2015. január 31.

Sean Covey: A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása - A 7 szokás a családunkban

A könyvre Benedek Tibor sportoló hívta fel a figyelmemet, s mivel a gyerekeim  sportolnak és tanulnak is, kíváncsi lettem arra, hogy mit tanácsol nekem ez a könyv? Hogy is legyenek eredményesek? Azaz megfelelőek-e családi szokásaink, hogy népszerűvé váljanak?

Egyébként kicsit sarkítottak ezek a kérdéseim, hiszen már kialakult egyéniségek a múltjukkal együtt, s kamaszkorukra szép lassan éppen megfordult a jellemző tulajdonságuk. A lány ovis korában szorongó csendes volt, most be nem áll a szája, a fiú éppen az ellenkezője. Akkor mire is számíthatunk? Hogy lesznek eredményesek, és a barátaik között kedveltek, népszerűek? :)

Lapozgattam, nézegettem, olvasgattam a két kiadványt.

Sean Covey könyve bepillantást enged és megismerteti az olvasót a sikeresség, az eredményesség kritériumaival, nyelvezetével, megfogalmazásával segíti a fiatalokat, de a szemük elé vetíti mindazokat a fontos dolgokat, amelyek szükségesek hogy eligazodjanak és kiemelkedjenek. Fontos a feleősségteljesség, a megfelelő célok kitűzése,, akaraterőnk megismerése vagy éppen az értékeink pontos ismerete.


A 7 szokás elolvasása egy kiindulópontot ad, hogy mindezeket megismerd magadban, s így pontos képet kapjunk önmagunkról.

A könyv 4 részből áll. Az elején szemed elé tárja, hogy szokás kérdése mit teszünk és min sajnálkozunk, hogy nekünk nem megy. Kegyetlenül leírja a rossz szokásainkat, hogy a cél nélküliséggel mennyire ártunk saját magunkat. megmagyarázza, hogy miért a szokás szót használja: "A szokás az, amit gyakran, rendszeresen végzünk. van, amikor tudatos- de legtöbbször ösztönös, vagyis már beidegződött cselekvés... A szokásaink építhetnek vagy rombolhatnak bennünket. (...) Bármikor elhagyhatod rossz szokásodat egy jóért. persze, nem mindig könnyű, de mindig lehetséges." (Pl. nálam a sajtszószos nachos lenyomta a futást ebben a téli hidegben... rossz szokás lett, s bár sikeres már nem leszek, de jó lenne, ha a mozgás felülkerekedne ismét. :D)

A továbbiakban Covey megismertet a hét szokással, de mindezek előtt meggyőz, hogy először önmagaddal szemben kell győzedelmeskedni, aztán jöhet a közös győzelem, s végül a jól megérdemelt töltekezés.

A 7 szokás:
Egyéni győzelemhez:
1. Légy proaktív, azaz vállald a felelősséget az életedért!
2. Tudd előre, hová akarsz eljutni, azaz határozd meg céljaidat!
3. Először a fontosat, azaz rangsorold a tennivalókat!

Közös győzelem:
4. Gondolkodj nyer-nyerben, azaz törekedj közös nyerésre!
5.Először érts, aztán értesd meg magad, azaz figyelmesen hallgass, mielőtt beszélsz!
6. teremts szinergiát, azaz fogj össze másokkal, hogy többet tudj elérni!

A töltekezés:
7. Élezd meg a fűrészt, azaz törekedj egyensúlyra az életedben!

Ahogy a kezemben forgattam a könyvet, megismertem a fejezeteket, olvastam a fejezete végén található kérdéseket, rájöttem, hogy nagyon sok felnőtt embernek szüksége lenne ezeket a mondatokat magába, az életébe építenie. Talán még nem késő senkinek sem, én pedig megpróbálom a gyerekeim kezébe adni a kérdéseket és a célzatos mondatokat. Ha pedig ez nem megy még most, akkor maradok a lehetőség szerinti minél több beszélgetésnél.

S ide is kanyarodtam A 7 szokás a családunkban (Ötletek szülők számára a 7 szokás otthoni alkalmazására) c. kiadványhoz.
Már az elején csupa olyan jóságot olvastam, ami megerősített. De sajnos azt is be kell valljam, hogy egy kamasz és egy kamaszodóhoz már nem elegendőek az én ötleteim. Azaz hiába fontolom meg, hogy vannak-e olyan tevékenységeink, amelyeket tartalmasabb programokkal is fel tudunk váltani,  ha ők már nem szeretnék, más programjuk van a sport miatt, ráadásul nálunk az egyik szülő sok esetben hétvégén is dolgozik, így a családi programok csonkák vagy meg sem valósulnak.
Ez a vékonyka kiadvány szembesít azzal a három dologgal, amely tartalmazza a 7 szokás lényegét:
- támogassuk a gyermekeinket, hogy egyre felelősségteljesebbek és önállóbbak legyenek (1-3 szokáshoz kapcsolódó, én egészen jól állok ezzel)
- figyeljünk a másokkalvaló együttműködésre a 4-6 szokások gyakorlásával (erre nevelgetem-terelgetem már az ovisaimat is),
- a jellemen és a teljesítményen alapuló valódi kiválóságot értékeljük és erre neveljünk. Az anyagi elismerés, a vagyon másodrendű értékek. Mondom én, hogy differenciálni kell, de társadalmunk és országunk oktatása és elvárásai, ill. a mellettünk élők nem ezt láttatják... sajnos.

S a kék könyvecske segít a szokások értelmezésén, a mi feladatainkban. Minden szokásnál kiemelik a kisgyerekek és a tizenévesek  (s minden korosztály számára) felé nyújtott magatartás, segítségnyújtás fontosságát. javaslatokat ad a szokások kialakításában, kapcsolatunk erősítésében.
Segít egy családi küldetésnyilatkozat megírásában, amely segít a család közös életében.

Én átfutottam a könyveket, s most áll előttem ennek a küldetésnyilatkozatnak a kitöltése, amihez hamarosan összeterelem a mellettem élőket.

Harmat Kiadó
2014

2015. január 30.

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Ez a könyv! Huhhh...

Egyszerűen nem érdekelt. Magyar fiatal író, aki nem szépirodalmat ír....., áh nekem nem! Ilyen borító?!- Nekem nem...; Ilyen cím?- nekem nem... Valami szerelmes, heppiendes történet?- nekem nem.......

S, hogy mégis miért került a kezembe?- A Hanna név miatt, s a lányom miatt a Hanna nevű szereplők érdekelni kezdtek. Ez még nem akkor történt, amikor ennyi kis- s nagyobb Hanna rohangált az utcákon. Megjegyeztem, de még mindig nem vágyódtam.
Aztán valahogy bekerült a várólista csökkentésbe, közel került hozzám egy példány, s immáron saját példányt szeretnék. Pedig a Hanna név egyszer sem hangzik el benne.

De ismét egy minimálposzt készül, mert nem tudom leírni, hogy miért tetszett. Magával ragadott a történet. Romantikus, szerelmes oldalamat elvarázsolták a reményekkel teli, majd a reménytelen szavak. Kínzó volt az egyedüllét. Érthetetlen a továbblépés képtelensége.

Ahogy olvastam, ott voltam a sorokban. Vagy oda éreztem magam. Pedig nem is ilyen voltam. Pláne nem 23 évesen. Vagy 30 évesen. De mégis, együtt éreztem Hannával, talán a zsigereimben ilyen vagyok, ha már 16-18 évesen felfedeztem magamban hasonló érzéseket.

Értelmetlen, töltelékposzt. Legyen elég annyi, hogy szeretem ezt a könyvet. Lassan utánanézek egy második résznek is.

Update: beleolvastam néhány értékelésbe, és észrevettem: vagy utálják vagy imádják, közepes alig-alig. Amiket felhoznak hibájául, vagy idegesítő momentumokként éppen azok, amik nekem tetszettek. A szenvedés, a kilátástalanság, a reménytelenség. Nekem még az E/2 is tetszett. Azt is olvastam, hogy unalmas. Szerintem semmiképpen nem az, egyszerűen nem a célcsoporthoz tartozó olvasta. Kb. olyan ez nekem, mintha én szenvedtem volna végig egy FÉ-t, vagy egy sci-fit, vagy egy olyan könyvet, amelynek az elején csókolózó félmeztelen párokat látok (mostanában egyre több ilyen van), de mondhatnék sok ilyet, pl. Moning: Keserű ébredését. Nem én vagyok a célcsoport, elkezdtem, nem tetszett becsuktam-értékelés nélkül. Szerintem ez a könyv szép, és jó gondolatok vannak benne,

"Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk."

2015. január 26.

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja



Cseri Kálmán könyve már régóta kíváncsivá tett, s tavaly decemberben meg is kaptam, aminek nagyon örültem. Sokszor van szükségem a nyugodt percekre, amelyek kicsit lelassítanak, ez is egy ilyen könyv.
Ám, nehéz mindig időt szakítani rá. A könyv, A kegyelem harmatja, jól esne hajnalonta a kora reggeli csendben, de bevallom őszintén: ismét meg kell tanulnom időt szakítani ezekre a magányos csendes időtöltésekre. Főleg most, amikor szomorú hírek és tragédiák vágják ketté a hétköznapjaimat.

"A szerző az év 365 napjára szolgál lelki elemózsiával, s nagypéntekre, a mennybemenetel napjára, valamint pünkösdre is megfogalmazta hitének és református gyakorlatának megfelelő üzenetét. Célja, hogy rövid igemagyarázataival az olvasó tekintetét Istenre, s gondolatait az örökkévalóságra irányítsa. Olyan perspektívát kínál, ahonnan nemcsak a bennünket körülvevő világ jelenségeit, hanem életünk valamennyi kérdését, kapcsolataink megannyi aspektusát újra értelmezhetjük, némelyekre pedig választ is remélhetünk."


Cseri Kálmán igehirdetéseivel már találkoztam online formában. A közösségi oldalon figyelem, olykor el is olvasom beszédének minden sorát. Rajta kívül egy kedves lelkész sorait olvastam el. Mondjuk az ő rövid, ám velős napi ige áhítatait minden reggel beszippantottam. De megszüntette. Idén nem írja, pedig a szavai nagyon betaláltak, eltaláltak. Ennyi volt.

Így került előtérbe Cseri Kálmán és A kegyelem harmatja.
Hiába vagyok evangélikus, s hiába református a kötet szerzője, attól még jó. Kinyitom. Naponta elolvashatok egy áhítatot benne. A fő imádságról, a főbb igékről, a főbb példázatokról, s minden fontosról is. Belemerülhetek, elgondolkodhatok. Mert nekem szükségem van az igékre, ezekre a szavakra. Az útmutatásokra. A hitre.
Hogyan kellene ajánlanom ezt a könyvet?

Szép. Értékes. Tartalmas. Megnyugtató.

Aki ismeri Cseri Kálmán szavait, olvassa ezt a kiadványt is, vagy hallgassa meg hangos könyvben. Ő is merüljön el, töltsön el értékesen néhány percet a napjain. Reggel. Este. Amikor szüksége van rá.
365 nap- 365 áhítat.

Harmat Kiadó
2014

2015. január 25.

Day and Night Booktag


Én is láttam már másnál ezt a kérdés-felelet-es játékot, utoljára Zakkantnál, s most én is leírom a válaszaimat, mert beszélhetnékem van. :)

1. D - Do you read more in the morning or at night? ▪ Nappal vagy éjszaka olvasol többet?

Abszolút nappal. Akkor sem túl sokat mostanában, de könnyen elálmosodom, s lehet bármilyen jó egy könyv, az alvás mindig elveszi az első helyet. Egyetlen esetben lehet kivétel: ha másnap alhatok (ilyen ritkán van).



2. A - Are there any books that changed the way you thought about things? ▪ Van olyan könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásmódod (valamiről)? 
Több könyv is van, de sokszor eszembe jut egy régi kedvenc könyvem: És lámpást adott kezembe az Úr


3. Y - YA or not? ▪ YA vagy nem? 
Nem csak, de abszolút igen. Egyértelműen. A kamasz lányommal jókat tudunk beszélgetni. ezekről a könyvekről, a cselekményről, a szereplőkről, a jellemekről.



4. A - Are there any characters that you honestly believe are real? ▪ Van olyan karakter, akiről úgy gondolod, hogy létezik? 
Persze. Sokan is vannak.



5.  N - Nobody touches my books or I don't loaning my books out? ▪ El a kezekkel a könyveimtől vagy szívesen kölcsönadom? 
Szívesen kölcsön adom a könyveimet barátoknak, kollégáknak, közeli(bb) ismerősöknek. Örülök, ha olyat ajánlok, kölcsönzök, ami másnak is tetszik.



6. D - Do you ever smell your books? ▪ Meg szoktad szagolni a könyveid? 
Nem. 


7. N - Not everyone loves books - is this a positive or negative? ▪ Nem mindenki kedveli a könyveket - baj/nem baj? 
Engem nem zavar. Bár nem értem, vajon miért nem?



8. I - I keep my books in the best condition or maybe not? ▪ Vigyázok a könyveimre, vagy nem? 
Igen, bár nem én vagyok értük, hanem ők értem, így olykor szamárfülezek, jelölök. De ez nem általános, hátha tovább ajándékozom, kölcsönadom, tovább adom.




9. G - Gosh, I have too many books! True or false? ▪ Úristen, túl sok könyvem van! Igaz vagy hamis? 
Szerintem nem olyan sok. Nincs helyem, nem is lesz sokkal több, és nem ragaszkodom minden könyvemhez. Sok olyan könyvem van, ami nem is kellene, de valahogy hozzám került gyerek/fiatal koromból. Természetesen nem dobom ki őket, így sokan csak helyfoglalók, porfogók.


10. H - Have you ever spilled or stained your books before with something, and If so how? ▪ Előfordult már, hogy leöntötted vagy összekented a könyved? Ha igen, hogyan? 
Háááááát, igen. Nagyon bírok bénázni, bár általában vigyázok. Volt már cékla, zsírfolt, és ilyen nyalánkságok. :D


11. T - Toned or untoned while reading? Or in other words...Do you read and workout at the same time? ▪ Ha olvasol, akkor csak olvasol, vagy csinálsz közben valami mást is? 

Olvasok. Csak. Tea, kávé olykor mellettem, de azt el is fogyasztom, még forrón. Csak én vagyok és a könyv.

Karin Alvtegen: Árnyak


Én ezt a könyvet nem szerettem. Nem mondom, hogy rossz, sőt, baromi jól meg van írva. Nem ezzel van a bajom. Még le sem tudom húzni, ezért nem is értékelem számszerűen. Mégis azt kell mondjam, hogy nem kedveltem, sokat szenvedtem vele, talán félre is tettem volna, ha 
1. nem szerettem volna kilábalni az olvasási válságomból;
2. nem próbálnám meg véghez vinni az idei várólista-csökkentést.

"..döntéseink határoznak meg minket."

Olvastam én már Alvtegen-től az Árulást, s az sem volt tökéletes élmény, de abban jobban megragadott a történet, még, ha nem is élveztem eléggé. Bármennyire is szeretem a szomorú, elgondolkodtató történeteket, itt nem fedeztem fel azt a vonalat, azt a szálat, amin el kellett merengenem, ami megállított, ami mély gondolatokat indított meg bennem. Kiborított mindenki alkoholproblémája, élete, az, hogy igazán (sokáig) semmit nem tettek, hogy jobb legyen.

"Ha kinyilvánítjuk szeretetünket, megfosztjuk hatalmától a rettegést."

Az Árnyak is skandináv krimiként van megjelölve, de azon kívül, hogy skandináv, jelen esetben svéd, ezen kívül a krimi kategóriát nem fedi le. Egy mélyebb lélektani dráma, amelynek az összes szereplője sérült, szenvedő alak. Megsebzettek és megsebzők. Egy ketrec, ahova bezártak egy családot és a családdal kapcsolatban lévőket, de ide kerültek be azok is, akik az ismerősök ismerősei, de ők is megsérültek.

"... a cselekedeteink olyanok mint a gyermekeink. Tovább élnek, tőlünk és akaratunktól független hatást fejtenek ki."

A fülszöveg szerint "Gerda Persson egyedül él, így a hiánya napokig nem tűnik fel senkinek. Amikor végül rátörik stockholmi otthonának ajtaját, ő már halott. A lakásban tökéletes rend és tisztaság uralkodik, s minden jel arra mutat, hogy az elhunyt után nem maradt rendezetlen ügy. Ám amikor a szociális munkás kinyitja a hűtőszekrényt, hihetetlen látvány tárul a szeme elé: a gép dugig van egy rendkívül népszerű Nobel-díjas író gondosan befóliázott, névre dedikált könyveivel. Vajon milyen titkokat rejt e különös, zúzmara lepte gyűjtemény? Mit mond el Gerdáról és Axel Ragnerfeldtről, a magának való íróról, akit egy egész nemzet istenít?"

Tény, hogy megtudtam, kicsoda volt Gerda Persson, azt is megtudtam, hogy Alex Ragnerfeldt Nobel-díjas regénye miről szólt, s megismertem ennek a szerencsétlen családnak minden félrenevelt, félrealakult családtagját. Megismertem Kristoffert, a kisfiúból felcseperedett színműírót, reméltem a legjobbakat, és hittem, hogy neki sikerülhet.

"Boldognak lenni, annyi mint elégedettnek lenni az élettel."

Ahogy idáig leírtam a sorokat, azért tényleg meg kell erősítenem azt a mondatomat, hogy baromi jól meg van írva, fel van göngyölítve ez a regény. Egész egyszerűen nekem valahol sok volt, valahol unatkoztam, valamit gyorsabban olvastam, hogy túljussak már rajta. De azt is elmondom, hogy két ember, két szereplő miatt tényleg szomorú lettem: Annika és Jesper. Az ő történetük még nekem is fájt.

"A fiatalok azt hiszik, az életnek célja van."


S most, a végén azt hiszem, hogy ez a legrövidebb bejegyzésem. Egyébként a történetbeli Nobel-díjas történet, az Árnyak sokkal jobban érdekelt volna. :)


2015. január 23.

Róbert Katalin: Szívből, színből igazán



Ezt a könyvet kevés valószínűséggel olvastam volna el, ha nem egy kedves barinő szülinapjára választottam volna. Kívánságlistás könyv volt nála, igaz, valahol a végén kullogott, én viszont vagyok olyan gonoszcsoda, hogy ezt választottam, mert érdekelt.
Jöhet a következő kérdés: elolvastam az ajándékba vett könyvet??? o_O 
Na igen, vigyáztam rá, óvtam, féltettem, a kanapén olvastam, nem ettem mellette, ráadásul ő egy olyan személy, akit nem zavar ez a dolog. Még akkor sem zavarja, ha ő nem így cselekszik. :)

Szívből, színből igazán. A színt itt most nem értettem, de végül is mindegy. 
Még mielőtt bármit is írok a történetről, előrebocsátom, hogy nem ítélkezem, nem ítélek, vannak véleményeim a témával kapcsolatban, de a saját blogomat védem az esetleges beszólogatók ellen, s mivel ez egy light-os könyv, így nem is kell kifejtenem.

Szerelmi háromszög. De nem a megszokott formában.
Kiindulási életkoraink, amikor belecsöppenünk a gazdag család, az orvos házaspár életébe:
Lilla, a 16 éves elkényeztetett lány. A harcos, a Győztes, a veszteni-nem-tudó; a dacos; a mindent-elér-apucinál típus.
Alex, a 18 éves fiútestvér, a középső gyerek, erről is vannak nézeteim, mármint a középső gyerekekről. Érettségi után, izgalom a felvételi pontok miatt. Ő "csak" Alex, nem is a kedvenc fiú (aki a 21 éves Ákos), nem is a kedvenc gyerek. Csak "Alex", akinek még Noémit, az egyszerű csellós lányt is elfogadnak barátnőnek. Azaz Noémi a szemükben a "nem nagy szám, de megteszi" kategória.

Szerintem, aki eddig eljutott a poszt olvasásában, már feltette a kérdést, hogy akkor hogy is lesz ebből szerelmi háromszög? Igen, igen: A két testvér ugyanabba a fiúba szerelmesek: Patrikba. Aki szintén 18 éves.
Alex és Patrik 13 évesen kötöttek szoros barátságot, amikor Patrik édesanyja meghalt egy közös autóbalesetben. Patrik önmagát hibáztatja, az édesapja is őt hibáztatja, így a boldog fiúból egy pszichésen alaposan megsebzett kamasz lett. Aztán a barátságból egy olyan kapcsolat lett, amelyben Alex rájött, hogy az ő érzelmei nem megszokottak, Patrik pedig a barátnők közepette rájön, hogy szereti a fiút. Nem más fiúkat, hanem csak ezt az egyet.
Aztán távolabb kerülnek egymástól, Lilla győzni akar, Alex szerelmes, Patrik hatalmat akar az egyedüllétében. Apja nem kíváncsi rá, a háttérben csak a sok pénz folyik.

A történetben voltak nem tetsző momentumok, jellemek. Pl. az apa jelleme (tényleg létezik ilyen apa, ilyen élet???), a család gazdagsága: persze, vegyünk egyik napról a másikra egy lakást, egy repülőjegyet, egy nagy ajándékot, menjünk külföldre tanulni, fizessük a tandíjat, bulizzunk mindig.. stb. Lilla egy csitri, ami akár idegesítő is lehetett, sőt volt is, de ahhoz, hogy olyan legyen a könyv,a  történet, amilyen végül is lett, kellett bele ez a lány.

S hogy mi lett a szerelmi háromszögből? Visszafutottak egymásba a magyar és a dublini utak? Hogy kivel mi történt, vagy éppen kicsoda az a Noémi?
S hogy én végül miért is örülök, hogy elolvastam a könyvet? Pl. azért mert ismét  kritizálhattam szülői neveléseket. (Tudom, tudom, "mindenki a saját háza táján...") Talán azért, mert icipicit nyitottabb lettem. Vagy inkább úgy mondanám, hogy kaptam 1-2 új információt, hiszen a másság minden tekintetben körülöttünk van. Csak éppen másképpen fogadjuk el ezeket a különböző másságokat. Érdekes volt. Olyan gondolatokkal találkoztam benne, amelyek megragadtak. Sajnos nem jegyzeteltem, nem jegyeztem meg oldalszámokat. Siettem, nem mocorogtam, nem csináltam a könyvvel semmit. Olvastam, olvastam. Könnyen olvasható mondatok, érdekes téma, fiatal életek és sorsok. Több - háromféle- nézőpont, kétféle írásmód. E/3, E/1.
Tanulságot nem vontam le belőle. Extázisba nem kerültem. Még azt sem tudom, hogy bekerül a "Lányomnak ajánlom" kategóriába. De valószínűleg be fog, amikor túllépi a kamaszkort, a "fúj" életkort.
Egyébként a könyv 18+-os. A borítón is rajta van. A téma miatt, és néha a szöveg miatt.

Könyvmolyképző Kiadó
2014

2015. január 18.

Böjte Csaba: Az igazgyöngy a fájdalomból születik


Ez a kis könyv kb. azóta itt nézeget engem, mint Böjte Csaba másik "füveskönyve", A mindennapi kenyérnél fontosabb a remény. Mégsem vitt rá a lélek. Már a címe is a fájdalom szót tartalmazza, s karácsony ünnepe környékén, a boldog új év kezdetén nem nyúlt a kezem érte.
Az igazgyöngy a fájdalomból születik. 
Eszembe jut az általam mindig használt idézet, a "hadd fájjon hagyom", hogy örüljünk a fájdalomnak, legalább még érezzük a fájdalmat, legyen az testi vagy lelki.
De ismét elkanyarodtam, jó szokásom szerint. 

Ünnep, új év. S még bele sem lendültem ebbe az érzésbe, még sodródtam az év kezdéssel, amikor egy fájdalom ért el, egy tragikus halál a közelemben, egy váratlan tragédia, ami miatt én és munkahelyi ismerőseim nem tértünk magunkhoz. És akkor elkezdtem tengeni-lengeni, kezembe került Az igazgyöngy a fájdalomból születik.
Olvasgattam, beleolvastam, ízlelgettem, majd tovább olvastam. Nem merülök bele, hogy Böjte Csaba -általában- milyen igazakat ír, mond. Nem méltatom ismét, nem szükséges.

Már az első oldalon olvasható tartalomjegyzék mondatai is közvetítettek egy értéket számomra az összeolvasás során. 

"A nehézségek, mint malomkövek megőrölnek, de ne félj, életadó gabonává válsz!
Az érett kor zamata, illata, feladata

Leomló földi sátradból az égbe költözhetsz

Szem nem látta, fül nem hallotta
Színről-színre látunk

Megtisztulni a tökéletes szeretetre........
......"

Nem hiszem, hogy Böjte Csaba idézeteit, mondatait kellene kimásolnom ebbe a bejegyzésbe, inkább azt mesélem el, hogy az idézetek sorozata, a felépítsük adhat egyfajta megnyugvást. Egy rákészülést, egy megértést. Ahogy Kalikó Éva szerkesztő, beszélgetőtárs írta: "Azt tapasztaljuk: csak mások halnak meg. Reméljük, mi valahogy élve megússzuk. Temetjük a halált, a szenvedést, az öregséget. Mert félünk tőlük. Ezért inkább nem beszélünk róla. Nincs idő a fájdalomra, bekapkodjuk a pirulákat ahelyett, hogy megkeresnénk a baj gyökerét......."
A kötet segít, hogy foglalkozzunk ezekkel, felkészüljünk, átéljük az életünket a végállomásig. Ahol várnak ránk. A nagy találkozás áll előttünk a feltétel nélküli szeretettel. A kötet ezt az utat járja végig. Végigvezet minket az emberré válás rögös útján, a  betegségeken, a szenvedésen, az útra való felkészítésen, a segítségnyújtáson keresztül a megérkezésig.
"201. Léted egy bátor nekilendülés, újabb és újabb halálugrás, kibontakozó repülés a Végtelenbe! Ne félj! Testi halálod utolsó ugrásod lesz ezen a Földön, elszakadás a földi trapéztól, beteljesedés, bátor repülés Istened karjai közé."

Ezt a bejegyzést volt kolléganőmnek ajánlom, aki állami gondozottként cseperedett fel, majd 28 évig óvodapedagógusként terelgette és szeretgette a gyermekeket:

"A rohanó, kapkodó világban nyugodt helytállást szeretnék tanulni e hatalmas, fával borított sziklabérctől! Megtanulni a ragyogó napsütésben, a fagyos hóesésben béketűréssel hordani az életet, befogadni a cseppnyi gyermekeket és dolgozni, hogy a szorgos évek szálfa sudár ifjakat formáljanak belőlük, hinni, hogy megtelepedve majd gyökeret eresztenek a lassan szülőfölddé nemesülő létemben. (:::) Nincs miért kapkodnom, hisz egyetlen dolgom van, csendben befogadni és hordozni szelíden az életet, míg vissza nem adhatom testemet az anyaföldnek, lelkemet a Teremtőnek!"

Helikon Kiadó
2014

2015. január 17.

?¿ napjaim ¿?

Nem írtam egy hete, de ez nem jelenti azt, hogy nem is olvastam. Igaz, nem sokat. Valahogy nem köt le az olvasás, még akkor sem, ha kedvenc íróról van szó. :-(
Egy ideje nincsen laptop-om, s a lakásban fellelhető gépek nem hozzám tartoznak, így néhány írás még várakozik.
A hét egy tragédiával lett elkezdve, még több munkával, reméltem, hogy a gyerekek félév zárása is zökkenőmentes lesz, (hát nem lett az), első rúdugrás verseny is megtörtént. Zajlik az élet, s alig olvasok, mert nem megy, mert a minion-kirakóval küzdök.

De! Egy könyvet elolvastam. Mivel ajándék könyv, így a bejegyzés jövő péntek estére van üzemezve. De be is fejezem, mert telefonról posztot írni kicsit nehézkes.


2015. január 10.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai - Nógrádi Gergely tollából



Úgy érzem, nehéz fába vágtam a fejszémet, amikor elvállaltam ennek a könyvek az ismertetését, hiszen én még az eredeti Jókai művet sem olvastam. Nem tudtam, hogy fogom én ezt összehasonlítani, ajánlani fiataloknak. Nem tudom, hogy kiválthatja-e a hetedik osztályos monumentális kötelező irodalom elolvasását? Nem tudom, hogy vajon a magyartanároknak elég lesz-e, ki gondolja úgy, hogy Jókai Mórt igenis 13 évesen meg kell ismerni!
(Bevallom, én már hatodikos koromban szenvedtem az Egri csillagokkal, hetedikben pedig választhattunk, és én szülői javaslatra Az arany embert olvastam el.) Tehát nem is tudom, hogyan kellene összefoglalnom Nógrádi Gergely rövidített változatát, így csak néhány benyomásomat írom le.
1. Örülök, hogy egy érthető történetet olvastam, s így megismertem, ki volt tulajdonképpen a kőszívű ember? Miért nevezték kőszívűnek? Kik volt a Baradlay-fivérek? S végül megtudtam, miről is szól ez a Jókai mű.
2. Az alapmű harmada, vagy még kisebb szelete, tehát rövid, amit könnyedén el lehet olvasni, még KÖTELEZŐ címszóval is.
3. Kevesebb fejezetből áll, de ami engem zavart, megzavart most a végén, hogy a legtöbb fejezetcím is meg lett változtatva, így nehezen találtam meg azokat a részeket, amelyeket össze szerettem volna hasonlítani. Gondolom, fejezetek össze is lettek vonva, így érthető ez a címváltoztatás, de mégis, valami hasonlóra vágytam.
4. A fő mű két részből áll, ebben nem tudom, hogy hol van ez a pont. Biztosan van valami elválasztó szerepe ennek, kíváncsivá tett.
5. Elolvastam az interneten fellelhető olvasónaplók közül egyet és egy rövid tartalmat is. Az első sokkal bővebb, mint a könyv, olyan nevekkel és eseményekkel találkoztam, amelyekkel a könyvben nem. Természetesen ezek a Baradlay fiúk életét és sorsát nem befolyásolták, vélhetően ezért lettek ezek kiszerkesztve. A második, azaz a rövid tartalom pedig sokkal rövidebb és hézagosabb, mint e rövidke könyv.
6. Azt is megtudtam, hogy van már magyartanár, aki csak ezt a rövidke változatot olvastatja el az osztályával, bár titokban tartja ezt. 
7. Itthon a Lány elolvasta Jókai Mór könyvét. Hosszan, hangoskönyvezve ÉS olvasva haladt vele. Nem aprózta el, már nyáron elkezdte, a téli szünetben fejezte be. Két-három nappal később azt mondta, hogy nem is volt rossz. Sőt, beleolvastam az ő jegyzeteibe, s abban is ismeretlen dolgokat olvastam, tehát alapos volt. :)
8. A Nógrády könyvben néhány oldal található az eredeti szövegből, amelyek  az adott eseményekhez kapcsolódnak. Ott lehet megismerni Jókai írását, a hangulatot, az akkori stílust, ráérezni az ízére, hogy kedvet kapjanak a fiatalok Jókaihoz.

Összefoglalva: 
Nem vagyok magyartanár, és úgy érzem, hogy kompetensebb lenne a véleményem, ha tudnám, mikkel is foglalkoznak a diákok a mű feldolgozásakor? Mit figyelnek? Milyen fogalmazásokat írnak? Hogyan közelítik meg a tartalmat? Ha a Baradlay fivérek, vagy éppen Baradlay Kazimirnéről (ill. egyéb szereplőről) beszélgetnek, akkor e könyvből is összeállnak a jellemzések. Ha a szabadságharc oldaláról, akkor csak egy kis szeletet kaphatnak. Jó lenne tudni, de ezt csak később fogom megismerni.
Ismerve és látva a közelemben lévő kamaszokat, a több terhet, a tempót, akkor azt mondom, hogy akár jó is lehet, hogy ez a rövidített kötet megszületett, amely képet ad a nagy műről. Amely segíti, hogy az érdeklődő gyermek kezébe vegye az egész Jókai művet. Jónak tartom, mert ezt legalább képesek elolvasni, értelmezni, megérteni, feldolgozni. 
Ellenben azt is látom, hogy ne olvassa ezt minden 13 éves, hanem maradjanak az eredetinél: a tehetséggondozó gimnáziumok, a humán fakultációk, és mindenki, akit a tanára befogadónak tart. valahogyan differenciálni kellene.

Manó Könyvek
2013

2015. január 4.

Christina Baker Kline: Árvák vonata



"Vivianből sorra hívják elő az emlékeket a ládát, melyeket együtt nyitnak fel. A kartonanyagba bugyolált varrókészlet felidézni a Byrne család zord otthonát. Aztán ott a mustársárga kabát a katonai gombokkal, a bélelt, kötött kesztyű, a barna ruha a gyöngyházfényű gombokkal, és a gondosan elcsomagolt rózsamintás porcelánkészlet. Molly előtt hamarosan felidéződik a történet minden szereplője: Niamh-re, a nagyira, Maisie-re, Mrs.Scatcherdre, Dorothyra, Mr.Sorensonra, Miss Larsenre... A történetek egymásba érnek. Jobbra dől és gyakorol: egyre jobb. Mint mikor az ember anyagdarabokból folttakarót készít, Molly összeilleszti őket, és egymáshoz férceli, s ezáltal olyan mintázatok sejlenek fel előtte, melyeket képtelenség volt kivenni, ha az ember az egyes darabokat külön szemlélte."

Az árvák vonatának jelentését talán nem kell magyarázni, értjük a szavakat, értjük a jelentését, s talán el is tudjuk képzelni: árvák utaznak a vonaton.
De vajon hová utaznak? Az árvák vonatát a Gyermeksegélyező Alap (amely szervezete feladata az utcákon élő, előforduló hajléktalanokat és árvákat felkarolni és elhelyezni) indította el New Yorkból 1929-ben, s utaztak egészen Chicago-ig s még tovább, s az állomásokon jelentkező személyeknek adták örökbe vagy adták oda munkára a gyerekeket. Ezen személyeknek kötelességük volt a gyermekeket iskolába járatni, jól ellátni őket, de mint tudjuk nem csak jó emberek élnek ezen a mi Föld nevű bolygónkon. Vivian, a 91 éves hölgy ezen a vonaton utazott. Ő az egyik személy akinek a története kirajzolódik előttünk. 

Molly a 17 éves lány, aki nevelőszülőknél él, s mondhatni úgy kerül mindig újabb és újabb nevelőkhöz, ahogy a virágok repülnek virágról-virágra.

E két nő egymásra talál Jack segítségével. Molly szerelme s jó barátja ez a személy, aki töretlenül és feltétlenül hisz barátnőjében, s hiszi, hogy Molly jó ember. Amikor a lányt elkapják, mert kedvenc könyvének, a Jane Eyre-nek szakadt, rongyos példányt el akarta lopni a könyvtárból, Molly választhat: néhány hétnyi börtönt vállal be priusszal, vagy 50 óra közmunkát. Jack segítségével a közmunkát választja, s így kerül Vivian-hez. Feladata: az idős hölgy padlásán lévő öreg, poros, emlékekkel teli dobozok átválogatása, de leginkább az idősödő, szellemekkel jóban lévő nő emlékeinek meghallgatása.

"Mollyt is meglepte, de várja ezeket a találkozásokat. Kilencvenegy év hosszú idő - azok a dobozok a történelem tanúi, és sosem tudhatja az ember, hogy mit talál bennük."

A két személy társai lesznek egymásnak, s ahogy kirajzolódnak az eddigi életek, és sorsok én is szomorkodhattam, együtt érezhettem, szoronghattam, és sajnálkozhattam. Próbálhattam segíteni, átkoztam a szülői szerepeket viselőket, vagy éppen azt mondhattam, hogy végre!

"A szüleim egy fényesebb jövő reményében hagyták el Írországot, s mindannyian azt hittük, hogy a bőség földjére tartunk. Ami azt illeti, mindenből kudarcot vallottunk az új hazában. (...) Lehet, hogy Kinvarában szegények és kiszolgáltatottak voltunk, de legalább családtagok vettek bennünket körül, emberek, akiket ismertünk. Közösek voltak a hagyományaink, és ugyanúgy szemléltük a világot. Egészen elutazásunkig nem tudtuk, mennyire magától értetődőek voltak számunkra ezek a dolgok."

Vivian élete nem volt egyszerű. Kislányként, még családjával együtt kelt át az óceánon, akiket hamar elveszített, majd az élete rövid idő alatt vett hatalmas fordulatot. Az árvák vonatán fiúk és lányok, csecsemők és kamaszok vegyesen utaztak, és csak remélték, hogy jó helyre kerülnek majd. Életre szóló barátságokat próbáltak kötni, de az akkori infrastruktúrák, az akkori kor vívmányai nem tették lehetővé a kapcsolattartásokat. 

Molly a mai világ gyermeke. Kíváncsisága nem hagyja nyugodni, így a könyv vége felé érdekes fordulatot vesznek az események.

Szép könyv, s bár nem voltam meggyőződve, hogy a felpörgetett, felgyorsított és hihetetlen vég minden részlete kellett ebbe a történetbe, mégis azt kell mondanom, hogy nagyon tetszett. Szerettem, kedveltem, és őszintén remélhettem, hogy a könyvbéli fiktív szereplők élete szépen, és nyugalomban haladt tovább. 

"Én pedig felülök, és kinézek a tollpehelyként kavarog hóesésbe. Szakad egyfolytában, dunnaként lep el, átváltoztat mindent; fehér az ég, a fák, az autók, a szomszéd ház. Úgy érzem, valami csodára ébredek. Én is dunna alatt vagyok, testem határai elmosódtak, én magam is átváltoztam."

Gyönyörű mondatok, fájdalmas néhol megható és kedves, szép emlékek...
Ajánlott! 

Alexandra Kiadó
2014

2015. január 2.

Janette Oke: Ha szólít a szív


Az idei, új év első befejezett, óév-ről átbulizott könyve ez a romantikus, kedves könyv. Szerettem, bár magasröptű gondolatokat nem is igazán fogalmaz meg, mégis boldog, mosolygós órákat lehet szerezni ezzel a történettel.

A befejezés után azonnal a borítón látható filmet kezdtem keresni az interneten, mert én ezt rövid időn belül szerettem volna megnézni. Az eredmény egy csalódás lett, hiszen ez 2014-es film, amit nálunk még nem játszanak, nincs is magyar nyelvű elérhetősége.  Sajnálom, hogy nem értek angolul, mert a online megnézhető. Így jártam. 


(Sőt, sorozat is  készül más szereplőkkel.)
Annyit azonban megtudtam, hogy ennek a bájos, idős írónőnek több történetét, könyvét megfilmesítették, s ezt meg is jegyeztem magamnak.

Ennyi bevezető után csak ajánlani tudom Elizabeth Thatcher fiatal tanítónő történetét, aki 1910-ben a családjától elbúcsúzva, bátran és merészen Toronto-tól egy új városig Calgary-ig utazik, hogy ott legyen tanítónő, s találkozzon féltestérével Jonathannal és bájos családjával.

Bájos. Nem is tudok más szót használni erre a nem hosszú írásra. Jane Austen hősnői és hősei is lehetnének akár ezek a karakterek, egy a különbség, hogy Janette Oke XX-XXI. századi író, így korhűen, stílusban  nem tudja  tökéletesen visszaadni Austen gyönyörű mondatait. Lehetséges, hogy nem is volt ez a célja, mert szépen ír, szerettem olvasni, és mint nagy romantikus amazon, örültem, hogy Beth kiáll saját magáért, nem adja fel önmagát, nem fél megvalósítani a terveit.
Elutazik, világosan értésére adja a mondanivalóját, de határozott éne igazán megremeg a házikójában megjelenő egerek láttán, vagy éppen a farkasokat hallva.

Tanít, szervez, nem zavarja a magány, utazik, kapcsolatokat tart fenn, hárítja a fiatalemberek közeledését, míg nem lesz ő is szerelmes egy fiatalemberbe. Aki nem szeretne megnősülni. Miközben olvastam Beth mindennapjait, sejtettem és tudtam, hogy úgyis bekövetkezik majd a "boldogan éltek míg meg nem haltak", így nem is kellett csalódnom.

Semmi különös, semmi extra, egy egyszerű történet félreértésekkel, sokszor már túlzott félreértésekkel. De mégis tetszett, mert szeretem ezt a kort, mert szeretem a családi egységeket, mert szeretem, hogy kiállnak egymásért, hogy támogatják egymást, hogy a mai felpörgés nélkül is boldogan tudtak élni. 

"Elizabeth, bízunk benne, hogy olyan döntést fogsz hozni, ami számodra a legmegfelelőbb. Édesanyád és én megegyeztünk, hogy támogatunk. Akármi legyen is a döntésed, azt szeretnénk, ha az alapján hoznád meg, ami neked a legjobb. Édesanyád, bármennyire is szeretné, ha elmennél Jonathanhoz, nem akarja, hogy kényszerítve érezd magad, ha te ezt nem akarod. Megkért, hogy ezt mondjam el neked, Elizabeth. Attól fél, hogy a hűséged és a vágy, hogy örömöt szerezz neki, arra ösztönöz, hogy az ő kedve szerint cselekedj. Ez ne elég ok egy sorsfordító döntés meghozatalához, Elizabeth. (...) Csak lassan, kedvesem. Egy ilyen döntéshez alapos megfontolásra és sok imára van szükség. Édesanyád és én melletted állunk."

Szerettem ezt az idézetet, melyben megjelenik a hatalmas családi szeretet, és megjelenik, hogy régebben mennyire nehezebben lehetett útnak indulni. A mögöttünk álló család elhagyása, az útra kelés nem lehet egyszerű a legtöbb ember számára, és sokszor nem is értem ezt a dolgot. De ez már másik, nem is ide kapcsolódó téma. 

Beth elindult....látott, tapasztalt, szerelmes lett.

S ahogy eszembe jut, hogy én a mai magyar "szórakoztató könyveket papírra vető celeb-írókat" még kikapcsolódásként sem olvasom, mert a legtöbben silány, egyszerű, semmilyen történeteket alkotnak, akkor itt is a válaszom, hogy én ilyen, inkább a szépirodalomhoz közelítő csöpögéseket veszek a kezembe. Ebben még az is élvezhető, ahogy túláradó szeretettel másszák meg a hegyet a csodálatos kilátásért, nem fukarkodik a szépségben, megható jelenetet is tartalmaz,  s a szerelem csak éppen a beteljesüléshez közelít. 

Sajnos, vagy nem, de az a nő vagyok, akik nem támogatják, és nem lájkolják a nők túlzott magamutogatását, kezdeményezését, meg a többi ilyet.

Könyvmolyképző Kiadó
2014
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...