyoldalú beszélgetéseknél.
Jöhet a bor, a sör, a játék, a közös filmezés, a séta, koncert, vagy akármi. Néha csak belefér. A többit pedig még kitalálom, hiszen még én is itt ülök, s ahelyett, hogy a kutyámmal sétálnék a hidegben, ezt írom fél órája. Ismét elment 30 perc az életemből ilyen sirámmal telítve. :(

3 megjegyzés:

  1. hú, nem számítottam rá, hogy ide fogunk kilyukadni. kicsit tudom milyen (hehe), hogy miről beszélsz, de vigasztaljon, hogy mindenkinél ez van, ezt megfigyeltem. mármint a fb kapcsolatokkal. Le kell szarni ezt a szart, én azt mondom :) Azt is, ha fontos és okos dolgokat írsz, aztán szarnak rá(d), kussolnak, vagy nem is értik. Az ő bajuk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de ez az oldal megszüntette sok ember kapcsolatát. azt gondolták, gondoltuk, hogy de jó, akkor ingyen (mert az internet-előfizetést már el is felejtjük beszámítani) itt leszünk egymásnak bármikor. Megszűntek a noteszek, a telefonszámok, az emailcímek, maradtak a képek. látom én, hogy kik kezdték visszaszorítani a mutogatást, de mégsem alakul vissza semmi. persze azt is tudom, hogy sok esetben ez hozott vissza kapcsolatokat, vagy legalábbis a lehetőség ott volt. Aztán ki élt, ki pedig nem élt vele. s azt még el is felejtettem leírni, hogy az mobil alkalmazást is kitöröltem ismét. Így legalább nem virít a piros szám. majd meglátom mi lesz. Nem leszek mártír, felfogom többirányú kísérletnek.
      Gondoltad volna, hogy te vagy az egyik, akivel normális(-abb) témáink vannak? :)

      Törlés
    2. nem, nem gondoltam volna, de ennek biztos így kellett lennie :)
      egyébként igazad van, de vissza lehet hozni a kapcsolatokat, ha igazán akarjuk, csak hát az meló - ez tény.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...