2016. január 16.

Sebastian Fitzek: A terápia

Ahogy észrevehető, elkezdődött a tanév, máris kevesebbet olvasok. A hét elején kerestem egy rövidebb és másabb típusú irodalmat, így elkezdtem és be is fejeztem a Terápiát, ami nekem is egy terápia lehetett?
Mielőtt leírom, azt az egy mondatot, amire gondolok, megosztom veletek, hogy tényleg (azért tényleg, mert mások is hasonlóan vélekednek) nem lehet erről a könyvről értelmesen írni, mert elspoilerezném az egészet. Legyen elég annyi, hogy dr. Viktor Larentz sztárszakpszichiáter lánya, Josy 12 évesen eltűnt. Mindennek 4 éve. Hasztalanul keresik, semmi nyom. Viktor és Isabell élete tönkre megy, külön költöznek, az apának szüksége lesz a magányra -és alkoholra-, eladja praxisát, elmegy a szigeti házba és ..........................,
és olyan dolog kezdődik el, ami nem hagy nyugton, nem ereszt el. Anna Siegel, Kai, a magánnyomozó, a sziget polgármestere ugyanolyan szereplője lesz a történetnek, mint Viktor kutyája.
Izgulás, gondolkodás, teóriák gyártása, elvetése, nyomok keresése. Mindig és folyamatosan.



Aztán vége, és minden kiderül, de hoooooogyaaaaan?

Azért nem kiáltottam fel, elfogadtam mindent, talán a végére belefáradtam a gondolkodásba, vagy túl sok mindent cseppentett el. Na, azért tényleg meglepődtem.

S, hogy visszatérjek az egy mondatomra: a könyv miatt vagy a véletlenek miatt nem tudom, de olyan álmaim voltak az életemmel kapcsolatban, hogy kettőre máig emlékszem, és erősen el kellett gondolkodom rajtuk, és meg kellett osztanom a családdal ill. az érintett családtagommal.

*pusziölelés*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...