2015. május 24.

George Orwell: 1984

"A jövőnek vagy a múltnak, egy olyan kornak, amelyekben szabad gondolkozni, amelyben az emberek nem egyformák, és nem kell magányosan élni - egy olyan kornak, amelyben van igazság, s ami történt, nem lehet meg nem történtté tenni.."



Az első gondolatom, ami eszemben volt a könyvvel kapcsolatosan, azt megosztottam a közösségin:

igazán kíváncsi vagyok Orwell 1984-ére, amikor én Magyarországon 9 éves voltam, kitűnő tanuló, népi táncos, mindig két fonott copfban hordtam a hajamat, amik miatt máig Coffi vagyok sokaknak, legjobb barátnőmnek ritka neve volt, s még volt egy-két szép dolog. Pl.akkor tanultam meg Csokonai A Reményhez c.versét, mert verseny volt az akkor hatodikos testvéremmel, hogy ki tudja hamarabb. Szerintem én.

A második gondolatom, hogy éppen itt az ideje annak, hogy a "Nagy testvér figyel" szöveget ne a Big Brotherhez kössem, mert én még oda eredeztettem. :)

A harmadik gondolatom az volt, hogy egész jól indul......
....... aztán valamikor jött a gondolat, hogy az Állatfarm jobban tetszett, mert az számomra megfoghatóbb volt, sokkal erősebb szimbolikus jelentéseket fedeztem fel benne a régmúlttal vagy akár a jelennel kapcsolatosan, átéreztem, benne éltem. Most, Winston mellett álltam, de aztán nem teljesen kötöttek le a háborús, nem háborús dolgok, új erőre kaptam, amikor a harmadik fejezethez értem s kiderül ki is O'Brien, s azt is megtudtam mi is a 101-es szoba.

S végül a konklúzióm elgondolkodva és szomorúan:
1. Le a patkányokkal!!!
2. Bábuk vagyunk mindannyian: elfogadjuk amit kell kicsiben és nagyban. Nincs beleszólásom a törvényekbe, ezért portfóliót írok önszántamból, mielőtt ők köteleznek rá. Tankönyveket veszek drágán, amik nem is mindig jók, sőt külföldön, sok országban ingyen kapják a gyerekek. Meghunyászkodok, dolgozok ezerrel, mert lojális, mert segítőkész vagyok és mert alázatos a hivatásommal szemben, de örüljek a fizetésemnek, mert a kerültem anyagi megvonások vannak. Szóval átérzem az egészet, s az anyanyelvem még nem az újbeszél, de szeretném, ha nem a Winstonok sorsára jutnánk. 

"Te egy hiba vagy a mintán, Winston. Egy folt, amelyet ki kell törölnünk."






Harold Fry és a vitorláscipő...

...., ami elkopott, amit több réteg kék szigetelőszalaggal javítgattak, ami vitte előre a nyugdíjas Harold Fry-t. Előre az úton, hogy megments----- önmagát, házasságát, életét.

Nem ért célba Harold. Azaz az eredeti, kitűzött célt, azt nem érte el úgy, ahogy tervezte. De a kb. két hónapnyi vándorlás során rátalált elveszett önmagára, a fel nem tett kérdéseire, az életére.

Sajnáltam az öregeket, de inkább azt sajnálom, hogy élnek ugyanígy emberek. Rágódnak önmagukon, a múltban történt eseményeken. Rágódnak, egymást hibáztatják, képtelenek beszélgetni, s elmennek egymás mellett az évek alatt.

Harold Fry: örülök, hogy célba értél, hogy gondolkodtál, hogy rájöttél nagy igazságokra, s örülök hogy sikerült.........................

Harold Fry Caminoja ez a könyv.

"Hinni kell, hogy az ember jobban lehet."

"Bízni kell abban, amit nem ismerünk, és megpróbálni." Ha az ember hisz, az mindent megváltoztathat."

"Épp olyan aándék volt kapni, mint adni, hiszen mindkettő alapfeltétele a bátorság és az alázat."

"El kell engedni azokat a holmikat, amikről azt hisszük, olyan létfontosságúak: a bankkártyákat, telefonokat, térképeket és minden effélét."

"Ha nem vagyunk nyitottak, és nem fogadjuk el, amit nem ismerünk,.... akkor valóban nincs remény."

2015. május 23.

A világirodalom 33 legszebb meséje



Így gyermeknap előtt egy újabb mesegyűjteményre hívom fel a figyelmet. Ez a kötet nem ismeretlen meséket sorakoztat fel, nem új illusztrátorokat ismertetett meg velem, hanem célirányosan szerettem volna ezt a könyvet megkaparintani. :)

Azért szerettem volna ezt a kötetet, mert nem estek a kezem ügyébe az ismerős, gyermekkori kedvenc meséim, nem tudtam leemelni a polcról egy egyszerű hagyományos, sok kép nélküli megfogalmazást s nehezen is találtam meg ezeket a megszokott fordításokban. Örülök a Lúdas Matyinak, Piroskának, Jancsinak és Juliskának, a duci tündérek nélküli Csipkerózsikának, az egyik kedvenc meselemezemről ismert kis Mukk-nak. S még sorolhatnám: magyar- és más népek népmeséi, Benedek Elek meséi is szerepelnek a Grimm és Andersen mesék mellett.
Tudom, hogy sokak szerint még mindig nem lehet rossz eseményeknek történnie a mesékben, hogy a farkasnak nem kellene meghalnia, a rossznak nem kellene bent égnie a kemencében, s még sorolhatnám, de bebizonyított tény, hogy a gyerekeknek szükségük van mesékre és az egészséges lelkű gyermek fel tudja dolgozni ezeket a feszültségeket.

Bár előfordul, hogy egy ismeretlen mese kerül a kezeim közé, és naivan elkezdem olvasni, s aztán átköltöm. Hirtelen. Mert a részletekbe menő kaszabolást nem szeretem ovis korban. S emlékszem, amikor 3-4 éve egyik óvodásom nagycsoportban sírva kérte, hogy a Kis gyufaárus lány történetét ne folytassam. Ismerte  a mesét és teljesen felzaklatta őt az újrahallgatás.

Lényeg a lényeg: A világirodalom 33 legszebb meséje kötetet ajánlom, mert jó és fontos meséket tartalmaz, és mert gyönyörű Füzesi Zsuzsa illusztrációival. Szép képek, megfelelő mennyiség, nem mindenhol, hogy a gyermek figyelmét megakassza.

General Press Kiadó
2015

2015. május 19.

Rongyosra olvasott kedvenceink- megkésett témázás



Rongyosra olvasom a kedvenceimet?

Hát nem...

Kezdhetném onnan, hogy nem is olvasok újra könyveket, és bevallom tökre szeretném kimondani, hogy végre egyszer valami csak fekete vagy fehér legyen, hogy SOHA nem olvasok, vagy sokszor olvasok újra, de nem tudom kijelenteni, mert régen előfordult ez. Ha nem is rongyosra, de elolvastam 2-3-szor ugyanazt a könyvet.

Azt is mondhatnám, hogy az internet, a blogok, a kékoldal előtti időben még újraolvastam. És mielőtt csatlakoztam anno az nlc-fórumhoz. Addig felfedeztem, leemeltem a könyveket, többször leemeltem a kedvenceket, bele-beleolvastam újra és újra. Szuper volt!

Nem is tudom hány könyvet avattam kedvenccé, mert nem jegyzem. A blogon csak azok vannak, amiket az elmúlt néhány évben olvastam. Nálam ez amolyan gyorsan rámondom, hogy kedvenc: ha elkapott, ha megfogott, ha földbe döngölt, ha nekem szuperklassz és szuperságos volt! De, hogy újra olvassam őket, hogy kockáztassam ezt a kedvencséget? Sőt, hogy rongyosra olvassam? Általában nem.
De azért igen is. (jaj, de szürke, középszerű vagyok!) Csak nem az egész könyvet. Elmerengek, belelapozok néhányba, akkor ezeket igazikedvenc-nek fogom nevezni. Amit tuti többször olvastam, látszik, hogy jó régen véste be magát a lelkembe Abby Deal, az És lámpást adott kezembe az Úr B.S.Aldrich regénye. Love-love-love.

Amit egyszer újraolvastam és a kedvenc címet leszedtem róla, amikor kiderült, hogy hazugság, na de akkor is kedvenc volt, ez a Vidd hírét az Igazaknak című könyv. Egyszerűen amolyan coelho-i frázisokkal jelentett nekem sokat kb. 2000-ben. vagy 1999-ben, vagy régebben? De nekem az Alkimista is tetszett, azt hiszem azt kétszer olvastam el az első megjelenéskor. De amióta a többség fújjol és lenézi a coelhoistákat, azóta be sem merem vallani hogy nekem valamelyik könyve tetszett.

Kedvenc lett Harry is, 1-2 évvel az olvasás után az első négy részt sikerült újraolvasnom a nyári szünetben. Aztán letelt a szabadság, Harry azóta is vár, sőt a Félvér Herceg is! Évek óta rájuk sem néztem, talán idén folytatom! A Rém hangosan-t kétszer olvastam, a Kutya különös esetét is, Ibrahim urat is 2-3-szor régebben, és Máté Angi Mamóját többször is. És Kapitány és Narancshal is nagy kedvencem. és a Királylány születik- mesekönyvek, ezek számítanak?

Múltkor a Selyem (kötelező újrázni!) olvastam el majdnem végig. Tényleg nem teszek ilyet, de annyira nem volt időm (sőt nincs), hogy egy tuti jót szerettem volna olvasni. Azt hiszem a feléig jutottam akkor, jó is volt még mindig, és majd folytatom.

Aztán vágyom Farkas Péter Nyolc perc című történetének az újraolvasására, ez most jött a napokban. És az Út újrázása is.

Valahogy úgy vagyok ezzel az újraolvasás dologgal, hogy ritkán. Nem hiszem, hogy azért, nehogy mást jelentsen, mert akkor majd simán leveszem róla a kedvenc címkét, inkább csak a rövidebb kedvencekre szánok időt. Sok olvasatlan saját, könyvtáras, mindenféle...úgysincs ennyi időm! Ráadásul annyi minden nem érdekel, hogy nem is számolom, hány könyvet hagyok félbe. Most éppen Mr.Fry Caminohoz hasonlatos menetelésén rágódom, alig várom hogy elérjen már a vitorláscipőjében Quinney-hez, de még a ház végén található óceánt sem találtam meg... éppen félúton tartok. 
Közben gondolkodom, vajon gyerekkoromban mi lehetett kedvenc? ..................... S meg is van! Van egy rongyosra olvasott Sün, akit meg lehetett simogatni kötetem és egy Vidám mesék kötetem! Sőt az egyik Pöttyös Panni is az, bár az anyukámé volt, szerintem nála lett rongyos.
Folytatom.. Kamaszkorom kedvence volt a Martina újra táncol, ezt biztosan sokszor olvastam. Olyan volt nekem, mint sokaknak most az SZJG.

Szumma szummárum, ahogy most ezt írtam, sokkal több könyv újraolvasására vágyom mint gondoltam, de inkább a régi, elfeledett kedvencek lapozgatására. Valahogy biztosra szeretnék menni. 
lehet, hogy hagynom kellene magam jobban befolyásolni, mert mostanában válogatós vagyok. S attól, hogy néhány írót esetleg 'kedvenc'-nek aposztrofálok, még nem jelenti azt, hogy az írásaik is "hű+ha"-kedvenccé válnak, és tolonganak az újraolvasás sorában!

Hjaj, azok a régi szép idők!

Megyek is, és .............................. megpróbálom befejezni a nyugdíjas Harold menetelését....
A kedvenceim? Oldalt a képre kattintva...



Az eredeti és pontos bloggerek:

A pontatlan eredeti és a csatlakozó írók:

Per Petterson: Megtagadom

"Jim meg én mindig is összetartottunk, ritkán láthattak minket egymás nélkül; vállvetve dacoltunk mindennel. A falubeliek nemigen értették, miért ragaszkodunk egymáshoz, mert annyira különbözően éltünk, egész más családi háttérrel. Minket épp az vonzott egymáshoz, hogy annyira mások vagyunk, a mi esetünkben nem volt hát igaz a mondás, hogy hasonló a hasonlónak örvend."



9 napja olvastam a könyvet, az időhiány miatt elfelejtődött a blogolás.
9 napja olvastam a könyvet, ami azt jelenti, hogy már nem tudok írni róla. Nekem kell a friss élmény, a csendesség, a merengés. Kellenek a szívszorító érzések.
Kicsit belebetegedtem a könyvbe.
Kicsit meg akartam menteni a fiúkat. Egyiket ekkor, a másikat pedig akkor.
Kicsit belegondoltam, hogy milyen sok gyerek nem tudja, mennyire jó dolga van!
Kicsit belegondoltam, hogy mennyire sok szülő nem tudja, milyen jó dolga van!S hagyja ezeket a jókat elveszteni. 

Mert van a "Mihez képest?" kérdés!

Mihez képest jó nekem, neked, nekünk? Mihez képest rossz neked, nekem, nekünk?

Nem tudok írni a könyvről, de az olvasás napján apátiába kerültem, pedig egy szép nap volt május 10-e. 
Aztán elszáguldottak a napok mellettem, bennem, és itt vagyok: annyi minden történt, s hihetetlenül és félelmetesen súrolódtam a könyv lapjaival. Érintettek a fiúk, s érintett egy fiú. Nem Tommy és nem is Jim, de ő is ezek a fiúk. Ahogy a lépcsőn fogtam egy kezet.

S csak remélem, hogy végül jól alakul. Vagy jobban? Vagy a legjobban.

Tudom, hogy ez egy tök értelmetlen bejegyzés, és évekkel később azt sem fogom tudni ki ez a fiú és mi történt... de most ez van. Nem kellenek a Miért? kérdések. Legalábbis utólag már feleslegesek. Az események előtt kellene feltenni és jól megrágva válaszolni rá.

2015. május 8.

Szeretem a pénteket?



Mindig örömmel olvasom a bloggerek heti jó-dolgok, meg "szeretem-ezt-azt" összegzéseit, mindig rendületlenül, kíváncsi vagyok, hogy milyen apróságoktól lehet boldog lenni. Igazából egy évvel ezelőtt hódított a száz nap boldogság, és ÉN agybajt kaptam tőle, mert egy idő után unalmas volt leírni, hogy örülök a melegnek, hogy örülök, hogy nem álltam a tömött buszon, hogy éppen nem fájt valamim, vagy éppen kedvesen szólt hozzám valaki..... egyszerűen tök uncsi és banális volt, és akkor valami ilyesmit írtam a régi (bezárt) blogon, hogy én örülök az orgonának, meg a melegnek, örülök ha jól telik a munkanapom, és egész jól tudok örülni, de Urambocsá' ha szeretnék szomorú lenni vagy depibe esni, akkor hagy legyen nekem az a jó egy kis ideig, mert nem fogom ezeket a triviális dolgokat mindig leírni és ismételgetni. :)

Mert pl. most nem tudok két hete futni, és ez nagyon (ez már a baromira nagyon)fáj kategória. Futni? Ülni is alig tudok a fájdalom miatt!
Örüljek, hogy talán az egyik fogamat sikerül megmenteni, de a másikkal jövő héten megyek műtétre.? örülhetek éppenséggel, de mekkora balgaság! Majd leírom, hogy örülök, hogy túléltem. :)

Szóval maradok ezen posztok olvasásánál, és hogy elgondolkodom rajtuk, vagy éppen magamon.... én alig vásárolok különlegességet, aminek örlhetnék, így leírom, hogy örülök van kenyér az asztalon, örülök, hogy 17 éves házasok vagyunk, hogy Hanna ügyes volt a konfirmáción, hogy büszke lehetek rá; örülök, hogy anyut többen megállították az utcán, hogy gratuláljanak, hogy ügyes, okos. Örültem, hogy az 1/2-es tantárgyból jött egy ötös a Másiknál, de egy hasonló tantárgyból még jöhetne valami 4-es-féle. Örülök sok mindennek, de ha kapok egy rövid telefonhívást, ami felzaklat, akkor az marad rossz, és semmilyen egyszerű jó nem fogja überelni, felülírni. Mert az rossz. Amivel dolgom van.
A rosszról miért nem ír az ember lánya?
Persze ne panaszkodjunk, de nem Amerikában, Angliában (vagy akárhol) élek, már bocs. How are you?- Fine, thanks, s közben könnyes a szem, de azt nem szeretjük észrevenni? Na ne már! 

Van két gyerekem- heppi vagyok, rettenetesen szeretem őket, még akkor is, ha olykor nagyon mérges vagyok miattuk, rájuk.
Van egy kutyám- heppi vagyok, imádom.
Van munkám, szeretem is, de lehetek szomorú, mert valami nem úgy alakul ahogy szeretném.

Miért jönnek az arcok, hogy nyugodjak meg? Zavarja őket? Persze meg fogok. Én. Egyedül. Mert csak úgy megy. A segítség jól esik. Az önzetlen. 

Igen, rettenetesen rosszul indult a napom, rosszul éreztem magamat (fizikai fájdalom), majd jött egy önzetlenség. Akkor már sírva akartam fakadni, mert jól esett. Aztán jött még egy ugyanattól az embertől.
Aztán eltelt a nap- legalábbis részben.

Apró örömök, tudjátok, hogy meleg van, hogy tudok olvasni, hogy van még fogam, hogy láttam ma 25 percre a férjemet (mert napok óta nem). De ezeket nem fogom leírni hetente. :)

Még az is könnyű lehet, ha valakinek nem kell dolgozni, és mindenre van ideje. De itt ne vonjunk párhuzamot. (((Mondjuk ha nem lenne kettőnknek három munkája és nem dolgoznánk jóval többet, mint a törvényileg kötelezett, igazán klassz lenne.)))De én örülhetek, hogy fél órányira lakom a mh-től. Ha jön a busz. Ha lekéstem, akkor a 30 perc lehet 70 perc is. :)- ez már a szomorú kategória. De vannak akik még többet utaznak, így ezt ki is hagyom.

A lényeg, hogy nem fogom leírni, hogy örülök egy körömlakknak, vagy másnak. Ez csak egy töltelékposzt lett, mert nincs időm olvasni, és beszélni akartam. Azt hiszem ennyi. Majd olvasom a többieket továbbra is.

Boldog szerdákat, csütörtököket, hétfőket, jó hétvégéket, és legyen jó a pénteketek is. Szeressétek a Pénteket is!


AKutyaszálló főhős kutyáját hívják Pénteknek, azért éppen ezt a napot választottam én. Szóval, ha kirobbanóan örülök valaminek, azt mindig pénteken fogom leírni. Mert i love kutyákok! I love George és i love vizsiiiiiii (egyszer úgy is lesz!)


2015. május 3.

Emily Liebert: Mozaikdarabkák



2015. május 2. A könyv elkezdése:

Ha már az első oldalakon kiborítanak az olvasott mondatok, akkor mit fogok elvárni a többi 280 oldaltól? Lesz-e előítéletem?
Charlotte, aki nem boldog. A férjével való kapcsolata sem tökéletes, ő a "jó zsaru a gyermeknevelésben. Ő nem szeretné megvonni a 9 éves lányától, Gia-tól a finom falatokat, ő inkább hazudik a férjének, ő az, akinek nem kellett visszamennie dolgozni, helyette tud 9-kor forró fürdőt venni és azon sopánkodni, hogy ott, Manhattan külvárosában a normál testsúlyúak már kövérnek számítanak, neki már baromi jó diéta vagy zsírleszívás kellene, meg ilyenek.
Most, amikor sokszor nem elég a két kezem és a két fülem, nem biztos, hogy toleráns leszek Charlotte-tal....... de ez csak egy cserépdarab. Hátha összeáll majd a kép!

Folyt.köv.
2015. május 3.
Még tegnap el is olvastam a könyvet. Szünetekkel.
Nem azért, mert Charlotte továbbra is kiakasztott, hanem azért, mert nem teljesen kötött le, s a tegnap alkotott-említett könyv-egykedvűség is közre játszódik.

Charlotte megváltozott, bár nem volt neki egyszerű. Segített neki ebben Allison, aki Logan nevű 9-10 éves fiával költözött a kisvárosukba, vissza gyermekkora színhelyére, férje halála után 10-11 évvel. Kicsit megcsúszva, bár biztosan van ekkora szerelem, hogy még ennyi idő elteltével nagy a fájdalom. Nem szeretném ezt így, ebben a formában megélni.

A történetben a két nő megismerkedik egymással, s a felszínes Charlotte is rádöbben arra, hogy élete már nem ugyanaz, ami volt, próbálkozik annak megfogalmazásával, hogy mit kellene másképpen tennie, de sajnos csak azt hallom ki a szavaiból, hogy baromi nehéz vékonynak maradni. :( Komolyan, bár ekkora problémám lenne, hogy csak nehézségek árán férek bele a 38-as gatyába.
Továbbra sem szándékozom tartalmakat írni, hogyan alakult ki a két nő kapcsolata, hogyan befolyásolták ezt a gazdag, kekeckedő barátnők, hogyan fedezte fel újra a kisvárost Allison? Ki is Elizabeth, és mekkora a problémája önmagával vagy éppen a testvérével,meg ilyenek? Charlie kit szeret igazán, és mi az ő titka (na jó, ezen meglepődtem, de annyira nem rázott meg).

Barátságok, konfliktusok. Konfliktusok, amelyek butaságból adódnak. A bizalmatlanságból, az önsajnálatból, a változtatás hiányából, a saját sebek nyalogatásából. 

A Mozaikdarabkák című könyv felépülhetne apró mozaikdarabokból, de vagy túl könnyű a mintája, vagy túl nagy darabokból áll, vagy csak 20 darabos kirakó. A történet nem rossz, de nem is eget-rengető, hiányzott valami nagyobb titok, valami nagyobb befolyásoló dolog, valami írói trükk, más vonalvezetés. Nem tudom mi, de ilyenek, amelyeket próbálgatással tehettem volna a megfelelő helyre. Így viszont a mozaidarabok egymás után kerültek a helyükre, ezért nekem nem volt gondolkodnivalóm. Nem lepődtem meg. Nem gondolkodtam el, csak Charlotte zavart. Vagy éppen Allison. Mert ő túl jó volt. Túl báránykás volt-nekem.

Egy történetecske, amely lineárisan halad előre, eljutunk valahonnan valahova, s közben majdnem minden megoldódik. Ilyen szempontból ez egy szép és jó könyv. :)

General Press Kiadó
2015

2015. május 2.

Ballépések és mások

Vége.  Szerencsére.

Már jó ideje drasztikusan lecsökkentettem a recenziós könyvek olvasását. Az idei tanév többlet munkája, a kedvetlenség, a semmilyen-könyvet-nem-jó-olvasni érzése arra a következtetésre juttatott, hogy ez a "feladat" nem szükséges már nekem. Természetesen maradt néhány, főleg mesekönyvek, ifjúsági irodalmak, amik közel állnak hozzám, amiket kedvcsinálónak olvasgattam a kis-és nagy gyerekek miatt.
Élveztem én a vonaton Lídiát, Tom Gates-t is, a meséket is szeretem, de most úgy érzem, hogy kicsit elég.

Lídia folytatása MOST nem vonz, majd egyszer valamikor, annak is örülök, hogy egy kedves Grimm mesekönyv vár rám és a Szellemmel is adós vagyok még. Ez utóbbi tetszett az ovisoknak, akár már írhatnék is róla, de annyiszor nem én olvastam nekik az aktuális fejezeteket, annyiszor bent sem tudtam lenni az alvásidőben, hogy újra kell olvasnom, mert kimaradtak epizódok.

Tehát vár rám két mesekönyv.

De nem is erről szerettem volna írni, hanem azt akartam kiemelni, hogy minden könyvvel besokalltam. Úgy elteltek mostanában a napok, hogy nem is hiányzott a könyv. A becsípődött derék/csípő miatt a mozgás hiányzik inkább. Nem olvasok, nem vágyok könyvek után, alig tudtam egy kívánságlistát összeállítani. Annyi könyvem van olvasatlanul, hogy néhány évig ellennék ezekkel, s sajnos nagy részüket nem is fogom elolvasni.
Tehát könyv-egykedvűségben szenvedek.


Így szenvedve olvastam el Tavi Kata sorozatának második részét a Ballépéseket. Biztos nem volt rossz, az elsőt is kedveltem, akkor sem zavart, hogy szjg-utánzatnak mondják, nem zavartak a nyafogó, vagy éppen magukért kiálló 15 évesek, a szenvedő szerelmesek, akkor is átéreztem ezeket az eseményeket. Most sem volt bajom.
Lilla, Márk, Kristóf, Krisztián saöbbi, satöbbi, satöbbi története tovább folytatódott a Duna-parti Gimnáziumban, immár 10-ben. Volt, ahogy lenni kellett. Semmi különös: kamasz-veszekedések, félreértések, családi bonyodalmak, szigorítások, meg ilyenek.

De nem érdekelt. Alig vártam, hogy vége legyen. S csak a könyv-egykedvűség miatt vágtam bele a könnyen fogyasztható kategóriába.
Arra jó volt, hogy nem akarok kamaszirodalmat olvasni mostanában. Még nem tudom, hogy mit szeretnék, de ezeket nem. Így hiába várja Hanna, hogy belevágjak LL új sorozatának az első kettőjébe. Csodálkozik is, hogy én még nem..... Lehet is, mert én nem.

Ti?Tavaszi szenvedés? Tavaszi másféle vágyak, álmok? Kimenni, repülni, elmenni, menni-menni?

Ez is elérkezett.... 40!

Diákcsemege, bagoly, túrós csusza, palacsinta, Balcsiii, nyár, nachos, színház,
Vékony-tésztás*tejfölös*tonhalas*soksajtos pizza, Eger, Görögország, banán, görögdinnye, eper, túró rudi, zöld rágó, fagyasztott meggy, túrós táska forrón otthon, futás,
Népi dolgok- mesterségek ünnepe

A telefonom egyik alkalmazása a color notes, úton-útfélen alkalmazom, ha valamit meg szeretnék jegyezni, de nem igazán fontos, amolyan "ráér még"-kategóriák. (A nagyon fontosaknál csak a toll+kézfej válik be.)
A lényeg, hogy amikor elkezdtem gyűjteni a kedvenc, szeretett gondolataimat, tárgyaimat stb, amiről majd írni szerettem volna, amikről szerettem volna 1-1 történetet megosztani, akkor elkezdtem feljegyezni a szavakat, gondolatokat. Így jött létre egy rózsaszín (piros?) hátteres notes, amit folyamatosan szerkesztettem, frissítettem. Ha írtam valamiről (éppen 12 sikerült), akkor azokat kitöröltem. Mostanában nem is egyeztettem, de pl. tudom, hogy egyértelműen első helyen volt a kutya, egy vizsla,amivel elkezdtem az egészet.

Hanna ezt észrevette, nem is igazán tudta, hogy mi ez, de ismer engem, így sejtette, na a lényeg, hogy nagyon cukin köszöntöttek engem a minap. Kaptam cserepes erkélyes virágot, meg volt egy nagyobb ajándékom is, és torta, de a cuki az volt, amikor a fent felsorolt apróságokat vonultatták fel, pl.:

- diákcsemege: a héten töltöttem fel a nagy üveget, így azt csak mutatták;
- palacsintát;
- Balaton szelet;
- több csomag nachost is vettem kedden, ezt elővették a szekrényből;
- pizzát nem sütöttek, de tudták, hogy pénteken sütök úgyis;
- Eger gyanánt, a számítógép egerét késztették az asztalra;
- hiába vettem banánt, az sosem elég, kaptam azt is;
- epret is;
- óriás TR-t is;
- túrós táskát;

..és mivel még törlések előtt írta ki Hanna, így még
- orgonát;
- zenemegosztóról madárcsicsergést (2/x)- ez nagyon jó volt, ahogy Lacus odalépett a géphez és Steve Wonder HP-je közben átlépett a csicsergésre- széles mosollyal fogadtam és nagyon jól esett, és szeretem ezek az apró figyelmességeket. :)

Tegnap folytatódott a meghatottságom, kedvenc kollégáimmal folytatódott az ünnep, s lelkükre kötöttem, hogy csak jöjjenek, de ajándékkal érkeztek:
- gyönyörű virág;
- nekem írt vers (ezt kellett volna a végére, hogy ne érzékenyüljek el) :)
- kézzel készített bagoly;
- baglyos táska, amiről Hanna csak úgy beszél, hogy végre van egy olyan táskája, ami épp megfelelő, ha csak néhány órája van a suliban. :)- pedig nem is..
- rettenetesen finom csokis keksz torta, amire még Peti is azt mondta, hogy finomabb, mint amit ők vettek. D;
- és Kedvenc könyv is papírformátumban, hogy lapozgathassam fizikailag is.



Sütik, italok, sok-sok beszélgetés. Jó volt, szép volt. 40 lettem és ahogy itthon hallom, el is múltam már 2 napja. :D


Köszönök mindenkinek mindent!  :)
P.S.!!!: A bögrét, a napi figyelmességeket, a csokikat, rajzokat, jó kívánságokat, üzeneteket, sms-eket. Jó érzés szeretve lenni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...