2016. január 2.

K#1- E.Lockhart: A hazudósok

Két hét szünet alatt sikerült elolvasnom egy darab könyvet, ami nem sok, de tegnap belehúztam, és a január 1-i szokásos film+könyv+punnyadás elősegítette, hogy elolvassam ezt a könyvet.
Ráadásul egyszer régebben valakinél olvastam róla egy klassz bejegyzést (talán Katacitánál), aztán akkor még meg is vettem, és várakozott. Elkezdtem valamikor, de nem kapott el sem a hangulata sem pedig az olvasás (a tavalyi évben).
Ennyi elég a magyarázkodásból, A hazudósok jó könyv.




Mondhatnám azt is, hogy az ultragazdag fafejű Harris Sinclair családjának a története, de azt is kijelenthetem, hogy 3 unokatestvér+1 "mostoha" rokon nyári története(i). Bármelyik oldalról is közelítem meg ezt a kérdést, azaz, hogy miről szól a könyv, a pénz nem (mindig) boldogít. Az önzőség sem. Az elfogadáshiánya sem. A konokság sem. És a többi sem...
Gazdagság, irigység, féltékenység, zsarnokság- ezek is jellemzik ezt a családot. Papa (H.S.) és felesége Tipper irányítja a szigeten töltött nyarakat. A saját tulajdonú szigeten, Beechwood-on összesen 4 ház van, a saját rezidencia, és 3 másik vityilló a 3 három lánygyermeknek és családjaiknak, az unokáknak.



Mi sem lehetne ennél klasszabb, hogy a gyerekeink az unokatestvérekkel nőnek fel egy saját, bebarangolásra váró szigeten közel egy-két kisvároshoz? Ezt a szuper életet azonban beárnyékolják az évek, amelyek elhaladnak mellettük és a szüleik mellett. Az évek, amelyekben a családi kapcsolatok felbomlanak, amelyekben Papa irányítani akar mindenkit, amelyben meghal a nagyi, és amelyekben ezek a gyerekek kamasszá válnak a lázadásaikkal, a szerelmes kibontakozásukkal, az ellenállásaikkal, az összetartozásaikkal,  s amelyekben leesik a hályog a szemükről, s talán egy újat -mást növesztenek. Mint ahogy te növesztettél, vagy ahogy a gyermeked teszi- majd. Mert hiába gazdagok, a belső folyamatok náluk is hasonlóak.

Candy, Mirren, Johnny és Gat 15-ös története ez a könyv, összedolgozva a 17-sel. Cady azaz Cadece meséli a történetet, az ő gondolataival éljük  át e nyarakat, az ő hiányzó mozaikdarabkáit keressük. Egyszerűen, lassan, monoton stílusban, el-elgondolkodva.  Hiszti nélkül ugyanúgy, mint a legtöbb ennyi idős korú fiatal. Amnéziája van. Valami rossz történt vele két évvel ezelőtt, de csak apró részletekre emlékezik hatalmas fájdalmaktól szenvedve. Próbálja összerakni a kimaradt eseményeket, de nem megy neki, anyja pedig nem segít neki. Senki nem segít neki. Így, amikor a 17-es nyarat éli a szigeten, ami tulajdonképpen a könyv jelene, lassan kibontakozik minden múltbeli esemény. Cetlikre írogat, sétál, migrénes fejfájásainál a sötét szobában az ágyat nyomja és sírdogál, beszélget. Mirren, Johnny és Gat a segítségére lesznek ebben a "tisztulásban", és tulajdonképpen minden nagynéni és egyéb unokatestvér is, akik ott vannak a házaikban és az új főépületben. Új, mert Tipper nagyi halála után megújulás kellett. 
Aztán elgondolkozhatunk, hogy valóban segítség volt ez a nyár? vagy inkább maradt volna minden a régiben...

Huhh, tetszett, ajánlom. Ismét hiánypótló YA.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...