2015. december 31.

*már megint egy dec31*

December 31. Ez egy olyan nap, amikor én feszült vagyok.  Általában nem bírom, sok mindentől függ, hogy mennyire ilyen vagy olyan a hangulatom.
Ma valahogy semmilyen, L.nemsokára megy dolgozni, a gyerekek is szenvedősnek tűnnek, bár nekik a kütyük és a tévé elégnek bizonyul. Egyik kisebb még a bulihoz, a másikkal kiszúrtak, azaz csak én mondom ezt, de a legtöbbször igazam van.

Szóval valamivel fel kellene dobódnom, különben letargiába esem. ááááááábrrr.

Egyébként mindentől függetlenül klassz év volt, de ismételni nem fogom magam, ezt megírtam már korábban.

legyen boldog az új év, vagy boldogulj az évben, vagy ahogy gondolod.

Kívánom, hogy ha olykor szét is esünk darabokra, és repülünk a roncsokkal, vagy magunk is ronccsá válunk, hogy ne maradjunk soha válaszok nélkül, hanem menjünk előre, még akkor is, ha túl kemény az út, mert én is tudom milyen az. Menjünk, haladjunk, ne gondoljuk azt, nekünk semmink sincsen, ne gondoljunk arra, hogy mi lenne jó, hanem higgyük el, hogy szemben állunk a nappal. Vagy csak gyújtsuk fel a fényeket, hogy azokat a múltbeli képeket ne pixelesen lássuk. Mert lehetek én is, és lehetsz te is egy városlakó embergép, akit az üvegszilánkok sebeznek meg, de ekkor hunyd le a szemed és képzeld el, hogy egy békepresszóban üldögélsz, és képzeletbeli utadon illatos orgonák és gyönyörű pipacsok vesznek körül. Aztán ébredj fel és hidd el, hogy minden jó lehet. Önmagad összedrótozásával.

Tavaly is zenével zártam az évet, ma is...



Repülni roncsokat

Hé pilóta!
Hív a bázis.
Rossz a vétel,
gép irányít
minket át a
tágas égen.
Merre tartunk?
Keresgélem,
hogy a szívem
miért hagy ki.
Mikor fog majd
alábbhagyni
ez az érzés?
Mi szorítja?
A múlt nyomása?
A jövő súlya?

Mi szorítja?
Honnan tudnám.
Challengerben
a pilótám
rárobbant a
kondenzcsíkra.
Hol hibázott
a pilóta?
Vagy a hiba
idebent van?
Mit ronthattam
el magamban?
Kinek mondom,
hogy nincs bennem?
Itt van a ké -
szülékemben.

De
összedrótozom magam.
A száj szorít, a szív rohan.
Hátra senki sem marad:
repülni látok roncsokat.

Összedrótozom magam.
A száj szorít, a szív rohan (.....).
Hátra senki sem marad:
repülni látok roncsokat.

2015. december 30.

Könyves 2015

Ez lenne a hatodik év, hogy egyfajta könyves listát készítek a legjobbakról, a sorozatokról.... 
Itt a tavalyi, nézze meg, ha valakit érdekel, onnan meg látja a régebbieket. 

Igen ám, csak annyi a bökkenő, hogy az előző évekhez képest, 2015-ben alig olvastam. Nem éri el a számuk az 50-et, ami rémisztő nekem. Konkrétan 46 elolvasott könyvre emlékszem innen vagy fejből felidézve, ami regény, vagy éppen mesekönyv és elolvastam az elejétől a végéig. Ó.........

Vad Fruttik koncert kétszer: másképpen, mással, máshonnan, másként

"..az emlékezet is így dolgozik, valóban, mindig később derül ki, mi és hogyan számított előzménynek, oknak, később és későn megérthető magyarázatnak." (Bunkerrajzoló)

Vasárnap és kedd az első és a  harmadik, december 27 és 29, lemezbemutató koncertek. Majdnem egyforma, mégis más.
Az úgy indult, hogy lesz két koncert, 27-én és 28-án. Mi jól megbeszéltük Szilvivel, hogy elmegyünk a másodikra, 28-án. Végül úgy alakult, hogy az elsőn voltunk, és jó volt. Új zenék ott voltak, régi alapok ott voltak, saját nagy kedvencek nem igazán, ezt nagyon hiányoltam, de érthető, hiszen sok jó zenéjük van, nem férhet bele minden. Azért a nagyon "fontosakat" hallhattam, ha pedig nem arra itthon volt a füles. A 3 utolsó szám feltette nekem az i-re a pontot. Középen álltunk, konszolidált társaságban, én onnan semmi kirívót nem láttam és tapasztaltam. Eltelt jó volt, hazaindultunk, hazaértem és folytattam a rajongást. 
A koncert hatása, utóhatása alapján hiányérzetem volt, amit nem élveztem, rossz érzés kerített hatalmába, de végre kedvem lett elolvasni hirtelen és -majdnem- egyben a Bunkerrajzolót. S miközben olvastam elkeserített az oktatas.hu, és olvastam tovább, és még egyszer koncertre akartam menni, mert a rosszkedvben ott akartam énekelni, csukott szemmel táncolni, és kiadni a rosszkedvet. Elkezdtem fűzni L-t, ami nem jó ötlet, mert általában ez nem válik be, sőt!, de mondtam neki, hogy mi lenne ha szereznék még két jegyet, és elmennénk együtt Vad Fruttikra? És hát nem örült neki, és én csak mondtam, mondtam. Tudom, hogy nem zavarta volna, ha elmentem volna egyedül, azt sem, ha Szilvit megkörnyékezem, vagy akárkit... de én vele szerettem volna, nem akartam a családot itt hagyni, mert nekem VF-et kell hallgatnom. Mondtam neki, hogy 5%, hogy lesz jegy, hiszen vendégeim jönnek, nem fogok a gép előtt ülni.
Nos, végül délután fél 4 felé lett jegy, a vendégség után, s mivel sem igent, sem nemet nem mondott, így utolsó pénzeimet átutaltam és nyomtattam....

2015. december 28.

Tudom milyen a Tudom milyen?- Nem...



Néhány napja Szee írt az új Vad Fruttik albumról, s mielőtt lezárom az évemet könyv-ügyileg is, gyorsan összefoglalom én is.  S azért éppen most, mert tegnap eljutottunk az első napi lemezbemutató koncertre, ami nekem szükséges volt az albumhoz. A karácsonyi angyalhangokat és csengettyűs zenéket egyetlen egyszer szakította meg a karácsonyi Animal Cannibals szám, de egyébként én a mesevilágban éltem a filmek és a zenék segítségével, tegnap barátnőzés, így egy hét után a hangolódás a kocsiban volt a dugóban ülve, araszolgatva az Akvárium felé.

A koncertről annyit, hogy valamiért más volt, mint az eddigiek. Még nem tudom, hogy az új album zenéi miatt, vagy a fedett tér miatt, vagy sokan vettek jegyet előre, arra gondolván, hogy megunták a a karácsonyt, és Gyorsan kifelé!-kiáltással megelőlegeztek maguknak egy VF koncertjegyet... Passz. Olyan konszolidáltnak tűnt, vagy csak jobb helyen álltunk? Tényleg nem tudom.

A Tudom milyen előzménye, hogy én még mindig azt mondom, hogy a Darabokban albumot jobban szeretem- még. Még mindig, a koncert után is. Jobban szeretem annak a magamba fordulását, és akkor is, ha egyébként a Hold az egyik kedvencem nyár óta, ami pedig új albumos szám, bár régi.
Én nem tudom olyan jól megfogalmazni, mit Szilvi, de nem is ez a lényeg. Próbáltam a sorrendben összefüggéseket, átmeneteket keresni,egyelőre nem találtam, maradok annyiban, hogy leszögezem, nekem a szöveg nagyon fontos, ehhez társul hozzá a zene és a hangulat. Ha együtt betalál elsőre, annak nagyon örülök, ha nem, akkor még jöhet később. De minden albumon van vagy éppen vannak olyan zenék, amiket annyira nem kedvelek.

Volt a négy más megismert zene: a Hold a Mi lenne jó, a Részeg király, az Utolsó adás. Ezek közül a sorrendem: 1,2,4,3. A Részeg király elmegy, kedvelem, de nem több ennél. Az újabbakhoz is szükségem volt a koncertre.

Abszolút favorit, kedvenc, *szívecske* és *megalájk*: REPÜLNI RONCSOKAT, szövegileg, zeneileg, kiélhetem a régebben is kedvelt magamba fordulást, ha arra lesz szükségem.
Aztán nagyon bírom még a címadó Tudom milyen-t.
Nekem a Gyújtsd fel! is nagyon tetszik, bár az Isten nem szeret-tel nem vagyok kibékülve, mert szerintem igen, de ez a dolog Marcira és a Fruttikra tartozik. Nekem bejön, azt a sort pedig kihagyom...ugyanúgy, mint mást másik számban. :)
A Túl kemény egész jó, szívesen hallgatom.
Ami tőlem távolabb áll, az a Majom majom, és a Gabi. Ez utóbbi nekem nem fér bele, még úgy sem, hogy Marci elmesélte, ki is ez a Gabi, és miért ilyen ez a szám, a Majom majom pedig...hát nem is tudom, hogy hova tegyem. Valahogy olyan nekem ő, mint egy angol zene, amit nem értek, de hallgatni jó. Most nekem jobb lenne angolul ez, mert passzolom így magyarul. Egyelőre távoli.

A tegnapi koncert hangosításával voltak problémáim, dehát számítottam rá, hogy nem fog klappolni minden. Hiányzott néhány -számomra- alap zene, biztosan a mai vagy a holnapi koncerten lesznek ezek.. A Sárga Zsigulit, a Diszkóst, stb,kihagytam volna, mert biztos nem vagyok jó "fruttista", de ezeknél szó szerint unatkoztam, hiába a koncert hangulata.. A vége viszont überfantasztikus volt, mert három kedvencem zárta, így minden jó, ha a vége jó..A kocsiban pedig, szokás szerint hallgattam a kimaradt kedvenceket.

Már csak egy kérdésem maradt:vajon a koncertekkel közelebb kerül majd hozzám ez a kicsit más lemez? Mivel ma és holnap nem tudok menni, és a jegyek is elfogytak, azt néztem, hogy február 20.Székesfehérvár.............. Gondolkodom rajta. Mert azért nagy a szerelem!


2015. december 24.

Boldog karácsonyt kívánok!



Tegnap előkarácsonyoztunk Gabival és Timivel, s közben felelevenítettük, hogy gyerekkorunkban, december 23-án mi már a karácsonyi műsorunk főpróbáját tartottuk. Verssel, énekekkel, muzsikával: furulyával olykor citerával. Egész kamaszkoromig teljesen egyértelmű volt, hogy szerepelünk a karácsonyfa előtt állva, a szüleink és nagyszüleink előtt. Sőt, akkoriban még átmentünk a szomszédba is boldog karácsonyt köszönteni és szerintem ott is elhangzott ez+az. 

Hiányoznak az akkori szokások, mostanában ezek nincsenek meg az én rokonságomban. Valamit elrontottam. Amit idén elkezdtem helyrehozni, talán sikerül majd folytatni.

Rohanás az élet, sokan nem tudnak leállni. Én inkább nem tudok felállni. Olyan jókat üldögélek, nézelődök, hogy jó néhány klassz programról lemaradok, mert nem tudok elindulni a városba.

Ne rohanjatok, ne veszekedjetek, csendben készülődjetek! Ha valaki azért szól, mert nincs kész időben a vacsora, az ebéd, nem áll a fa, nem vagy felöltözve ünnepi ruhába, s még sorolhatnám.......... akkor valami nem jó. Rajtatok múlik, hogy az esetleges türelmetlenségek közepette, türelmesnek maradjatok. Mint én, akire vár még néhány étel, süti ebédig, de nyugodtan üldögélek.

Tudjátok, ha egy évben nem csak egy nap tartotok karácsonyt, akkor minden rendben lesz és van.

Áldott ünnepeket kívánok nektek, boldog karácsonyt!

S, ha könyvet kellene ajánlanom a mai napra, akkor egyértelműen és visszavonhatatlanul: 
Sven Nordquist: Pettson karácsonya című művét ajánlanám.


2015. december 22.

Max Lucado - Tama Fortner: Kegyelem itt és most


Több első gondolat  is eszembe jutott, de egyik sem az igazi.
- Erről a könyvről nem lehet tartalmat írni.
- Ezt a könyvet még gyorsan ajánlom, karácsonyra, az új évre, a szülőknek, a növekedő gyermekeiknek, közös vagy egyéni olvasásra.

Ha arra gondolok, hogy lányomnak és nekem van egy "kedvenc" lelkészünk, akkor mindig az jut eszembe, hogy érthető. Szeretjük a mondatait, a történeteit, hogy ezek által hozza hozzánk közelebb Isten igéit.
Aztán az is eszembe jutott, hogy vajon hány, önmagát hívőnek valló ember nem is olvassa a Bibliát? Vajon hányan értik? Vagy félreértik. Lehetséges, hogy én is olykor-olykor. A gyerekek kis korukban elkezdik megtanulni az imákat, nézegetik a gyermekbibliát, ismerkednek a történetekkel, konfirmálnak, e közben, ennek folyamatában hitük mélyebbé válik (válhat), hitükről számot adnak, megtanulják a vallásukhoz tartozó fontos hitvallásukat... Közben ismerkednek a Bibliával. S utána? Vajon hány gyermek, kamasz veszi kezébe önmagától? Hány gyermek, kamasz érzi Isten szeretetét, segítségét, hány gyermek ismeri meg és értelmezi jól a szöveget?

2015. december 14.

Vicki Howie: Csendes éj


Hetek óta karácsonyi hangolódás zajlik a lelkemben, ami szorosan összefügg a filmekkel és néhány könyvvel. Mostanában nagyon keveset olvasok, inkább kötögetek és zenét hallgatok a filmeken kívül, de a kevés olvasásba egyértelműen a karácsonyi mesekönyvek kerülnek bele. A kedvenceken kívül most egy új mesekönyvvel találkoztam, amelyről írok néhány gondolatot, hátha valamelyikőtök kedvet kap a gyermeke számára, hogy a karácsonyi angyalok vagy éppen a Jézuska ajándéka által kerüljön a karácsonyfa alá...

2015. december 12.

Az elmúlt évem, Éviránytű 2015


Niki osztotta meg a cikket, elmentettem, mert úgy láttam hirtelenjében, hogy jó lesz kicsit átgondolni az évemet. Rengeteg minden történt, és úgy érzem, hogy Isten megint egyengette utamat, terelgetett előre.
Nem nagyon szoktam számot vetni, eleve nagyon rossz a memóriám. A nagyon emlékezetes, érzelmileg megterhelő (pozitív vagy negatív irányban egyaránt) eseményekre emlékszem csak. Épp a minap mondtam Lacusnak, hogy az egykori,  karácsonyra tőle kapott zongorám ajándékozási momentumait soha nem fogom elfelejteni, s ezzel mostanában csak egy dolog lehetne egyenértékű: ha végre kapnék egy vizslát tőle. Mivel, annyira ellenzi, és olyan nagy vitatéma nálunk.

A 2015-től tartottam, mert nem kedvelem a páratlan számokat. Új kiscsoport, portfoliózás, új csoportszoba több gyerekkel. Iskolaválasztás nem, de tagozatválasztás a Naggyal, a Kicsinél elég, ha csak a tanulásra gondolok. Bár nála, azért voltak nagy kátyúk ebben, a  mostani tanévben is.

A lényeg, hogy találtam ezt az iránytűt, és gondolkozni szerettem volna.Én, hogy látom, én mire emlékszem.

Erről szólt az évem: 
magamról, a családról, a változásról. A változásról, ami csak úgy araszolgat be az életembe a könyvek terén, hogy kevesebbet olvastam idén. Sokkal kevesebbet. Hogy alig futok, ami egy csípőízületi gyulladás miatt történt, és aztán sem volt kedvem újrakezdeni elölről a szenvedést. Hogy kötögetek, hogy szerintem kevesebbet szólok bele a dolgokba, hogy türelmesebb vagyok, hogy jófej anya vagyok. Azaz nem, vagy nem mindig. De ez az én iránytűm, így a gyerekeket nem kérdezem. De érzem a változást, hogy fájok itt és ott. S szemüveges is lettem.

Hat mondat:
Szerintem még jobban szeretem a családomat, ha ez fokozható.
Barcelonában voltam, váratlanul, hirtelen, önzetlenül, csodálatos volt.
Barátok, barátságok mélyebb megismerése, feltérképezése, aminek következtében gondolkodtam sokat, s aminek sokat köszönhetek.
A régen várt ablakcsere, s az ez okozta változtatások a lakásban.
Henivel továbbra is együtt az oviban, az itteni élet változásai kapcsolatokban, munkában.

Hat kérdés:
Február.... Miért tartom igazságtalannak? (Barátos)
Április.... Hogyan lehetek ennyire boldog? (Családos)
Június..... Miért éppen engem? (Barcelonàs)
Július........Hogyan tudnék segíteni? (Hannás-baràtos)
Szeptember..... Hogyan lehet ezt a hatalmas fokú önzetlenséget megtanulni? (Baràtos)
December........Ugye  2016-ban is megoldható akadályok gördülnek majd elém?

A legszebb pillanatok:
40, 
június 6 a reptéren, s utána az egész barcelonai csodák, 
most ülni az átalakult nappali-konyhában,
pillanatok, amikor érzem Lacus hatalmas, felém irányuló szeretetét,
a Vad Fruttik koncertek,
tegnap néztem Hanna keringőzését, és könnyezve rájöttem, hogy 4 év múlva zokogni fogok a szalagavatóján.

3 legnagyobb sikerem:
nem érzem magam sikeresnek. Örülök, ha itthon-együtt jól érzi magát mindenki. Örülök, ha szeretnek az ovis gyerekek.

3 legnagyobb kihívásom:
mi az, hogy legnagyobb? Nagy feladat volt a portfólióírás, de akkora kihívásnak nem éreztem, inkább sok időm ment rá, és ezért nem szerettem írni. Folyamatos kihívás a fiam... Kihívás, hogy olyan ismerősöknek mutassam meg, hogy milyen vagyok, akik felszínesen ítélkeznek. Talán egy embernél sikerült de ez erős talán.

Megbocsátás
huhh

Elengedés
-

Három szóban 2015:
változás, szeretet, újdonság

Az elmúlt évem könyve:


Búcsú 2015-től: 
dehogy búcsúzom, van még 19 nap. :)
Egyébként pedig rengeteg energiám van, élvezem az adventet, a csodát várom, és tudom, hogy megérkezik. Sőt. már része is az életemnek.

2015. december 10.

Wendelin Van Draanen: Szerintem, szerinted


Szerinted milyen az első szerelem? Szerinted milyen érzés egy apró kisfiúnak amikor egy kislány ráakaszkodik? Szerinted milyen, amikor nem szeretnél senkit megbántani, inkább becsapod őt nap, mint nap, hétről-hétre? Szerinted sem gyáva? Szerinted is gyáva? Szerinted is fura a lány, ha foggal-körömmel a kedvenc fáját védi? Szerinted is bele lehet szeretni egy pillantásba, egy tekintetbe?

és

Szerinted is csodálatos az első szerelem, amikor belehabarodsz egy kék szempárba? Szerinted se érthető, ha valaki elutasító veled, pedig semmit nem tettél? Szerinted is nagyon fájó, ha hosszú ideje becsapnak, s kiderül? Szerinted is ki kell állnunk magunkért, a tetteinkért, a véleményünkért, a kedvenceinkért? Szerinted is ki lehet szeretni a kék szempárból?

Szerintem.......
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...