2015. szeptember 29.

Élmény #mennyiazannyi

Mai napi rádöbbenéseim:

1. Érdekesen pillantok magam elé, ha valaki ezerrel -publikusan örül, hogy felnőttként színezőkönyvhöz jut. Ha szólt volna nekem, akkor nyomtattam volna neki lapokat. :) Komolyan: ennyire jó-fergeteges, hogy a kiadók kiadtak ilyen könyveket?

2. Hiába szomorodtam el, hogy az oviban hagytam a könyvemet, s hiába voltam kicsit szomorú, hogy nem tudtam folytatni semmilyen formábban, szuperül eltelt a nap hátramaradt része.

3. Nem tudok lemondani az édességről, a szénhidrátról, még akkor sem, ha hosszú ideig sikerült. Egyszerűen nap mint nap sütire, tortár stb. vágyom, és nem megszokott módon meg is sütöm. (De tegnap újra kezdtem a futást, szánalmas eredménnyel..)

3. Várom a karácsonyt. Pedig ilyenkor még sosem. Hideg van, sötét van, állandóan sütök, mint az ünnepek előtt, szeretem, mert mi pihenünk és nem megyünk sehova, s nem utolsó sorban szabadsááááááág!

No, de addig ezer teendő és munka, így hívtam egy angyalt, aki visszahozott a Földre. :)

Boldog napokat! Legyen olyan, amilyet!

*pusziölelés*

P.S.:majd ide töltök fel egy mai ad hoc képünket: süti-pezsgő. :)


2015. szeptember 26.

Vágy-álom-élmény egy témában

Volt egy vágyam a napokban: egy év hajszín-szünet után valami klassz. Nem melír, hanem valami fehéres szőke.
Mivel a hajszerkezetem soha (!) nem azt produkálja, mint amire számítok, s én ezt már meg is szoktam, sőt, általában az átlagos hajfestés kétszeres ideje sem elég, így csak álmodtam arról a képen látott fehéres szőkéről, ami már majdnem szürkéskék. :)
Az eredmény totál más lett- majd' 60perc alatt.:) 
Apu szerint mit tettem magammal?! :D
Anyu szerint jó, de ő utálta a szürke-egér eredeti hajszínemet, ő általában a rövid hajamat nem bírja.
A Fiúnak nem tetszik: biztos az egyszerűséget kedveli. 
A Lány csodálkozik a 40 éves hajamon, ő az egyszerűséget kedveli, ilyen hajjal nem kellene ennyi idősen rohangálnom, bár ezt nem mondta ki, de látom rajta. :) (spekuláció!)
 L-nak tetszik, mert ő egyszerű, én pedig nem. Meg amúgy is... 
N. szerint jó, hogy nem én leszek a délelőttös az oviban, mert lehet, hogy nem ismernének meg a gyerekek. :D

S ha belegondolok, hogy a Fény éveként tegnap a kutatók éjszakáján fényjátékokat néztem, az én hajam pedig a fény hatására különböző színeket mutat, akkor mindenképpen egy élmény, hogy mindig valami újat produkál az élet. Mindig, mert még én is meglepődök, ha tükörbe nézek.

P.S.: a szomszédasszony szerint a pink kabátommal nagyon vagány. Ez is valami ám!

P.S: azért nem adom fel, hátha egyszer lesz másmilyen is. :) 

2015. szeptember 21.

MELYIK AJTÓN MENJEK BE? - fantáziavilágok kapujában

Pupi találta. Forrás: ?


Azon szeretnék belépni, amelyiket átlépve biztosan könnyebb lenne nekem. Könnyebbek a megoldások, könnyebbek az útkeresések, könnyebbek a kapcsolatok, könnyebbek a gondolatok. Nem a problémamentességet szeretném, hanem egy kicsi tehermentesítést, -csökkenést.

S azt is tudom, hogy ez nem témázás, mert semmilyen könyvről nem írtam, de most ennyi jutott hirtelen az eszembe.

A többiek, akik olykor szoktak, bár most nem is tudom, hogy ők írtak-e? Nézzétek: Pupilla, Nima, Reea, Miamona, Ilweran, Zenka, Szee.

innen

2015. szeptember 20.

Mostanában olvasom, mostanában -így- létezem

A szeptemberem a Tanfelügyeleti kézikönyvről, a portfóliókészítő Útmutatóról szólt, s  ezt be is harangoztam előre. Igazából mégis azt kell mondanom, hogy inkább a portfólió dokumentumairól kezdett szólni, amivel 2 hete egyáltalán nem foglalkozom, helyette az ovi SzMSz-t és PP-jét olvasgattam, azaz inkább csak részleteit. Sőt a Házirendet is...

Aztán hirtelen elegem lett a napokban, így elkezdtem a Vadont, ezzel lassan haladok, és már az elején körberöhögtem a csajt, hogy ennyi felesleges vacakkal indult útnak. Ezzel nem haladtam az időhiány és a nagy fáradtság miatt, így egy kedvencet vettem elő az És lámpást adott kezembe az Úr című Aldrich írást. Ennek is csak a negyedét olvastam el, amikor is megnyugodtam, hogy Abbie semmit nem változott, még mindig irigylem a személyiségét, aztán egy idő után ezt is félre tettem kicsit.
Nincs időm, így nem is nagyon kacsingatok sehova. Kölcsön kaptam Picoult új könyvét, a Csodalányt, elolvastam egy oldalt, itt van a Bunkkerrajzoló, nemsokára kezembe veszem azt is, s közben nézem a többi könyvemet. 

Pedig egy hét múlva szeretném azt mondani, hogy kész a portfólióm... legalábbis remélem.

Ez a hétvége a pihenésé. Voltam Szilvivel Vad Fruttikon, mindkét nemű LMBTQ-soknak tűnők akartak széttaposni a koncerten (akik már nem voltak szomjasak), inkább kitolattunk a sikító nőktől és pasiktól, akik mindenáron Marci kezét akarták megérinteni.
Én örültem a Balcsi látványának, a kacsáknak, és aludtunk egy vitorláson, hallottuk bentről a szakadó esőt.
Természetesen a napi nevetés is megvolt, ismét azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk, és hol a fenében van a piros X a térképen...?

Aztán itthon visszaestem a valóságba, és rájöttem fontos dolgokra. NEKEM fontos dolgokra...hiszen egy szülő, akinek súlyos beteg a gyereke kívánná az én problémáimat..., mik a fontosak? Mik a megoldandók?

ölelés: a

16,56: mi a fenét csináljak?

innen, egyébként pedig ezt szívesen olvasnám.

2015. szeptember 17.

"Legyek a kendő, mely könnyet töröl", s ne én töröljem egy kendőbe- háromszorosvegyesposzt

((Bármit is írok, és bármit is olvastok: jól vagyok. Ezek csak hangulati benyomások. De nincs baj, és sokkal nagyobb bajok vannak a világban. Nekem van hitem ... és egy optimista férjem, klassz gyerekeim -bármit is gondolok néha.. :D, jó kollégáim, néhány jó barát, szóval, bármi is lesz alább, az csak perceket jelentenek. Bár vissza-visszatérő perceket. ))

1.
Most ennyire ilyen és így. Elbújások.
(Nem nem dolgozom, nem portfóliózom, nem pusztulok, csak és csak...)



2.
"Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla, 
Lépcső, min felhalad valaki más, 
Ekevas, mely mélyen a földbe ás, 
Ám a kalász nem az ő érdeme. 
Legyek a szél, mely hordja a magot, 
De szirmát ki nem bontja a virágnak, 
S az emberek, mikor a mezőn járnak, 
A virágban hadd gyönyörködjenek. 
Legyek a kendő, mely könnyet töröl, 
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. 
A kéz legyek, mely váltig simogat, 
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. 
Legyek a fáradt pillákon az álom. 
Legyek a délibáb, mely megjelen 
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, 
Legyek a délibáb a rónaságon. 
Legyek a vén föld fekete szívéből 
Egy mély sóhajtás fel a magas égig, 
Legyek a drót, min üzenet megy végig 
És cseréljenek ki, ha elszakadtam. 
Sok lélek alatt legyek a tutaj, 
Egyszerű, durván összerótt ladik, 
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, 
Míg le nem teszi a művész a vonót."

3.
Még mindig.
 "sodródni lenne most jó..."
Kicsit jó lenne tudni, mi lenne jó-lenne tudni..


S eredetileg csak hármat szerettem volna, de a sodródás eszembe juttatta a fiatalságomat, és az akkor elborulásokat. :D
Így akkor most itt a 4.

2015. szeptember 15.

KPK: kő-pálca-köpeny

(A bölcsek köve bölccsé tesz.)

A feltámadás köve segít, hogy ne "haljak bele" ezekbe a feladatokba.
A láthatatlanná tévő köpeny segít az elbújásban, ha már elegem van.
A pálcák ura pedig elvarázsol, átvarázsol minden rossznak hitt dolgot, eseményt.

Most ennyi.




2015. szeptember 5.

„Ne félj! Jönnek jobb napok.”




"A Hold, a Hold a Hold
terített asztal,
a vendégek között 
én is ott vagyok
.
A Hold, a Hold, a Hold
sápadtan vigasztal.
Azt súgja: „Ne félj! 
Jönnek jobb napok.”
Jönnek végtelen nyarak, 
mikor ráolvad a nap az égre
és a múlt már nem teher.
Szétesik pixelekre, 
és hogyha élesebbre
állítom a képet, 
akkor se bánt."

2015. szeptember 2.

Most kellene olvasni

Reggel felcsaptam a könyvet, beleolvastam, és megállapítottam, hogy mostanában kellene elolvasnom. Kiszállni a nyüzsgésből, ahogy éppen most hallottam a fülemben a zenében.
Ahogy Szee írt az összefüggésekről.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...