2015. április 30.

12/x: kedvenc zenék egyik legfontosabbika

Amikor ezeket a magamutogató posztokat terveztem, akkor tervben volt 40 valami, de legalább 20 akármi. Aztán úgy alakult, hogy se kedvem, se időm, se semmim nem volt, így leragadtam, jött-1-1, végül most láttam lejegyezve, hogy mennyi minden sok kedvencem van még, lett volna miről írnom. Na, de kit érdekel?- saját magamat sok év múlva?- addig hátha megunom a banánchipset vagy éppen a nachost, vagy a meleg házi túrós táskámat, pizzás csigámat, stb. satöbbi.
Hátra lett volna a fagyi, a hóbagoly (bagoly+), a palacsinta, amivel én úgy vagyok, mint Gombóc Artúr a csokoládékkal. De nem említettem a tóparti csendeket, a Balatont, a könyveket. 
De akkor elhatároztam, hogy április végéig befejezem ezeket a posztokat. Tehát vége.

Így maradt a Goulasch Exotica egyik zenéje, a "Ha napnak látsz". Egyébként nem igazán tetszenek a számaik, de ennek a szövege, hegedű szólama az első hallásra betalált, s azóta is odavagyok érte.


Honnan jöttem, merre tartok? 
Ne kérdezzék, hogy ki vagyok! 
Úgyis látják, egy pacsirta 
meddig dalol nincs megírva.

Úgy elszállok, hogy ne tudják, 
szelek zúgják, rigók fújják. 
Kit gyűlölök, kit szeretek,
kinek nyújtom a szívemet?

Testvérem lesz, aki kedves, 
csak szelídek, hogy szerethess. 
Jó is voltam, rossz is leszek. 
Ha jó leszek tenger leszek. 

Rád is sütök, ha napnak látsz, 
Ne keressél majd megtalálsz!
Nem kopogok, ne nyiss ajtót!
Szívet szántok, láss virágot.

A nagy világ az otthonom, 
Nem siratom, csak dúdolom, jaj. 
Milyen anyám, milyen apám, 
Milyen szél fújja a hazám?



2015. április 24.

11/x - Nachos

Még a felénél sem tartok, amikről írni szerettem volna e keretek között, de sejtettem, hogy nem lesz rá időm, s mivel ennek a korszaknak lassan vége, így ilyen formában lassan be is fejeződnek a kedvencek.

Egy nagy kedvencem a chilis nachos jalapeno szósszal. S ha belegondolok, hogy nem is szeretem a csípőset, akkor ez a kedvenc mindenképpen az érdekes kategóriába sorolható. :)

forrás

2015. április 21.

Témázunk: ANEKDOTÁK - ..mert beszélnünk kell erről is: amikor a macskám lepisálta nagyanyám zsoltároskönyvét! Vagy a macskát a nagyanyám?



Amikor a Lányok kimondták az új témának a címét, az első reakcióm az volt magamban, hogy nekem nincsenek könyves anekdotáim. Akkor semmi nem jutott az eszembe,s igazából később sem: időm sem volt a blogoláson vagy éppen ilyeneken gondolkodni, maguktól sem jöttek a jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb sztorik, annyiban is hagytam.
Ráadásul se macskám, se zsoltáros könyve nem volt a nagymamámnak... :)

Vasárnap este elolvastam a Lányok bejegyzéseit, és be is bizonyosodott, hogy nekem sem szuperságos emlékeim, sem jó fantáziám, sem egyéb ilyen.

Ám egyetlen cím villogott folyamatosan a szemem előtt, vissza-visszatért, s ehhez nem fűződik annyi emlékem, mint dr.Veres Pál nagy sikerű kék kötetes könyvecskéjéhez (amiben megtudhatta az érdeklődő, hogy pl. vajon teherbe lehet-e esni egy olyan lepedőn való alvás közben, ahol előtte valaki más szexelt... :D), szóval egy cím lebeg napok óta a szemem előtt, amit mindig láttam, elolvastam a szüleim polcán, máig tudom, hol van a helye, aminek sem a címe, sem az író neve nem tetszett soha,  ne is beszéljek arról, hogy a d-d találkozás mennyire zavart mindig, mégis felnőttként erős késztetést érzek, hogy elolvassam: Palotai Boris: Zöld dió



S nem is anekdotáznék tovább, mert nincsenek történeteim, de tegnap színházba menet megakadt a szemem egy kapun, amelyen olvashattam a szokásos szöveget: "Itt élt Palotai Boris ....-tól ...-ig." S legalább megtudtam, hogy már éltem, amikor ő meghalt.

Ahogy így megírtam ezt, tényleg a doktor úr miatt tudnék anekdotázni...

Ha még nem olvastátok őket, akkor irány, mert ők tényleg tele vannak történetekkel:
Pupilla, Nima, Miamona, Ilweran, Titti, Bill

..és akkor még nem is tudom kik folytatták...
megpróbálom pótolni...

Liz Pichon: Az én csúcsszuper világom - Tom Gates



Úgy voltam én Tommal, hogy kikapcsolódásnak, vonaton társnak tökéletes volt még nekem is. Petim után olvastam el, a fiú sajnos csak annyit osztott meg velem, hogy „jó volt”, s bár próbáltam hatni rá, hogy írja meg helyettem ezt a szösszenetet, de hát na…!

Szóval jó volt….! Mint Ropink.
Nekem Tom jobban tetszett, mint a vékony haver, mert ez inkább Tomról szólt, s bár van benne egy tesó is, Delia, vele próbál Tom kiszúrni, nem hagyja magát, mégis kedvesebb srác ez a fiú. Itt vannak a szülei is, de mások, és nem is annyira kapnak nagy szerepet benne. Vagyis Tom papája igazán jófej lehet! :D
Én jól éreztem vele magam, és örülök, hogy amolyan laza könyv. Bár a gyerekem ne akarjon hasonlítani Gates-re, inkább írja meg mindig a leckéjét, de tényleg nagyon örülnék, ha valami klassz hobbija lenne. S hogy milyen és ki egyáltalán Tom Gates?
Egy kétgyerekes család kisebbik gyermeke, kb. 10-11 éves, ötödikes. Egészséges lelkületű fiú, tetszik neki Amy, Derekkel bandát alapított az Ebzombikat, s emellett rajzol. Sokat rajzol. Mindig rajzol. S emiatt többször problémája is akad az ő csúcsszuper világában.

Első gondja akkor akadt, amikor az új tanévben előre ültették őt. Hát, nem csodálom. (Gyerekként biztos nem a legjobb, de szülőként nagyon szerettem, amikor az enyéim szem előtt voltak az ő csúcsszuper világukban.)

Aztán a gondok a házi feladatok elfelejtése, a kedvenc zenekar koncertje körül, az egyik tanárnő lerajzolása miatt, Derek "Kakas" nevű kutyája miatt, vagy éppen az eleven fantáziája, a koldulás miatt is folytatódtak.

Érdekes történet, egy sorozat első kötete, nem egy magasröptű olvasmány, nem is hiszem, hogy Tomot példaképnek lehetne választani, de az olyan, alig olvasó fiúknak, mint a fiam, biztosan tetszeni fog. De könnyen megeshet, hogy a sokat olvasó fiatalok is élvezni fogják. Sőt!- vidám, humoros, s felnőttként akár még elgondolkodtató is lehet kicsit. (De csak kicsit. :) )

Kolibri Kiadó
2015

2015. április 19.

Gévai Csilla: Lídia,16

"Jó, én magam sem vagyok az a nagyon trendi lény: tele halott barátokkal, kedvenc zeném J.S.Bach összes szerzeménye meg néhány David Bowie-szám, kedvenc festőm Van Eyck, aki tökéletes angyalokat festett ugyan, mégsem ismeri őt a kutya sem a suliban."



Naplóregény.
Eredeti.
Jó.
Más.
Nem megszokott.
Jobb, mint a legismertebb magyar gimis-sorozat.
Másabb, mint a legismertebb magyar gimis-sorozat.
Lídia nem egyenlő RR-val.
Lídia sokkal jobb fej, mint RR.
Lídia problémái sokkal őszintébbek, mint RR problémái (voltak neki egyáltalán?...)

Lídia 16.
16 év.
Egyéniség.
Művész-agy. 
Jobb agyféltekés lány- ahogy én neveztem őt.
Szerepek.
Őszinteség.
Problémák.
Család.- Összetartás.- Megoldandók.
Szerelem?
Vágyódás.
Álomvilág.
El a valóságból.
Útkeresés.
Különc vagy különleges? (Lényeges ez?)
Kamaszság, de bájos kamaszság.
Magadra ismerhetsz benne, ha te sem vagy a megszokott, az átlag.

Azt hiszem ennyi. Azt hiszem, ha most gondolkodnék még, akkor eszembe jutnának még fontos szavak és gondolatok, hogy miért is volt jó, hogy rajong egy rég elhunyt festőért? Ha a családi körben eltöltött Családi kör tanulása közben, ami abszolút nem annyira pozitív családi körös hangulatot áraszt most, akkor biztosan tudnék még normálisan gondolkodni, és összefüggően leírni azt, hogy jó könyv, klassz könyv. Olyan lány ez a Lidi, amilyennek lenni jó. Szerintem. Akit sokkal inkább el tudok képzelni, sokkal  inkább magam előtt látok, mint az "átlagos lányt". Amilyen szeretnék lenni, ha még egyszer lánynak születnék. Pedig nem volt rossz kamaszságom, csak ez jobban tetszett kívülről nézve. 

Izgulok. vajon milyenre sikerült a következő kötet? Vajon kiderült milyen is az a hang?

Igen, ajánlom a Lánynak. És akkor megtudom majd, hogy neki mi tetszett és mi nem tetszett. S hasonlítsa majd össze a többi kamaszságos irodalommal. Amiben történik is valami...

Tilos az Á Kiadó
2013

10/x - Orgona

Nem haladok én a kedvenc dolgaim felsorolásával, pedig lassan befejeződik az erre szánt időm. Úgy érzem sok titokban fog maradni. :D

A virágokkal, a gondozásukkal kicsit hadilábon állok, nem részletezem. De szeretem őket. Tegnap pl. nagyon szép, nagyfejű tulipán-mezőt láttam Szegeden. Á, nem mező volt az, de gyönyörűek voltak, sokan voltak, színesek voltak, nem győztem dicsérni őket. Nem kell nekem Hollandiába utaznom egy kis tulipános látványért! :)

Szóval a virágok. Szeretem a napraforgós tájat és a pipacsos mezőt nyáron. Szeretem a pitypangot, pedig az nem is virág. Szeretem az orgonát- nagyon. Egyik sem igazán májusi esküvős virág, így sok évvel ezelőtt a fréziát választottam, mert azt is nagyon szeretem. Úgy emlékszem, nehéz volt beszerezni azt a sok fehér szálat.

Forrás


Tegnap, Szegeden a futás közben észrevettem, hogy ebben a "zöld-robbanásban" elkezdtek kinyílni az orgonabokrok. Elkeseredtem kicsit, mert a szülinapomon szoktak virágozni, és akkor a család csak kimegy a kertbe, levágja nekem a bokrok felét és virít a lakásban. 

Lehet, hogy idén elnyílnak addigra? Igazán sajnálnám ezt.

Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok



"Miközben figyeltem anyát és lányát, két embert, aki láthatóan meg volt elégedve az életével, és az jutott eszembe, milyen érdekes, hogy ránézünk az emberekre, és nem tudhatjuk, mi mindenen mentek már keresztül. Miféle megpróbáltatásokon. Miféle retteneteken. Nem láthatjuk Ivy nyomorúságos gyökereit, vagy azt, milyen közel járt ahhoz, hogy egyáltalán ne lehessen családja. Nem láthatjuk (.......) a veszteséget, amely örökre kísért majd mindkettőnket."

A kegyes hazugságok jobb könyv, jobban megírt történet, mint Chamberlain előző regénye a Titkok örvénye.

Nem tökéletes könyv, de egyáltalán van olyan? Nem hagy lezáratlan szálakat, de fontos az? De meghagyja maga után a töprengeni-valókat, a gondolkozást, -véleményem szerint- kizárja a pártatlanság lehetőségét. Mert valamelyik oldalra állnod kell. Valahova húzódsz, valaki mellett állsz, támogatod őt, vagy éppen a másikat. Elgondolkozol Jane igazságán vagy éppen a másikén. Elgondolkodsz, hogy vajon az az a "hasraütős" 80-as IQ valós-e? Elgondolkozol, vajon győz-e az igazság, a szerelem, vagy valami más? Elgondolkozol, hogy ki lehet-e kerülni a nyomorból? Elég-e a szorgalom, a vágy? Elgondolkozol, hogy.....

"A tizenöt éves Ivy Hartnak egyedül kell gondoskodnia idős nagymamájáról, mentálisan zavart nővéréről, és nővérének kisfiáról is. Mindezt még nehezebbé teszi, hogy Ivy epilepsziás. A friss házas Jane Forrester megrögzött idealista, aki szociális munkásként kezd dolgozni az észak-karolinai dohányültetvényeken. Így ismerkedik meg Ivyval és családjával.
A hatvanas években játszódó történet két kivételes nő, Ivy és Jane kapcsolatát meséli el. Súlyos feszültségekkel terhes korszak ez, amikor a közjó érdekében az állami törvények lehetővé tették a sterilizációit, és ahol a jómódú középosztály cukormázas élete és a szegények hétköznapi nyomorúsága között áthidalhatatlan szakadék tátongott.
Munkája és a Hart család titkai súlyos erkölcsi dilemma elé állítják Jane-t: el kell döntenie, hogy segítsen-e Ivyn, vagy adja fel mindazt, amiben mindig is hitt."
(fülszöveg)

Már sok ideje nem csillagozok, mindig próbálom valahogy érzékeltetni, hogy mit gondolok az adott könyvről, olvasásomról. De itt most megállok. Nem értékelem jobban. Egyrészt, mert már majdnem egy hete befejeztem és a hatása rég elpárolgott belőlem, másrészt, mostanában nincs nagy kedvem írni. Nincs kedvem, mert nincs időm. Ezért most azt mondom, hogy kb. 4*. vagy 4/, azaz négy alá.


2015. április 13.

Bajzáth Mária: Járom az új váramat



Megjelent az Itt vagyok, ragyogok című mesegyűjteményes kötet második része, a "Járom az új váramat" gyűjtemény, amely kötet az óvodás, 4-6 éves korosztályt célozza meg.

Az első kötetnél ezt írtam:
"Az „Itt vagyok, ragyogok” egy olyan mesegyűjtemény amely egy hiánypótló kortárs könyv első kötete. Ez a kiadvány a 0-4 éves gyermekeknek javasolt meséket tartalmazza."

S akkor most folytatom: ez a második könyv is hiánypótló. Olvasgatom a könyvet, töröm a fejem, sokat gondolkozom, hogy mit is lehetne írni egy ilyen meseválogatás-kötetről? Tartalmat nem lehet, egy egész mesét nem fogok idézni, nem szeretném ismételni magam azzal, hogy milyen nehéz dolga van a szülőknek, és hogy akik nem mesélnek, azoknak kellene, ideidézhetném a mesék fejlesztő hatásáról írt szakdolgozatom minden sorát is, de őszintén mi értelme lenne?


A Járom az új váramat kötet szép, színes, új, ismeretlen meséket felsorakoztató gyűjtés. Én, aki az óvodai életben projektekben élek, nagyon megörültem már az elején, hogy Napos, Holdas és csillagos mesékkel találkoztam. Aztán folytatódott az örömöm, hogy az időről,évszakokról is olvashattam meséket, s a szemem elé kerültek nagy kedvenceim az okos mesék, a váras mesék....
nagyon örültem, hogy a címek előtt mondókákkal, találós kérdésekkel, szólásokkal és közmondásokkal is találkoztam. 

De ahogy fent írtam, ez az ajánló még mindig nem elég nekem. Ez olyan semmilyen. "Menj és vedd meg a könyvet, olvasd a gyerekednek, beszélgessetek, beszélgessetek, meséljetek...!"

Áhhh!

Ám a hétvégén, vasárnap találkoztam Bajzáth Máriával, és én a kb. egy órás előadásával a fejemben, a lelkemben, azt mondom, hogy  "Menj és vedd meg a könyvet, olvasd a gyerekednek, beszélgessetek, beszélgessetek, meséljetek...!" Lehet ez a téma lerágott csont, mondhatja mindenki, hogy nincs ideje ilyenekre, de akkor is próbálja ki!
Ültem az Élmény és Pedagógia 2015 Szakmai napon, és csak hallgattam, ahogy Marcsi beszél. Megnyugtatóan, hogy nem lesz semmi baj, meséljünk és jól leszünk, keressük, kutassuk a saját mesénket! Váljunk hőssé életünkben! Higgyük el, hogy nincsen lehetetlen! Keressük a válaszainkat, haladjunk előre, mert élni jó!

Ültem, hallgattam és nem mondom azt, hogy a problémáim megoldódtak abban az egy órában, de a lelkemnek jó volt. Annyira jó, hogy fogom keresni a további alkalmakat a találkozásra, a megerősítésre. Fogtam a könyvet, lapozgattam, felcsaptam valahol, hogy vajon utat mutat-e nekem legalább egy mosoly erejéig? Jót mosolyogtam, mert egy mese kellős közepében találtam magamat, ahol a törpeszarvas jól kiszúrt a tigrissel. Nem éppen íncsiklandozó kaját etetett meg vele! Aztán kíváncsiságképpen elolvastam a mese előtti szösszenetet is, és az egyik engem nagyon foglalkoztató kérdésre választ is kaptam:

"Aki reám haragszik, egyen békát tavaszig!
Tavasz után egeret, míg a szeme kimered!"

Ennyi, barátaim! :)))
Olvassátok ezeket a válogatott meséket ti is, s biztos választ is kaptok az élet nagy kérdéseire, s még -ha vannak- a gyerekek is jól fogják magukat érezni !

Kolibri Kiadó
2015

2015. április 7.

Vajon szeretném őket? Vajon melyiket szeretném?

Nos, én ezeket próbálom majd megszerezni valahonnan: könyvbe, könyvtárból, e-ben, akárhogy. Bár nem is olvasok mostanában túl sokat, a közelgő Könyvfesztivál engem is csábítgat és nézelődésre késztet. S akkor még nem is említem a szakmai könyveket, amikre szintén szemet vetettem.

Jöttek, jönnek.... már magam sem tudom.

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton.





Per Petterson: Megtagadom

Megtagadom, hogy alkut kössek. Megtagadom, hogy megbocsássak. 
Megtagadom, hogy felejtsek.
Egy kora reggelen Oslo külvárosában két férfi véletlen találkozásának vagyunk tanúi. Tommy és Jim harmincöt éve nem látták egymást, de valaha a legjobb barátok voltak. Együtt nőttek fel egy apró kelet-norvégiai faluban Jimet mélyen vallásos édesanyja nevelte, Tommy pedig testvéreivel együtt magara maradt szadista apjával, miután anyja megszökött a családtól. Egy napon elege lesz a folyamatos bántalmazásból, és egy baseballütővel eltöri apja lábát. Az apa ezután eltűnik, ő és testvérei pedig pár felhőtlen hét után nevelőszülőkhöz kerülnek.Tommy mára meggazdagodott, vadonatúj Mercedesszel jár, míg Jim szociális segélyen tengődik. 





Karen Joy Fowler: Majd' kibújunk a bőrünkből

Ismerkedjünk meg a Cooke családdal, akik, úgy tűnik, minden szempontból teljesen hétköznapi életet éltek: apa, anya és a gyerekek, Lowell, Fern, no meg Rosemary, a történet mesélője.
Rosemarynek gyerekként be nem állt a szája de aztán történt valami, amitől fiatal nőként már csendbe burkolózott. Valami szörnyűség, amit mélyen eltemetett agya legrejtettebb zugába, de ez nem mentette meg attól, hogy élete teljes fordulatot vegyen, családja pedig atomjaira hulljon.
Jelenleg bátyja szó szerint szökevény, akit köröz az FBI, anyja csak árnyéka egykori önmagának, egykor okos és tekintélyt parancsoló apja pedig zárkózott, szomorú ember lett.
És Fern, akit Rosemary annyira szeretett, és aki társa volt minden gyerekkori csínytevésben? Neki olyan sors jutott, amire a család legvadabb álmaiban sem gondolt volna soha...





Julie Lawson Timmer: Öt nap

Már négy év óta pipálgatja a halála előtti teendőinek hosszú listáján a tételeket, és most, mindössze öt nappal előtte még mindig eszébe jutnak dolgok, amiket meg kellett volna tennie.Mara Nichols sikeres ügyvéd, szerető feleség és egy örökbe fogadott kislány boldog édesanyja. Élete maga a megtestesült amerikai álom, egészen addig, amíg rejtélyes rosszulléteivel orvoshoz nem fordul. A diagnózis hihetetlen.
Scott Coffman középiskolai tanár. Úgy érzi, végre minden kívánsága teljesült. Felesége sokévnyi hiábavaló próbálkozás után gyermeket vár. És egy éven át nevelhetik Curtist, a nagyszájú nyolcéves kisfiút, akinek az anyja börtönbe került. Igazi család ők hárman, nemsokára négyen.
Scottnak és Marának is öt napja maradt, hogy búcsút vegyen a szeretteitől. Hogyan lehet elviselni az elviselhetetlent? Hogyan lehet lemondani arról, ami a legfontosabb az életünkben? És mennyi áldozatot tudunk hozni a szeretteinkért?
Julie Lawson Timmer bölcs, vidám, szívfacsaró, elgondolkodtató regényt írt a szeretet és az emberek erejéről.



Cecelia Ahern: Amikor megismertelek



Cecelia Ahern nevét meghallva is felkapom a fejemet, s ha új megjelenésről olvasok, hallok, akkor azt előre beütemezem. Bevallom, hogy nem olvastam még minden itthon megjelent írását, s azt is, hogy nem voltam mindegyik történettel elégedett.

Nehéz ez a kérdés, hogy tetszik egy könyv vagy sem? Mit is figyelek rajta? Az összhatást? Elfogadom-e, ha a főszereplővel nem vagyok egy hullámhosszon? El tudok-e vonatkoztatni ezektől a lényeges momentumoktól?
Néha - olykor - talán - igen......

Jasmine Butlers, 33 éves egyedülálló, házbirtokos. Olyan nő, aki folyamatosan dolgozik, meg-sem-áll- típus, a szomszédait alig vagy nem ismeri. Édesanyja régen elhunyt, édesapja új családdal él, nővére külön él. Bár mindenkivel tartja a kapcsolatot, találkoznak is, mégis munkájára szán a legtöbb időt: vállalkozásokat indít be, futtat fel, majd eladja őket. Ebből él. Igen ám, de a jelenlegi cégében Larry, az üzlettárs kirúgatja őt, nehogy ezt is el tudja adni. nem tudom hogy működik ez, biztos jogos és meg lehet ezt tenni, a lényeg, hogy Jasmine, aki a nagypapája virága után kapta a nevét, egy éves "kertészszabadságát" tölti azaz eddig kapja a fizetését, de munkát nem vállalhat, nehogy a konkurencia magához csábítsa a friss infoival.

"- Nem akartam zavarni. Elfoglaltnak látszott. És szomorúnak.
- Nem vagyok szomorú!- csattanok fel.
- Hát persze, hogy nem. Hajnali négy órakor kertészkedik, én meg célba dobálok az utcai lámpákra. Abszolút rendben vagyunk mindketten, az tuti..."

Jasmine két hónap után szenvedni kezd, jó kis önismereti hónapok vannak mögötte és előtte. A szomszédok nyugdíjasok, egy kivétellel: Matt Marshall, a DJ, az éjszakai rádióműsor vezetője, a vitaindító,akit írek százezrei hallgatnak, nap mint nap részegen érkezik haza családjához, s akit Jasmine megvet. Hogy miért veti meg? Egy évekkel korábban hallott műsora és annak témája miatt.

Nem árulom el a témát, legyen elég annyi, hogy egy olyan terület a nő  életében ami nagyon fontos számára. Ami meghatározza perceit, napjait. S amit Matt, anno, nem jól látott, láttatott a műsoron keresztül. Kettejük kapcsolata érdekfeszítő, érdekes, megismételhetetlen lesz, sőt még néhány más szomszéddal is kapcsolatba kerül Jasmine.

Jasmine kiemelkedő időszakai, amelyek megváltoztatták az életét:
- az év, amikor megszületett,
- az év, amikor megtudta, hogy ő is meg fog halni,
- az év, amikor meghalt az anyukája,
s végül az év, amikor megismerte közelebbről Matt Marshallt.

Hogy miért fontos ez a nő számára? Hogy mi fog történni közük? Hogy telnek a kertészszabi mindennapjai, s arról sem, hogy vajon becsavarodik-e Jasmine a fene sok szabadidejébe vagy sem?

"Igen, neki mindig "ki volt találva" az élete. Csak az enyém nincs kitalálva... Igen, most hirtelen én vagyok az, akinek halvány gőze sincs róla, hogy  mitévő legyen, aki előtt nem nyílik meg semmiféle AJTÓ. Úgy mellbe vág a felismerés, mintha nekiszaladtam volna egy téglarakásnak. Alig kapok levegőt. Rádöbbenek, hogy ha most megkérdeznének, nem tudnám megmondani, mik az álmaim, a vágyaim, miben reménykedem, Ha arra kérnének, hogy készítsek tervet, azt sem tudnám, hol kezdjem. Teljesen elveszettnek érzem magam."

Most a könyv végeztével kicsit örülök, hogy vége van. Engem olykor felbosszantott a nő. A szenvedései, hogy semmi sem jó neki, hogy magára kell találnia, hogy segíteni kell neki ebben. Bár, a júniusi csoportos összejövetel még engem is megrázott...., rohantam volna el a város széléig!

De nem ítélkezem. Amikor elolvasok egy ilyen könyvet, ami gyökeresen ellentétes az én életemmel, s nem csak azért mert az Írország, itt pedig Magyarország van, mindig elgondolkozom, hogy miért szenved? 33 éves, elégedett volt a munkájával, most egy kis kényszerpihenőre van küldve. Használná ki, utazna el, de ő csak szenved. Nem ítélkezem, össze sem lehet hasonlítani a kettőt, semmilyen tekintetben. Inkább érdekes utazás volt részemről egy érdekes nő személyiségébe, ami kapcsán magamat is vizsgálhattam a magam több évével, a magam teljesen más családi kapcsolataival, hátterével.
Jasmine, a kertészszabi kezdeti nehézségei után, az új kertjének kialakítása közben talál majd önmagára a barátok, rokonok segítségével.

Fülszöveg:
"Jasmine két dologhoz ért: profi üzletasszony és odaadó testvér. Ám amikor váratlanul elveszíti a munkáját, törékeny nővére pedig kezdi önállóan bontogatni a szárnyait, rá kell ébrednie, hogy nem tudja, merre halad az élete. 
Álmatlan éjszakáin az ablakból figyeli a szomszéd sztár-DJ és családapa részeg randalírozását: Matt is munkanélkülivé vált, amikor a talkshow-jában egy szilveszteri pajzán tréfa nem úgy sült el, ahogy tervezte. 
Jasmine-nak minden oka megvan rá, hogy utálja Mattet, és úgy tűnik, az érzés kölcsönös, a két ember útjai azonban visszavonhatatlanul keresztezték egymást. Az évszakok múlásával pedig nem csak a kertészkedésbe temetkező Jasmine udvara lesz egyre pompázatosabb: egy valószerűtlen barátság és egy bimbózó szerelem is bekopogtat hősnőnk ajtaján."

Athenaeum Kiadó
2015

2015. április 4.

Eleanor H. Porter: Az élet játéka



Ketten személyesen mostanában ajánlották nekem ezt a könyvet, aztán még ketten pozitívan reagáltak, amikor látták, hogy olvasom. Sőt! Egy kedves ismerős ars-poetica-jának nevezte ezt az írást, és ahogy ismerem is, illik is hozzá. Én pedig elolvastam.

Nem lesz kedvencem, de kedves, aranyos történetnek ismertem meg. Polyanna. Egy őszinte, szeplős, árva kamaszlány története, ami majdnem csak annyi, hogy a játékával színt visz az emberek életébe. A játék, amely először mindenkit elgondolkoztat, megállít, majd játszani kezdik. A játék, amelynek hatására szebbnek, jobbnak, örömtelibbnek, kevésbé tragikusnak érzik az életüket. Mindenki jobban lesz, egytől egyig, ami kihat a városkára, a birtokra, a szigorú Polly kisasszonyra, s ezek által, amikor Polyanna-nek lesz szüksége rá, akkor visszahat az ő életére, állapotára is.

Igen, kedves könyv. Próbáltam metaforaként értelmezni, mert egyébként nem tudom elképzelni, hogy ez megtörténhet, megtörténhetett olyan régen. Hiába voltak mások az emberek, gyerekek, életek, mégis nehéz teljesen elképzelni. Utána kellett keresnem az eredeti megjelenésre, ez éppen 1913-ban volt, ami sok mindent megmagyaráz, de nem mindent.

Ami még eszembe jutott az olvasás közben, hogy éppen tegnap beszélgettem egy kedves kolléganőmmel a hatalmas munka közben, és elmondta az ő meglátását egy-két fontos dologgal kapcsolatban, aztán itthon pedig meg is találtam hozzá a megerősítést a könyvben. Ennyi elég is volt, bár igaza van neki is és Eleanor H.Porter-nek is.

Ha belegondolok, hogy mennyivel savanyúbb vagyok én, mint a kislány, akkor is be kell vallanom: ezt a játékot én nem fogom játszani, de alapjában véve sokszor mégis egy alternatíváját használom. Csak a "mihez képest rossz?" kérdést teszem fel magamnak. S persze nem fogok hangosan kacagni, hogy baba helyett mankó jött a csomagban, meg azon sem, ha meghal valakim, de sokszor segít.

Olyankor is próbálkozom vele, amikor kilátástalanabbnak tűnik a helyzet. De mindegy is. Kedves könyv, ahogy már említettem, Hannának is ajánlottam, mert illik hozzá ez a regényke, én pedig megyek is, és felteszem magamnak a kérdésemet, mert éppen ilyen helyzetben vagyunk.

"Az embereknek bátorításra van szükségük. Az megduplázza természetes ellenálló képességüket..... Ahelyett, hogy örökké szemükre vetnénk hibáikat, dicsérjük erényeiket. Próbáljuk meg, hogy kivonjuk őket rossz szokásaik bűvköréből. Segítsük hozzá, hogy megtalálja jobbik énjét, azt, amelyik győzni fog. (...) Az emberek azt sugározzák ki, ami a szívükben és gondolataikban székel. Ha valaki barátságos és előzékeny, a szomszédai is rosszkedvűek és gáncsoskodók lesznek. (...) Ha várjuk a bajt: nyakunkba szakad. Ha csak jót remélünk, abban lesz osztályrészünk...."


S, ha nem kislány lenne a főszereplő, akkor a fiamnak is ajánlanám. Ráférne. :)

Egyébként pedig ha játszanám, akkor simán hazajönnék egy kölyök vizslával, aminek hatására kitörne a balhé, és nekem csak annyit kellene mondanom lesütött szemmel, hogy ............., és örülj, hogy nem kettőt hoztam! :D

2015. április 3.

8/x - Tavasz Lánya - Nyár melege

péntek 18,50;
2015-04-03

S, hogy mikor is megy nekem a korán kelés? Tulajdonképpen semmikor, de a mindenkinél korábban kelés nyáron szokott sikerülni.

A tavasz beköszöntével beindul az év végi hajrá gyerek-frontokon, aztán a nyári élet itthon és munkahelyen, és akkor itt jön valósul meg az, hogy szeretem a magányos csendet: senkit nem ébresztek, és bármikor is kelek, akár reggel 8-kor, megelőzök mindenkit, és egyedül lehetek. Ez pedig jó, szükséges. 

Nem tudom egyértelműen, hogy a tavaszt vagy a nyarat szeretem-e jobban, mert másképpen szeretem. Ami igaz: a tavasz lánya vagyok.


A tavasznak, a madárdalos, tavaszillatú időjárásnak nagyon örülök, még akkor is, ha hideg van, mint most. Napokon belül az utcánk rózsaszínbe fog borulni, sajnálom, hogy végigmetszették a fákat, nem lesz annyira látványos. 
Szeretem apukám első nárciszait és tulipánjait. 
Szeretem az erkélyünkig felkúszó sárgákat, szeretem az első mandulafák fehérét, a szomorú fűz zöldjét. 
Szeretem a színeket. Pedig öltözködésben nem, de nézni, benne lenni jó dolog. 
Szeretem a felmelegedést, szeretem a simogató, bátorító napsütést. 

A kép lelőhelye


A nyárban mást szeretek: a meleget, a Napot.
Szeretem a reggeli nedves füvet.
Szeretem hallgatni az ébredező világot. (Biztosan élvezném máskor is, de akkor hideg van és már sötétben munkába indulok.)
Szeretem idegenben a reggelt, ott kihasználom az ismeretlent, nézelődöm, ülök, olvasok, vagy csak úgy: vagyok.

A gyümölcsök, zöldségek, azok a bónuszok.
Nyáron nem panaszkodok, inkább élvezem, hogy nem fázom. 

Ugye, hogy nem lehet összehasonlítani?


2015. április 1.

7/x- Csendes, reggeli magány

Szerda 21,11.

Ott tartottam, hogy a kávézás jó! 
Jó a barátokkal, akikkel van mondanivalónk egymás számára. 
Jó kikapcsolódásként munka közben.
De az egyik legjobb: a reggeli, magányos kávé, ha ráérős.

Régen éjszakai bagoly voltam, de az elmúlt évek rádöbbentettek arra, hogy jobban szeretem a reggelt, a lassan felkelő napot, a csendet, hogy csak én vagyok ébren. Ezzel csak egyetlen gond van: még mindig későn fekszem, és képtelen vagyok reggelente felkelni. De nagy célom az átállás, ami még nem fog sikerülni, amíg a gyerekeket esténként ágyba kell toloncolnom. De ma szünet van, ők ébren lehetnek, így sziasztok, megyek is, hátha reggel, a munka előtt nem fogok belehalni az ébredésbe....

(Innen folytatom, mikor is megy ez nekem.)

Harry Potter baglya is repkedett nappal! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...