2016. január 3.

K#2- Rachel Cohn - David Levithan: Dash és Lily-Kihívások könyve

YA- ismét ifjúsági, karácsonyos, hívogató borító fiú-lány páros, klassz fülszöveg. Ezeken kívül még egy valami miatt érdekelt: az egyik írója David Levithan, akit sokak megkedveltek a Nap nap után c. könyve miatt. Nekem az a történet nem lett a kedvencem, sőt kekeckedtem a benne fogalmazottak miatt, de mégis, az ötlete akkor sem volt rossz, így egyszerűen ezt a könyvet is kértem Hannának az angyaloktól. Akik szeretik őt, s így meg is kapta. (Közben kiderítettem, hogy Dash és Lily eredeti megjelenése 2010, míg a Nap nap után-é 2012.)



"Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában!"


Én olyan -gonosz- szülő vagyok, aki nem hiszi el, hogy karácsonyra tényleg képesek egyedül hagyni a gyerekeiket a szülők...
Még akkor sem hiszem el, vagy inkább nem tudom elképzelni, ha ezek a gyerekek 16 év körüliek. Milyen már, hogy ennyire nem számít nekik a család! Milyen már, hogy ennyire rosszban vannak válás után, hogy tényleg nem beszélnek egymással a szülők, s így akár el is kallódhat a gyerek a két szülő közötti hazugságokban. Jájj, azért a gyerek érdeke áll mindenek felett, nem?
New York, a szabadság, a felvilágosult emberek, az egymást elfogadó emberek, az egymással nem törődő emberek Mekkája, így egy 300 oldalas könyvben simán előfordul két meleg pár is az ismeretségben, simán hülyeségek miatt akarnak kikezdeni/kibelezni/lecsukatni az "ősanyák" egy semmit el nem követő fiatalt. Á, soha nem bírom azokat, akik csak a saját maguk igazát hajtogatják, s akkor is a gyereküknek hisznek, ha ott sem voltak, ahol a gyerek. 

Nos, ezeken az "apróságokon" kívül élveztem a könyv olvasását. Miért is? Mert olyan két fiatalról szól, akik a periférián helyezkednek el a könyvírás területén. Akikért nem biztos, hogy rajonganak a kamaszok, mert nem híresek, nem állnak az iskola középpontjában, nem az ügyeletes szépfiúk, rossz fiúk, a focicsapat ünnepelt sztárja, nem voltak börtönben, nem lett melléjük kijelölve korrepetitor, nem most érkezte az osztályba, akiért mindenki nyála csöpög. Olyanok ők Dash és Lily, akiknek nincsenek barátaik, vagy, ha vannak, azok sem a morálisan elfogadott "normális" kategóriába tartoznak. Szeretnek olvasni, szépirodalmat is. Ez nagy szó! Már az olvasás szeretete is. (Itt jegyzem meg, hogy megemelem a kalapomat az én 14,5 évesem előtt, aki 39 könyvet olvasott el 2015-ben!) Dash és Lily a két noteszolós fiatal, akik így beszélgetnek, ismerkednek. Fantáziával teltek, ötletekkel dúsak, így a notesz napról-napra vándorol hozzájuk, mígnem egyszer csak elakad. Lily, mint Hamupipőke elhagyja a fél pár csizmáját, s, hogy valahogy mégis tudják folytatni ezt a "kapcsolatot" mindketten mást tesznek: a fiú megpróbálja elérni a régi közvetítőket, hogy általuk a lány nyomára bukkanjon, Lily pedig hordja a megmaradt csizmát (másik lábán tornacipőt), hátha ráakad Dash.
Viccesek, eredetik. És bármennyire is gonosz szülő vagyok, hogy én nem hagynám magukra a gyerekeimet, és kekeckedek ilyen dolgok miatt, a könyv aranyos, mert nem az átlagos kliséket mutatja be. Hanem a visszahúzódó, önmagukat peremre helyezkedő fiatalokat, akik ugyanolyan érzésekkel vannak benne a kamaszkorban, akik ugyanúgy ismerkednek magukkal és a másik nemmel. Ami nem könnyű, főleg akkor, ha nincsenek minket körülvevő barátok.  Mert Lily -a karácsonymániás- a rokonokkal barátkozik, a bátyjával van szövetségben, aki ezt az egész noteszosdit útjára indította. Lily, akit Sakálnak becéztek a suliban, aki hiába a legjobb a focicsapatban, mégis megközelíthetetlennek tűnik. Aki az állatokkal érzi jól magát, a kutyákkal van barátságban. Dash, aki gyűlöli a karácsonyt, olvasni szeret, Bumi a jó barátja, aki még inkább átlagtól eltérő. Nos, ők levelezgetnek: Dash és Lily.
De a legnagyobb jég is eltűnik lassan, a történet is folyik a decemberi hidegben, s közben elmúlik a szilveszter is.

Hogy megismerkednek-e, s hogyan jön a képbe a 20 kötetes Oxford English Dictionary? Ahhoz olvasd el. Ha nem most gyorsan, még a karácsony után, akkor nyáron a nagy melegben vagy jövő karácsonyra hangolódva. Van benne kutya, könyv, cuki rokonok, romantika, és átlagon felüliség, eredetiség. Bírom az ilyen nem-a-tömegbe-beleolvadó-figurákat!

"Az életünk fontos emberei nyomokat hagynak rajtunk. Fizikailag lehetnek közel vagy távol, a lelkedben ott élnek, mert ők segítettek megformálni a lelkedet."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...