2016. december 30.

Bye 2016


Jó. A 2016-os év mérlege olyan kevés könyv, hogy a hagyományosnak mondható listát meg sem írom, mert nem olvastam sorozatot,  nem újráztam (még Pettson karácsonyát sem). Szóval kevés. Negatív rekord,  kb. 30 könyv,  amiben van még néhány Harmat kiadós rec. könyv. De ugye ezt már réges-rég befejeztem a többieknél. Ez azt eredményezte, hogy nem hajt a tatár,  nem ismerem az újdonságokat,  nem esik útba könyvesbolt a munkahely- itthon közötti legrövidebb útvonalon, néhány blogon látok új megjelenéseket. Nem olvasok,  nem harácsolok, nem remegek új könyvért.
2016. Az van, hogy bármennyire is láttam magam körül a szomorúságokat, azt kell mondjam, én jó évet zárok.  Egészségesek vagyunk,  mindkettőnk szülei még egész jól vannak,  legyűrték a betegségeket. Én mondjuk szenvedek egy makacs tüdővalamivel, de ezt hagyjuk,  meg mással is.
Szerintem jó év. Túl a minősítésen tündéri szakértőkkel, nagyon cuki kiscsoporttal, tökéletes eredménnyel. Sportsikerekkel,  kamaszságokkal.
A könyves lényeg: olvastam kb. 30 db könyvet. Ez negatív csúcs az elmúlt 9-10 évben. Hirtelen nem is igazán tudom már , hogy ezek között mik voltak a legjobbak. Nem is írtam mindegyikről,  így el is felejtettem némelyiket. Kutyaséta és kádközeli eseményeknél akar a fejem gondolkodni,  és akkor meg is fogalmaztam, hogy nem túlzottan zavar ez a kis szám,  inkább az,  hogy ebben a fene nagy multitastingomban éppen az olvasás került rosszabb helyre. Most tanulom messzebbre tenni a telefonomat, most tanulom, hogy nem kell azonnal mindenre választ kapnom, most próbálok visszakerülni a történetek meseszerűségéhez,  a varázslatokhoz,  az elmélyüléshez. De a körülöttem lévő rengeteg olvasatlan kötet megnehezíti a dolgomat. Belekapok ebbe és abba. Abbahagyom pikkpakk. Nem magyarázkodás. Tény. De hagyjuk is,  ez lehangoló. :-)
Az elmúlt évekhez képest sokat voltam koncerten (még mindig Vad Fruttik forever) , színházban, moziban, akár egyedül is elmegyek,  ha olyan kedvem van. Általában az elindulás nehéz.
Az év legjobb programjai voltak: a Milánóban eltöltött egy nagyon hosszú nap, illetve a Szélrózsa találkozó. A helyszín nem tetszett,  de nagyon klassz érzés volt, hogy el tudtuk engedni az eső problémáit,  a mocskot, a komfort-nélküliséget. És az is, hogy L. is csatlakozott hozzánk a végére.
Öröm, hogy megismertem nyáron Milie-t, és örülök, hogy úgy általában jól vagyok. Persze,  voltak rossz napok, amikor semmi sem volt jó, sehogy sem volt megfelelő, de egyben nézve ezek nem is voltak akkora problémák, gondok.
De én nem akarok itt naplót írni,  pedig csak szaporítom itt a szót,  vissza a könyvekhez, a maradandókhoz.
Ebből a kevésből,  amik iszonyúan tetszettek:
* Böszörményi Gyula Ambrózy báró 1,2 kötete (és remegve várom, hogy kezeim közé kaparintsam a befejező részt)
* Harry Potter és az elátkozott gyermek
* L. Shriver: Nagytestvér
* V. Hislop: Életfonal
* David Vann: Akvárium
* D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
* J. Shemilt: Lányom
2017: Előttem ott áll temérdek feladat, meg a családom előtt is, de ezek mindenki életében ott vannak így vagy úgy. Meg kell oldani őket valahogyan.
S,  ha már Szilvi leírta, hogy ők hárman 90 évesek, kerek számokkal,  én is leírom, hogy mi pedig 113 lettünk idén. S bár nem kedvelem a páratlan számokat,  a prímeket igen. És 2017 is prím lesz.
Remélem a lehető legjobbakat!
Ennyi. És akkor kívánok mindenkinek nagyon boldog 2017-es évet!


Egyébként pedig sokatoknak köszönök sokat!  ;-) :-D

(S mivel majd' másfél órája írom  ezt telefonon, most mennem kell,  így sűrű elnézések a bent maradt hibák miatt. ) 


2016. december 27.

Téli szünetben



Az egész karácsonyi időszakom nagy adag punnyadással telik. Néhány könyv,  csipegetés itt és ott,  innen és onnan. Kevés vendégség, kevés könyv és sok-sok film. 
Kevinék, Télapuék,  Karácsony Artúrék, ismerős és ismeretlenebb karácsonyi vagy éppen téli filmek kerülnek a lejátszási listába a megosztó oldalon vagy éppen a tévén keresztül. 
Ezek mellett lassan kuriózumnak számít, hogy bármi betűt is elolvasok. Olvasgatok,  zenéket hallgatgatok,  ilyenkor jut idő társasozásra is. 
A könyvekbe belenézegetek, elolvasok néhány oldalt,  rövidke történeteket, aztán ismét a bambulás. Úgy vagyok ezzel, mint Peti az édességgel. A szervezetemnek erre  van szüksége. ;-)


Elolvastam egy darab könyvet, Fiala B. Szerinted? c. kötetét,  amitől én nem ájultam el,  sőt nem is igazán tetszett. Lehet, hogy vannak ilyen 14-15 évesek,  de nekem brutális volt ezt olvasni,  nem éreztem át az anya oldalát sem. De mindenképpen szeretném megbeszélni a Lánnyal, ha ő is végzett vele. Vajon tényleg ilyen szélsőségesen érzi a dolgainkat? Ha igen,  akkor visszavonom a véleményem egy részét.
Ülök,  fekszem,  nézem a fát,  éppen most hallgatomaz utálatos szelet,  és azon kesergek,  hogy milyen hamar eltelik ez a néhány nap.  Kesergek,  mert a gyerekek egyre idősebbek,  egyre önállóbbak,  a Lánynak már egyéni programjai is vannak,  jön-megy.
Még mindig boldog karácsonyi időszakot kívánok mindenkinek!

2016. december 22.

Adventi időszak

Nem volt kedvem írni mostanában.  Azaz,  szerintem lett volna kedvem ,  de ráfordítható időm nem volt. Mindig más volt a fontosabb.  Olykor a tennivalók,  olykor a pihenés,  olykor más. 

Keveset olvastam:
Harry Potter 8: hiperszuperfantasztikus.  És tisztára úgy  éreztem,  lehet benne még valami . . . egy 9. kötet! 
Aztán olvastam ezt-azt. . meséket,  gondolatokat,  kötési mintákat és leírásokat. Recepteket. Ezekkel teljesen elmentek a napok. Harryn kívül elolvastam Wass Albert Karácsonyi üzenetek c. kötetét. Elszomorodtam az akkori nélkülözéseken,  elszomorodtam a jelenkori pazarláson (én is) , elszomorodtam a gyerekek szomorúságán,  és azon is,  hogy  mennyire masok a gyerekek mostanában: akkor  a gyerekek őszintébbnek tűntek . 
Vajon olvastam még könyvet ? Belekezdtem néhányba,  az biztos. 

Filmeket néztem többet,  karácsonyiakat is: idén kedvem támadt Kevinhez,  igy a Reszkessetek 1-2-t már újra megnéztem . Ma a Polar expressz is megvolt. 
A szokásos adventi kecskeméti kirándulásra is sort kerítettünk Bozzsal,  sajnos most nem ért rá Szee. Csodaszép álmokat láttam az üzletben. 
Ebben az időszakban  beszélgettem az angyalokkal is. 
Voltam többször színházban , a Katonában,  nyílt próbán is. Voltam egy nem tetsző Vad Fruttik koncerten,  egy szokásosan tetsző Deg-es adventi hangversenyen, hallgattam a kórust az Operaház előtt .  S voltam egy Varnus-R. Scott orgonás koncerten. 
Voltamagam alatt és magam felett is az elmúlt idoszkban. 
És egészségileg nem vagyok jól november  eleje  óta. De majd csak  helyre jövök valamikor


Szóval most ez. Így,  és ennyi. Itt a karácsony . Közeledik. Már a kapunkban toporog. 

Apropó! Voltam Milie-nél,  de azt még nem mutatom itt. 😉

2016. december 11.

Vad Fruttik Gödöllőn.
Zsúfolt.
Félelmetes.
Nehezen indulós.
Nem éreztem magam túl jól.
Többet kellett figyelnem az őrjöngő tömegre, mint a koncertre.

video

2016. december 7.

Mozik-színház-mozi

Annyi élmény ért mostanában székekben ülve,  hogy írni szerettem volna róluk. Azaz gondolatban.  Mert egyébként nem foglalkozom mostanában a bloggal. Annyu minden más van mostanában ,  hogy nincs kedvem gép előtt lenni.  Eztis telefonon írom.
Szóval,  az összefüggések, amiket belemagyaráztam.
Első film: Érkezés. Scifi földönkívüliekkel,  de van mondanivaló,  érdekes,  olyan E. T. hangulatom volt közben. Szomorkásan keserédes. Te mit tennél?
Második film: Legendás állatok és......
Ugye,  ezek is "földönkívüliek".  Legendás állatok Amerikában,  a magnixekkel,  a leváltott aurorral,  mindenféle cuki lénnyel. Legendás lénnyel.
Harmadik film: A szobalány. Hát,  na!  Vajon itt mi az összefüggés? - Én éreztem magam nem odavalónak,  földönkívülinek,  a nézőtéren. :)  Nagyon nem én voltam a célcsoport.  Hősként végignéztem,  bár volt pár perc,  amikor azt a beteg embert és  a dolgait nem voltam hajlandó.. Fülemet befogtam,  szememet becsuktam.  Waaaá, egy hős voltam!
Negyedik, egy színház : Prostitúció. Összefüggés: a téma a szobalánnyal.
A színház tényleg jó volt.  Egész jól láttam,  pedig a kinézett helyemet egy tized masodperccel nyúlta le egy csaj.  Négy rövid jelenet,  mindnek köze a szexualitáshoz,  a társadalmi problémákhoz. Mindenképpen elgondolkodtató volt.  A harmadik jelenet szíven ütött,  alig vártam,  hogy vége legyen!
Ötödik,  film: Szövetségesek.  Összefüggés.. Találhatok a szerelemben,  a kapcsolatokban,  az egymásra utaltságban,  a kihasználásban.

Most pedig hallgatok egy kis karácsonyi muzsikát.

2016. november 24.

NapiAndi#9

Oviban:
Andi néni,  te csúnya vagy szemüveg nélkül!

Ugye klassz,  hogy őszinteségre nevelünk? :-) B-)
Igaz,  finomítani még szükséges,  és  a dolgok fontossági sorrendjére is sort kellene kerítenünk, de az mindenképpen megnyugtató hír,  így estére,  hogy szemüveggel szép vagyok. <3:-*

2016. november 20.

Karen White: Köztes idő



Elolvastam a Köztes időt,  még a múlt héten,  de könyvről írni azon túl, hogy érdekesebb, hosszabb időt vesz igénybe.  Ez nincs.  Nincs kedv,  nincs idő,  beteg vagyok. 
Mégis azt gondoltam,  hogy néhány gondolatot megosztok,  s inkább a fülszöveget is bemásolom.


„Élünk ​​és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.”

2016. november 15.

Bunkerrajzoló- siralom a nézőtéren. Na jó, én sírtam a fájdalmaktól.

A Bunkerrajzoló

7,40
5 percet szánok erre a bejegyzésre, remélem belefér. Gondolkodtam, hogy írjak-e az esti Bunkerrajzoló előadásról, aztán most reggel azt olvastam, hogy óriás siker volt. Ahhoz a közösségi oldalas íráshoz nem szeretnék hozzászólni, mert darabokra szed szét engem a jó magyar nép, csak mantrázzák, hogy "szeretünk Marci!". Én is szeretem és várom a következő koncertet, de ebből az előadásból csak 5 szám tetszett, a bennük lévő tartalom és tánckoreográfia miatt. Nem hiszek, Nekem senkim sincsen, Tudom milyen, Hold, Goa. Na jó, lenne még egy, de mindegy. Konkrétan az elsőnél majdnem sírtam, hogy szegény Marci........., most láthatom is, hogy mennyire rossz gyerekkora volt, aztán egy bohózat kezdődött, magamat láttam a színpadon 12 évesként, amikor az osztállyal előadtuk A pofon c. darabot.
Ekkor még gondolkodtam, hogy most mi is ez? A második felvonás eleje nagyon jól indult, reménykedtem, majd egy zuhanórepülés vette kezdetét, és simán kimentem volna, ha nem a sor közepén ülünk.
A legjobbak a Marcit játszó 3 színész volt, egyébként hamis, szörnyű, idegesítő jelenetek, színészi játéktól mentes darab. Ha már színház.... a fel-felbukkanó nagymama pedig rémesen nézett ki, és rémesen idegesített............. áh, eltelt 7 perc, inkább nem folytatom.
Miközben folytattam, telefonáltam, kávét főztem, és elgondolkodtam azon,vajon mi kell egy jó darabhoz? Mennyi összetevőből áll össze egy ilyen? Bírom a kortárs darabokat, ez nem számít. Szeretem a táncot,ez is oké. A VF a kedvencem, szóval ez is pipa. Ebben a korban nőttem fel, értem a dörgést, a történelmet. Globálisan volt borzasztó, sokan nem látják a fától (Likó Marci) az erdőt.
4ezer felett volt a jegy, 4400 áhhhhh.
Csalódott vagyok.
S igazán azt nem értem, hogyan tetszhetett ennyi embernek, akik istenítik a darabot? sőt,egy utolsó mondat:mögöttünk egy nő felállt a végén lévő ovációnál, majd visszaült és megállapította, hogy ezek közül az emberek közül senki nem jár színházba, hogy nem áll fel. 
Nos, én járok, az elmúlt időszak legrosszabb előadását láttam tegnap.............nehogy már rosszul érezzem magam. :(

Egyébként pedig egyik oldalamon sem tapasztaltam kitörő ovációt a tapsrendnél.

Vagy nem értettem.......... de a színészek akkor is csapnivalóak voltak.

Update: nem a mondandót nem értettem,  hanem a skizofrénia és az elmegyógyintézet köré való építést,  rendezést.  Azért ezt nem sugallja a könyv,  LM VF stb. Ez erős. 

2016. november 5.

A kisherceg és én

Ezer éve olvastam. Vagy ezer éve nem olvastam. (így vagyok Micimackóékkal is.)
Nem olvastam,  ezért elolvastam a héten,  azt hiszem november  elsején. Amikor mindenki emlékezik,  emlékezni próbál. Hanna kérdezte,  hogy ilyenkor a temetőben,  ezekben a napokon miket futtatok át a fejemen, a kellemes emlékeket!?  Na igen. Mindenfélét.
Az is eszembe jutott,  hogy a gyerekeim olyan sírok mellett  emlékeznek,  olyan személyekre,  akikre nem is emlékeznek. Ami tulajdonképpen öröm nekik,  mert nem bánatosak.  Akkor a szokás miatt jönnek velünk? 
Szóval elolvastam kis herceg történetét, aki megtanít minket a tisztaságra, a hitre, a józanságra,  a játékra,  a csodák meglátására,  s arra, hogy nem mindenkinek kell megfelelnem,  nem mindenkit kell elfogadni. És a legfontosabb: nem mindenkit szükséges megértenem.
A lényeget értsem meg: higgyek magamnak,  adjak időt magamnak,  és legyek engedékenyebb mindenkivel,  mindennel kapcsolatban. Ne adjak teret az ítélkezésnek,  sem magamtól,  sem magammal szemben.
Lehet,  hogy kicsit elvonatkoztattam,  de ezt éreztem. S jó volt ezt érezni kedd reggel.
Új fordításban olvastam,  picit újabb a nyelvezete,  bár engem a régi sem zavart soha.  Ellenben az nagyon furcsa volt,  hogy az ismert idézeteket pl. a megszelídítésről,  vagy a szívről.. az teljesen más volt.  S ez rossz volt.  Klisé,  nem klisé,  közhely- nem közhely?- nem tudom,  de ezek ismerete olyan megnyugtató.
S nézzétek a csillagokat,  s gondoljatok a kis hercegre,  vagy valaki másra,  mert "aki hagyja,  hogy megszelídítsék,  az a sírás kockázatát  is vállalja vele."
Rejtély : vajon engem sikerül tökéletesen megszelídíteni? Egyszer...

2016. november 1.

Gary Chapman- Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek


Régóta tartozom ezzel a könyvbejegyzéssel, sokáig halogattam, mert hogy is lehet kompetens erről a könyvről írni, ha az én gyerekeim is szeretnek lógni a neten, vagy annak hiányában a netmentes kütyükön?

Életfonal, Aranyélet, életek itt és ott

Filmek,  könyvek,  történetek,  hitetlenkedések: ez a hétvége kulturális mérlege.

2016. október 27.

Szeretem..

.. idén az őszt. Így érzem. Ez újabb változás bennem.
.... a kiürült vasalós kosarat.  (kb. elértem az idei kilencedik vasalásomat..)
...  a linzersütit, és holnap azt sütünk az oviban (s jó, hogy ezt leírtam,  így most gyorsan felállok és berakom a kinthagyott formákat.)
...hogy röhögve szánom magamat,  hogy mekkora hülyeséget csinálok néha.  Bár csak akkor nevetek,  ha nem durva dolog.  Kicsit szétszórt vagyok.
... hogy holnap péntek. Főleg azért,  mert ma egész nap azt hittem péntek van. Kb. 10-szer rántottam vissza magam a valóságba.
... ezt meg azt.

S vannak nagyon fontos megoldandó problémák.  Kérek mindenkit,  hogy úgy cselekedjen bárhol, bárkivel és bármikor,  hogy a gyerekeknek is jó legyen. Sajátnak,  barátnak, ovisnak stb. Ez a legfontosabb!

2016. október 23.

Kulturálódás a mindennapokban, mostanában

Ígértem (magamnak) egy kulturális posztot, mert mostanában olvastam, színházban voltam, mozira készülök, stb.

A budapesti Katona József Színházban megnéztem még egyszer a Portugált. Kb.három éve láttam, akkor megfogadtam, hogy egyszer megnézem L-sal is, de soha nem voltam leleményes, amikor elkezdték árulni a jegyeket. Vagy éppen színházjegyes-pénzem nem volt. Most nyáron, a kevés előadások közepette, a szabadság alatt jött a hírlevél, így sikerült is vennem két októberi jegyet L.szülinapja körüli időpontra. S elérkezett! S most csak azt tudom mondani, hogy ugyanannyira tetszett, mint elsőre, ugyanannyit nevettem, mint először, s még egyszer meg tudnám nézni. Szeretem a helyzetkomikumait, szeretem nézni az éppen háttérben dülöngélő ............., és egyszer felvenném Csipesz és felesége szövegét is, hogy megtanuljak egy.két szösszenetet idézni. Kifekszem tőlük. :)
Jó volt, s ha nem lett volna hideg, szívesen sétáltam volna a Duna-parton egy kicsit, és még a színház shopjában is nézelődtem volna. Tetszett ez+az.

Könyvek tekintetében jobban állok, mint egy hete, akkor alig olvastam valamit.

Kulturális poszt előtt...

Azért nem vagyok instagramsztár,  ezért nem élek,  élnék meg bloggerként, és miért nem tesznek fel elfuserált képeket?
Régebben elkezdtem írni egy bejegyzést arról,  hogy  valakik miért teszik fel az ájfonjukat minden insta képre? És mások  miért szivecskeznek telokat,  gyűrűket, és  olyan képeket amiket már láttak tegnap stb? 
Aztán ezt nem írtam  meg,  mert én a kutyát fotózom,  meg a hétköznapi csodákat,  azaz semmiségeket. 
Aztán ma borult minden.. És a nyugalom kicsit eltolódott,  néhány percnyire. 

Vasárnap reggeli nyugalom. Sehova nem kell menni. Kellett volna,  de nincs itthon a kocsi - kölcsön adtam. 
Innék egy kávét,  lefőtt,  előkészület,  na_akkor_legyen_silenceandcoffeekép.!
Rendezgetés, igazítás,  több mint szoktam (mert nem szoktam☺️).
Fotó ellő... azaz majdnem,  valami gömbvillám kiverte a kezemből a telefont, eldőlt,  kiborult,  kiömlött, rám ömlött, mosás,  új kávé stb. 
Ennyi időm és türelmem (inkább az utóbbi) nincs.

A Sorok között és más posztja várat magára...

A kép egy végső állapot,  amikor az eldőltek felállítódtak már.... S most megyek olvasni. 


2016. október 18.

PS. wmn: gyerek és a szex Part2

Este leterített a Bailey-szes torta, ami nem tartalmazott alkoholt. Csak finom volt, nagy volt, édes volt és behabzsoltam. Ennyi elég is erről. De miközben ettünk Szandival, és sétáltunk a kávézóig, folyamatosan beszéltem, hogy mit hiányoltam az esti eseményből, mivel nem értettem egyet, és miért nem érzem kompetensnek a 15 éves fiút ebben a témában.

2016. október 17.

Wmn: gyerek és a szex

Szandival az Anna felé sétálva röviden és tömören megfogalmaztuk,  hogy ettől az eseménytől többet vártunk.
Szerintem Szilvi sokkal bővebben ki fogja fejteni.
Írhatnék arról is,  hogy mivel nem értettem egyet,  de most inkább kávézom és sütizem.  Talán később PS-ben.

2016. október 16.

Barátos, pihenős vasárnap

Semmi fontos.
Kicsi olvasás.
Egy plusz három film.
Közös ebéd barátokkal,  közös film is velük. Ez A szoba volt,  ami ismét elgondolkodtatott. Lehet ilyen témára azt mondani,  hogy "szeretem" ezt a filmet? Bár sokszor nem fogom megnézni...
Aztán ők elmentek, s én folytattam a Before-okkal. Keljen a nap,  feküdjön a nap, aztán jöjjön az a sötét éjfél. 
Még mindig a második a kedvenc részem. Az a pillantás!  Mr. Hawke már sihederként elvarázsolt a Holt költők társasága c. filmben,  aztán már az sem zavart,  ha embert evett, hegyet mászott...  Olyan nekem mint Tom Hanks. Meg kell néznem a filmjeit.
*love*




2016. október 15.

NapiÉrzés #vajon

Azt hallottam,  hogy az Infernot csak a film megnézése után olvassam el... mert más, vajon jó ez így?
Komolyabbra fordítva :
Vajon unalmas vagyok,  hogy nem tudok csacsogni a jó kis tévéműsorokról,  nem tudom szidni és dicsőíteni azokat? 
Vajon szomorú-e az a tény,  hogy sokaknak csak ez a témájuk? 
És vajon udvariatlan vagyok,  hogy inkább nem beszélgetek?

Vajon egyedül vagyok ezzel? 

2016. október 11.

Ernelláék meg Andiék és mások is

Tegnap moziban voltam.  
Most,  egy nappal később is azt mondom,  hogy tetszett a film,  elgondolkodtató.  Nem 100*-os, de annyira ott vagyok benne apró részecskéken keresztül én, a pórnép,  a magyar valóság,  hogy fájdalmas. S a fájdalom sokszor kacajokat szül a tehetetlenség miatt.  Mint, amikor hazaérkezve a moziból egy soktízezres csekk várt... 
Ilyen ez a zord valóság.. 
Terveztünk egy prágai hétvégét,  annak az árából megvettük az új bojlert. Elgondolkodtunk azon,  hogyan tudnánk kispórolni egy új bútort a nappaliba,  most,  ehelyett,  gondolkodunk a csekk összegének feladásán. Csak nekem nincs egy filmbeli Eszteres nővérem,  aki "csakúgy"  ad többszázezret...

Tegnap olvastam az idézetet a wmn közösségi oldalán, egy klassz könyvből,  Az üvegpalotából:


Egyébként pedig ezt írtam tegnap a metrón:
"Most jöttem ki a Puskinból,  Szilvivel megnéztük  az Ernelláék Farkaséknál c. magyar filmet.
Mondanék egy huhh! - t,  egy wow! - t,  meg azt is,  hogy sokaknak nem való,  nem ajánlom.  Én örülök,  hogy megnéztem,  még akkor is,  ha nem érzem tökéletesnek a műfajában.  Bár mi a tökéletes? Ezt nem is tudom.  Egy lassú film sok olyan epizóddal, mondanivalóval, amit naponta tapasztalhatnak sokan.  Másoknál,  maguknál,  bárkinél.  Legalábbis  a környezetemben én látom. Hallom. Átélem? 
Magyar? Mai? Mindenkori? Mindenféle körülöttem. Igazságok vagy éppen hazugságok? 
Nekem kellett volna egy másik vég,  egy  irány a továbbra. Így,  ezzel az egy óra húsz perccel biztosan többet eszembe jut még."

S a zene a végén, nagy kedvenc lett!



2016. október 5.

Kollázs

Gyorsjelentés:
rohannak a napok,  az órák,  a percek és minden.
Tervek ezerrel,  de a megvalósítás várat.
A Balatonnál extrajóságos volt.
A szavazás? - majd ha le merem írni a véleményemet,  megteszem (gyáva_A).
Ma megfagytam félig a Budakeszi Vadasparkban.
Annyira mondtam Petinek,  hogy a film megnézése előtt olvassa el az Infernot, míg elkezdtem én.
A rengeteg otthoni főzés kissé kikészít.  ☺️
Mialatt ez megjelenik,  moziban vagyok és az idegeimet borzolom (és nachost eszem valószínűleg).
Egyébként pedig elromlott a bojlerünk,  erre a kiadásra abszolút nem készültünk.  Meg más ilyenre sem mostanában.  
George még mindig cuki,  és még mindig szeretnék egy vizslát is.
Valami még?
Átültettem otthon a növények egy részét,  a heti továbbképzést pedig most nem várom.  Otthon lennék inkább.
Vasárnap pedig torta...!
Ölelések és üdvök!
a.

2016. szeptember 29.

Wow! Ismét egy wow a Deák térről

Egyszer már áradoztam,  hogy milyen jó iskolába jár a Lány,  azaz most nem az iskola a lényeg,  nem a tanárok (mert jó tanárok máshol is vannak), hanem a hangulat,  amikor valami eseményre megyek.
Ma egy hangversenyt hallgattam a Deák téri templomban,  ahol a gimnázium egyik énekkara és a cserekapcsolatos svéd gimnázium diákjai énekeltek.  De zenéltek és szerepeltek szülők,  régi diákok is,  és ez a mai másfél óra egy nagy fénypontja ennek az évnek.  Mert szép volt.  Mert áldott volt.  Mert felemelő volt.  Mert az éneklő gyerekem ott volt. Mert egy nagy büszkeséget láttam mindenki arcán:
- hogy jó ebbe a suliba járni,
- hogy jó ebben az iskolában tanítani,
- hogy jó Magyarországon,  Budapesten lenni,
- hogy jó együtt lenni,  énekelni - másokkal is,
- hogy vannak gyerekek,  akik kimutatják a tanár iránt érzett büszkeségüket.
Nekem pedig énekelni támadt kedvem.  Vidám kórusban énekelni.  Vidám emberekkel,  jó kedvvel.
És most itt nem azt mondom,  hogy a Fiú iskolaja nem jó,  de nagyon más,  sokmindenben.  Néha nem is hiszem el,  hogy ugyanaz az evangélikus egyház a fenntartó. De mondtam Petinek,  hogy énekelhetne ő is abban a suliban.  De ő nem érzi azt a hangulatot,  mint Hanna,  és így nincs kedve.  (Ő nem így fogalmazta meg...)

2016. szeptember 26.

Vajon sikerült megváltoznom 5 nap alatt?

Kevin Leman: Péntekre új én 

Nagyon kíváncsi lettem erre a könyvre, és bevállaltam az elolvasását. Kicsit el kell keserítenem mindenkit, aki a változásomat szerette volna, de maradéktalanul nem sikerült kialakítanom és megvalósítanom az új énemet 5 nap alatt. De kezdjük sorjában, mert sajnos 3*5 nap alatt sem sikerült igazán. De már elkezdtem! Becsszó.

2016. szeptember 21.

Sokan megjegyezhetnék ezt!

Czika Tihamér Brüsszelben élő romániai magyar jogász:
"Hogy valaki demokrata-e, az akkor derül igazán ki, amikor el tudja fogadni azt is, hogy leszavazzák.”


Ezt néhány nappal ezelőtt jegyzeteltem ki, hogy egyszer még idézni fogom. S most......., ebben a fene nagy demokratizmusban..., ami ott van (állítólag) mindenhol.........., amiben élünk.........nos most azt érzékelem, hogy kicsit kár, hogy én arccal vállalom ezt a blogot, mert, ha anonim lennék akkor most véleményt formálnék valamikről. Nem, nem a népszavazásról. Bár ki tudja?

De ne szólj szám, legalábbis itt és most. :(


2016. szeptember 19.

Lionel Shriver: Nagytestvér

Én annyira nagyon örülök, hogy végre befejeztem az egyik olvasott könyvet! Tényleg!



S végül kicsit más, mint amire számítottam. Már Kevin félrecsúszott élete után is megtudtam, hogy Shriver jól ír, érdekesen ír, aztán a végén még lehet is valami furcsaság, csavar, extra izgalom, elképedés, meg ilyenek. 

2016. szeptember 18.

Egy vasárnap délután

Kitaláltam,  hogy ma beviszem Lacust dolgozni és megnézem az @RC kiállítást.  Igen ám,  de a Vágta,  az a bizonyos nemzeti,  is most volt,  így egész érdekesen alakult a beparkolás,  a megérkezés. A lényeg,  hogy Hanna és én végignéztük a plakátokat,  én megállapítottam,  hogy tavaly jobbak voltak.  Persze,  nem emlékszem a lényegre,  csak az érzésre,  hogy 2015-ben sok hű-meg-há-t mondtam.
Most is volt néhány kép ami megfogott, de magyarázni nem fogom az álmaimat, vágyaimat,  gondolataimat,  talán  a képek mutatják. (Hirtelen ki is töröltem néhányat.  Inkább.) 

A plakátok előtt egy kép egy műanyag palackokból és purhabból készült "alkotásról",  nem véletlenül fotóztam a toitoiokkal... Szerintem borzalmas. 

*ölelések*


Overthinking
Modern falvédő

Fejemben 

2016. szeptember 15.

napiAndi #8

Fürdőszobából bejőve, a kutyához intézve szavaimat, aki az ágy melletti szőnyegen volt percekkel azelőtt
(magasabb hangon,  mintha gyerekhez beszélnék): "Nem lépek rád, ne félj, látom az ősz szakálladat! "...
.... és lehajolva megsimogattam a papucsomat, George pedig nézett rám  a kosarából, hogy kihez beszélek.
Lacus pedig azóta röhög.  ☺️

2016. szeptember 13.

napiÉrzés #maholnap avagy a napiAndi nosztalgiázik

Anyukámtól eltanultam, hogyan kell a gyerekeknek évente, unásig ismételni a születésük körüli időszakot. Nekem nincs jó memóriám, de erre jól és pontosan emlékezem: 
2003.szeptember 13, szombat délután.

2016. szeptember 12.

napiAndi #7

Jó: egy keveset beszélő gyermektől váratlanul megtudni, hogy tulajdonképpen jól végzem a dolgaimat az oviban. :-)

Kösziii! :-D

Huhh, hogy mondjam? Pedig három könyvet is olvasok egyszerre.

Ez a cím, akár megtévesztő is lehet, de majd figyelmeztetek. Én sem szeretem a hírportálok magasröptű, féligazságokat tartalmazó címeit, amiket csak azért használnak, hogy többen klikkeljenek és beszéljenek róla. 

Hogy is mondjam, hogy mennyi minden történt, hogy nincs időm olvasni? Hogy is mondjam, hogy már most elvonulnék kicsit?
Hogy mondjam ezt úgy, hogy senki ne súgja a hátam mögött, hogy "na, hiszen, ennyi pedagógus szabadság után már menni akar"?
Hogy is mondjam, hogy pedig most kellene. Hogy kell nem gondolkodni? Hogy kell kikapcsolni éjszakára az gondolkodnivalót?

Sylt: Itt voltam egyszer, gyönyörű volt, bármikor visszamennék. Lakni is!

Mert úgy érzem, hogy sikerült leadni a rágódásból. Úgy érzem, meg tudom azt valósítani azt úgy, ahogy terveztem, ahogy József Attila megírta: 

"Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes."

De mégis. Az álmok nem engedek. Ha elengedem a szabad hétvégére előírt munkafeladatokat, akkor is megtalálnak éjjel. Meg elhalmozódnak nappal.
Ezzel foglalkoznom kell. A tanév 7.tanítási-nevelési napján, múlt pénteken megdöbbenve mondta ki egy kolléganőm, hogy még csak ennyi idő telt el. A meleg időjárás, az édes csibészes társaság, a megszokottság egy májusi nap érzését keltette.

Hogy a könyvekre is visszatérjek: olvasok. Szépen, lassan. Kilenc napja felforgattam mindent és mozgósítottam mindenkit, hogy olvasni szeretnék egy könyvet. AMit már régen, de aztán Szilvi olvasta és eljött a pillanat! Aztán a mozgolódást átettem ismerősökhöz, könyvtárba járókhoz... és vártam, majd egy hete belevetettem magam egy másik könyvbe is, haladtam is vele, kb. az 1/5-ig, akkor még nem gondoltam az elvonulásra, még bíztam, hogy lesz időm. Közben megérkezett kölcsönbe az első, elkezdtem. S harmadiknak bevállaltam egy okos-könyvet, ami szerint 5nap alatt "új-én"-né válhatok. Feltéve, ha akarok. Feltett szándékom volt, hogy hétvégén megírom a véleményemet, hogy minden nap elolvasom és megvalósítom az aznapi penzumot, de nem jött össze, így nekem nem 5 nap kell majd a megújuláshoz. :)

Szóval három könyv, és még a Netfüggő gyerekek is néz nagyon. Én pedig Petimre nézek nagyon.

Huhh, hogy is mondjam, hogy menni kellene BAZ-megyébe beteglátogatóba, hogy a kocsi elromlott, a fogam letörött, érkeznek a tk-csekkek, az egyik Szlovéniába megy az osztállyal, a másik nem megy sehova, talán egy szlovák versenyre. Szóval annyi minden van, én pedig elköltöznék valami zöld területre, elutaznék strandolni, leadnék a számonkérésekből mindkét oldalon, és csak úgy lennék. 

De ez nem panasz, csak egy munka előtti írás. Nem panasz, úgyis meg kell oldani mindent. Itthon, oviban, suliban. 

És maradt is fél órám olvasni.

innen


*ölelések*

2016. szeptember 10.

Egyszer

Egyszer fából készült padlóburkolatot szeretnék a lakásban.

Egyszer szeretnék alacsonyabb könyvespolcot, szellősebb térelválasztót, még kevesebb berendezést.

Egyszer szeretnék még alaposabban selejtezni és átállni a minimalista ruhatárra.

Egyszer szeretném megértetni a Kicsivel, hogy nem telik azokat a cuccokra, amiket ő szeretne.

Egyszer szeretnék egy hétvégén keresztül nem foglalkozni a felmerülő és adott problémákkal, megoldandó helyzetekkel.

Egyszer, még egyszer lesz egy vizslám.

2016. szeptember 4.

Szabadulás a könyvektől?


Úgy nőttem fel, hogy a könyv érték. Hogy vigyázunk rá, nem tépjük szét gyerekkorban sem. Nem firkálunk bele gyerekként sem. Hogy a könyv szép ajándék. Jó adni és jó kapni. Körülöttem olvasó emberek, rokonok voltak, s én voltam az utolsó köztük, akit megfertőzött a komoly olvasás.

Úgy nőttem fel, hogy gyűjtjük a könyveket, hogy egyre több van és egyre sötétebb a szoba. Úgy nőttem fel, hogy ez szép, ezért felnőve én is ragaszkodni kezdtem a könyveimhez. Gyűjtöttem őket, antikváriumban, könyvtári selejtezésnél vásároltam életműveket, jónak tűnő irodalmat, "kellhet még" mesekönyveket a munkához. Vásároltam, mert szépek. Mert értékesek. Mert másnak tetszettek. Mert így nőttem fel. A könyv érték, de soha nem volt annyira az, hogy ne rakjam le az asztalra széthajtott állapotában. Soha nem zavart, ha megjelöltem benne valamit. Mindig azt vallottam, hogy a könyv van értem, nem én a könyvért. De a könyv érték, így ha kölcsönadom, kérlek, te vigyázz rá!

Tehát így nőttem fel. S lassan, ahogy az sokunknál lenni szokott, s ahogy az életben is bekövetkezett, változni kezdtem. A lakásban a szabadságot keresem. Az életemben is azt keresem. Már nem csak olvasok a szabadidőmben, és már nem csak gyűjtögetek. Hanem lomtalanítok is.Mindent. Olyat is, amit nem kellene.

Rengeteg könyvemtől megváltam. Néhányat eladtam. Érdekes, hogy az olvasó világ csak az újnak mondható könyveket keresi használtan. Érdekesnek mondható, hogy egy egyszer olvasott 1-2 éves könyvet nem lehet eladni a teljes ár negyedéért, ötödéért. Tényleg érdekes. Mostanában nem veszek könyvet. Néha e-ben. Néha Hannának. De kapok kölcsön, és vannak könyvtárak is. Sok esetben olvasatlanul viszem vissza a hazahozottat.

És lomoltam a szeretett könyvek között is. És sokat vittem a könyvtárba is. Örültek, olyat is vittem, ami nekik nem volt eddig. És van olyan, ami senkinek nem kell, azaz úgy nem kell, hogy nekem kellene ide-oda szállítanom, ami nem megoldható.

Tiszta lelkiismerettel megszabadultam rengeteg könyvtől: annyi lehet itthon, amennyi hely eddig volt. Vagy inkább attól kevesebb, mert úgy szellős. És csak azok lehetnek és maradhatnak, amiknek tényleg polcon a helyük. Vannak olyanok, amiket még nem olvastam (sok), és biztosan vannak olyanok is, amiket meghagytam, pedig soha nem fogom elolvasni. Szerintem őket egy év múlva szanálom. Legyen lelkiismeretfurdalásom? Inkább azt sajnálom, hogy milyen sok pénzt elköltöttem ezekre a nekem-nem-is-kellő kötetekre, mert vitt a vágy, a hév, a birtoklás, más emberek tetszése. Borzasztó. :)

Ma olvastam egy blogbejegyzést a könyvek "kidobásáról", na jó, ez így durva, de a lényeg a lomtalanítás. Összegzés: jól tettem!

2016. szeptember 3.

Kedvesek! Miért nem mondtátok?

Huhh, a mindenségit!

A hétvégén szerettem volna megírni a két gondolatomat Hangay Emma, Hangay Mili kisasszonyok és Ambrózy báró történetéről, de...............!
Nekem senki nem mondta, hogy a második kötet, A Rudnay-gyilkosságok két utolsó szavai ezek lesznek: folyt.köv.

És a folyt köv.....................legkorábban novemberben lesz. :(

Közben, -mert a könyvek nagyon tetszettek- eszembe jutott, hogy régen avattam kedvenc könyvet. Nem gondolom, hogy ezek azok lesznek, pedig nagyon tetszenek, akár hibátlannak is kikiálthatnám! Hogy engem egy 1900-ban játszódó történet, egy magyar krimi leköt, az nagy érdem. Mindenképpen köszönöm Böszörményi Úr! De visszatérve a kedvenc titulusra, vajon kinek mit jelent a kedvenc? Kinek mit jelent a kedvenc könyv? Hogyan lesz egy könyv a kedvencük? Mostanában még a "kedvenc" könyveim újraolvasásai sem mennek.


1Kedvenceim

Ha ezt a posztot olvassátok, kérlek, klikkeljetek jobb oldalon a régebbi kedvenc könyveimre, és mondjátok el, ti melyiket olvasnátok el- még egyszer? Köszi!

*ölelések*

2016. szeptember 2.

napiAndi #6

Huhh! Élet a kisebbik kamaszommal

Amikor szokásosan kiabálsz a gyereknek, hogy jöjjön már ki a szobájából, hogy ne vonuljon el, hogy ne "képernyőzzön" megint......,
.... s a kiáltásod vége utáni hatásszünetben bevillan, hogy fél órája elment edzésre.

:-) :-) :-) 
*nagyongáz*
*ölelések*

2016. szeptember 1.

napiAndi#5

Ha délután óta tartó hasogató fejfájás miatt 9 körül szeretnél lefeküdni, ne ülj le éppen akörül a grafomán lányodnak abban segíteni, melyik szép, mintás füzetet melyik órán használja a suliban....
Mert az éppen vagy nagy, vagy kicsi, vagy túl szép, vagy inkább naplónak való, vagy négyzetrácsos, vagy vonalas. Vagy vastag.  Vagy vékony lapú. Vagy széles csíkozású, vagy margó nélküli. Vagy éppen sajnálja azokat a füzeteket, amelyeket nem tud most használni.

:-) :-) :-) :-) 

*loveH*
*puszikölelések*

2016. augusztus 31.

napiAndi #4

Ha moziba mész, jól nézz körbe, hogy kik mennek rajtad/rajtatok kívül még ugyanabba a terembe.....
vagy (legközelebb) ti is vigyetek magatokkal egy palack hűvös, kinyitott bort...........!
:-)

*puszikölelések*

2016. augusztus 30.

napiAndi #3

Ha kölcsön kérsz és kölcsön kapsz egy könyvet, aztán két hónap után olvasatlanul, visszaadod, mert már ciki, hogy ülsz rajta, nos, akkor nézzél bele, mert lehet, hogy kiderül: ajándékba kaptad és illene  megköszönni. 

Ááááááááá!
Ez is ma történt. 
Gondolkodtam, hogy két napiAndi legyen-e, de ez is mai. :-)
Tartalmas nap.
És tényleg ne hari... 

NapiAndi #2

Próbálj meg faarccal vagy akár pókerarccal reagálni akkor is,ha éppen mozaikok formájában szeded össze a *leszakadt pofádat*.

Vagy legalábbis próbáld megtanulni.

2016. augusztus 28.

dreheres 0,3% VF *love*



Szilvi a Részeg királlyal írt emléket a tegnapi Dreherfeszt-es koncertről, én inkább annyit írok, hogy egész jó volt, bár nagyon bezárva éreztem magam. Valahogy a végére rettenetesen kicsi helyen álltam, előttem egy nagyon magas sráccal. Úgy éreztem magam, mint autót vezetni egy lassabban haladó busz/teherautó mögött, de nem tudom megelőzni, mert folyamatosan jönnek a kocsik a szembejövő sávban. Egyértelműen egyre kellemetlenebbül éreztem magam. 

A koncert, a zene jó volt, nekem olyan 0,3%-os, mint a majdnem alkoholmentes söröm,  tehát jobb, mint a 0,00%-ás lagymatag.
Ismét volt, ami hiányzott, és volt, amit nem kedvelek, bár ez kevesebb, mint ami mindig hiányzik. Pl. A Béke presszó, pedig ebben is isznak... :), akár el is játszhatták volna. 
Kevés sztorizgatás, főleg zenélés. 
Huhh, azt is megfigyeltem, hogy néhány szám végét kicsit átalakították, felturbózták zeneileg, s az is feltűnt, hogy több számot nem a "koncertverzióban" énekelte Marci, hanem az albumverzióban. De tulajdonképpen mindegy.
Aztán az is eszembe jutott, hogy, ha választanom kellene, vajon melyik szövegrészletet tetováltatnám magamra? Mondjuk ez többször eszembe jut.
 Koncert, Vad Fruttik, s előtte még az Ivan and The Parazol is tetszett.

Várom a szeptember 23-t, és lehet, hogy kocsi nélkül megyek. :D


video

2016. augusztus 26.

napiAndi #1


..ha lelépsz valahonnan, minimum takaríts és rámolj össze magad után, mert másnak nem feltétlenül esik jól muszájból a maradékodat pakolni, kitölteni, lomtalanítani. Bárhonnan mész, azaz mh-ről is. Köszönöm.


ja ez 3 mondat. kettőt ígértem egy jóbarátnak.

2016. augusztus 25.

Kiera Cass: A korona (Párválasztó5)



Na végre! America Singer kisasszony és a lánya történetének a végére értem. Korona megvan, mindenki boldog, ahogy annak lennie kell. Egyébként gyorsan elolvastam, mert megtudtam Hannától, hogy ez az utolsó rész: Eadlyn-nek két rész elég, hogy párt válasszon a Párválasztójában, ráadásul nem is állt túl sok nap és oldal a rendelkezésére, így egész hamar befejeztem. :)

Szerintem Kiera Cass-nek elment az ihlete, de America története jobban tetszett, és még a kislánya is kicsit leadott a fölényeskedéséből. Hanna egyik barátnője a könyv elolvasása helyett először elolvasta a végét, így én úgy kezdtem neki, hogy a vége, nem az, amit a lányok vártak. Nekem tetszett-----------------egy része, aztán ukkmukkfukk, hirtelen, vége lett két szó kimondásával. Olyan csalásnak érzem, hogy így elintézték ezek a hölgyek. 

Szóval Kiera Cass átválthatna politikára és megírhatná a folytatást a boldogan éltek-haltak-ban.

Most akkor melyik -én?

Nem tudom, magyarázzam-e a teszt eredményét? :-)
Ahogy a papírra írtam, elvileg a húszas éveim válaszait kellett volna megadnom, de nem volt kedvem. A Házaspárbaj könyv olvasásakor válaszoltam a könyvben lévő 48 kérdésre. Ma, több héttel később, feledve a kérdéseket, megválaszoltam a tetterős huszonéves önmagamra visszagondolva. Így, nem túl erős kolerikus alkat jött ki..de szerintem a céljaimért nem gázolok át másokon, pl.
De a flegmatikus sem tökéletes eredmény. Mondjuk ez sem túl erős. Ami viszont feltűnő és igaz, hogy extrovertált énem visszahúzódott sok-sok éve. Végülis mindegy, érdekes néhány perc volt. "olyan, mint a horoszkóp"- mondta egy ismerős. :)

*puszik és ölelések*


2016. augusztus 22.

Mély deprimált állapot, mintha a thesszaloniki kutyák gödrébe estem volna bele- pedig nem is volt gödrük

...kutyák.... nem mondanám őket magányosnak. Legalábbis a miénk nem az........ csak, ha dolgozunk, így egyedül van, és azt ő mennyire rosszul fogja fel?

Thesszaloniki kutyák......... nos, őket nem ismerem, de egyszer Korfun hozzánk csapódott egy kóborló, nagyon rosszul kinéző bolhás kutya, ő lehetett annyira egyedül, amennyire ezek az emberek.


2016. augusztus 19.

Szívtől-szívig, cellától celláig a Halálsoron

Plagizáció.


Na jó, nem kezdem ezzel az ellopott/kölcsönvett ötlettel, amivel a többiek, azaz sokan. Sőt, azzal sem kezdem, hogy Jodi Picoult mennyire fantasztikus könyvet írt ismét, azaz nem is ismét, hiszen ez egy régebbi írása. 

2016. augusztus 13.

Iselin C. Hermann: Dominó


Dominó......... 

..............és akkor megdőlt a Guiness rekord, ledőlt az összes. Vagy nem. Tulajdonképpen Manon szerintem állva maradt. De lehet, hogy Rose-é is. Mindenesetre Zet barátunk (és a többiek), ....hogy is mondjam, nem lett a szívem csücske. Vajon hány Zet rohangál a világban, és vajon hány nő várja haza a maga Zet-jét?

2016. augusztus 11.

Néztem nagyokat és jókat

A Dominóval lassan haladok, pedig igazán érdekel, próbálom elfogadni, hogy vannak olyan férfiak, mint a benne szereplő. De úgysem tudom elfogadni, így csak arra leszek kíváncsi meddig megy el. Szerintem, ezzel a gyorsasággal és a munkával együtt be kellene fejeznem néhány napon belül.

Addig is néztem mindenfélét: olimpiát, filmeket, színházban , koncerten is voltam. Nos, csak röviden és összevissza.

Tegnap elmentem moziba, természetesen egyedül, mert a kiválasztott film engem érdekelt csak, és amúgy sem ért rá senki a családból.

2016. augusztus 6.

A nő mosolya- én nem mosolyogtam

Nicolas Barreau: A nő mosolya.... nem írtam a nő mosolyáról, pedig olvastam.

De miért is írnék, ha én a tényleges A nő mosolya könyvet szerettem volna olvasni, és aztán a folytatásra a második könyvre voltam kíváncsi, nem pedig a körülötte zajló hadabandára. Fárasztott a sok hazugság, a mellébeszélés. Engem tényleg a könyv a könyvben érdekelt.

Nem varázsolódtam el, még jó, hogy rövid volt. De bemásolom a fülszöveget, mert egyébként sokaknak tetszik, úgyhogy ajánlom. :)

Hogyan sikerül unatkoznom nyáron?

Unalom, nem unalom.
Hát kérem, ez van. Éppen múlt héten fejtettem ki valakiknek, hogy ez a nyaram másképpen telik, és előfordul, hogy nem találom a helyemet, sőt, akár unatkozom is. Dolgoznék napi 3-4 órát.
Nem vagyok takarításmániás, nem vagyok munkamániás, és szabadságom is sok van nyáron. Így előfordulhat, hogy ha minden fontossal megvagyok, egyszer csak sehogy sem jó.
Sokat vagyok itthon egyedül és ez unalmas egy idő után. De mivel a szabadságomat nem a nagytakarításra tartogatom, így a nagy unalom közepette nem rohanok a takarító eszközeimért. Olvasok, könyveket keresek, beleolvasok, semmi sem jó, filmeket válogatok, de nem kötnek le, zenét hallgatok... elmennék moziba, de eljutni odáig, nekem nem néhány metrómegálló vagy buszmegálló. Rengeteg ötletem van, ha csak egy ugrás lenne a város. Majdnem egy ugrás, de pl.az engem érdeklő filmek sem a félórára lévő moziban vannak.. Így elindulni sincs kedvem, mert annyi   nem mindig van. A július úgy eltelt, hogy alig voltak itthon a gyerekek. L.sokat dolgozik, a kutyán kívül alig volt társaságom. A száz fokban pedig nem annyira vágytunk sétálni.
Hát, így esik meg velem, hogy előfordul egy unatkozásos szenvedés.
Higgyétek el, ha több időnk lenne együtt, és ehhez több forrást tudnánk biztosítani, biztosan tele lennénk programmal. De! -ismeritek a "kihagyhatatlan nyári programok" árait? Nem mindenki tud folyamatosan leruccanni egy tóhoz, kirándulni, állatkertbe menni, libegőzni stb. Tengerparton sem unatkoztam, és azt is bevallom, L-nak nincs ennyi szabadsága. S bár én feltalálom magam egyedül is, mégis mindig eljön a pont, hogy nélküle nem szeretnék sehova menni. 
De most jól megjegyzem, hogy legközelebb megpróbálok nem sajnálkozni. Majd csendesen szenvedek. :-)
De most komolyan: mással, akinek nincs kisgyermeke, sosincs így?

S visszatérek az elejéhez: idén.. De majd kutatok. ;-)

2016. augusztus 5.

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

Én bírom a meleget, de most mégsem. Ha unatkozom az álló levegőjű éppen 30 fokos lakásban, akkor nem élvezem. Most sem és szenvedek.

Ám végre sikerült ma befejeznem az olvasott könyvet és kicsit gondban vagyok. Mit írjak róla?
Sok volt mégis hiányzott belőle valami? 


Nem áltattam magamat, nem vártam csodákat, mert olvastam már olyan történetet Moyes-tól, ami nem fogott meg annyira, mint a Mielőtt megismertelek.

2016. augusztus 4.

a csodálkozás posztja- de igazából nem egy nagy szám

Kb. egy hónapja ennyit terveztem írni, kérdezni: hogy lehet valakinek jogosítványa, ha nem tud parkolni (csak parkoló automatával a kocsiban- vagy ez magától parkol?) és csak automata váltós autót tud vezetni?

2016. augusztus 1.

Szélrózsa 2016 a Mátrában

Ebben a hónapban már nagyon vártam a Szélrózsát, ezen a hétfőn és kedden még jobban vártam, aztán kedden többszörös rosszabb hírek jöttek,s közben közbejött George váratlan nagyon ronda betegsége, így én rossz kedvvel és izgulva indultam el a Mátra irányába. Hárman mentünk, Lacus vállalta a betegápolást és csak reménykedtünk és én a fenti segítségét kértem, hogy négyen mehessünk haza boldogan.
Ezt megírtam tegnap, aztán inkább aludtam. Az Alvás pedig mindig segít, és közben észbe kaptam, hogy a maszlag, a körítés felesleges, így kihúztam.




2016. július 20.

Budapesti séta



A gyerekek táborban, így kettesben kirándultunk L-sal. 
Sokat dolgozik, így kinéztük az egyetlen szabadnapját, a mait, hogy este elmegyünk Budapest by night-ra. De keresztbe tettek nekünk családi kérésekkel. Akkor pihenünk- ez volt az új terv.... 

2016. július 18.

Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?



A fülszöveg helyenként spoileres lehet, de nem annyira...


"Audrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.

Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében."



Jó, hogy rövid volt. Belátom végre, hogy kinőttem az ifjúsági irodalomból, pedig 3-4 éve versenyt olvastam és előolvastam a Lánynak ezeket a könyveket.

2016. július 15.

Charity Norman: Zuhanás


Charity Norman.
Az első, itthon megjelent könyve nem tetszett, így nem is kerestem a többit. Aztán most, a napokban Panna annyira lelkendezett a Zuhanás című könyv miatt, hogy megjegyeztem, és most tettem is még egy próbát.
Mindenképpen jobb volt, összetettebb, de még mindig nem hasonlítanám Jodi Picoult-hoz. Nekem ő alaposabb, jobban körüljárja a témáit. Amiben ismét a megvolt a hasonlóság: a témaválasztás. Biztosan járnak más nők, családok hasonló cipőben, a könyvbeli család Martha-jához hasonlóban. De csak érinthetik, mert két ugyanolyan élet nincs. Martha élete csak az övé.

2016. július 14.

Hedwiga

Tavaly szeptemberben írtam ezeket a sorokat:

"(A bölcsek köve bölccsé tesz.)


A feltámadás köve segít, hogy ne "haljak bele" ezekbe a feladatokba.

A láthatatlanná tévő köpeny segít az elbújásban, ha már elegem van.
A pálcák ura pedig elvarázsol, átvarázsol minden rossznak hitt dolgot, eseményt."

Elárulom, hogy nem csak egy volt mindenből, mert most nekem is lettek ilyeneim. Lehet, hogy bóvli, hamisítvány? Remélem nem. :-)

A hit és az erő velem.
Faith és  az ereklyék.
És Hedwiga. Ahogy Lacus elnevezte. :-)



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...