2015. december 12.

Az elmúlt évem, Éviránytű 2015


Niki osztotta meg a cikket, elmentettem, mert úgy láttam hirtelenjében, hogy jó lesz kicsit átgondolni az évemet. Rengeteg minden történt, és úgy érzem, hogy Isten megint egyengette utamat, terelgetett előre.
Nem nagyon szoktam számot vetni, eleve nagyon rossz a memóriám. A nagyon emlékezetes, érzelmileg megterhelő (pozitív vagy negatív irányban egyaránt) eseményekre emlékszem csak. Épp a minap mondtam Lacusnak, hogy az egykori,  karácsonyra tőle kapott zongorám ajándékozási momentumait soha nem fogom elfelejteni, s ezzel mostanában csak egy dolog lehetne egyenértékű: ha végre kapnék egy vizslát tőle. Mivel, annyira ellenzi, és olyan nagy vitatéma nálunk.

A 2015-től tartottam, mert nem kedvelem a páratlan számokat. Új kiscsoport, portfoliózás, új csoportszoba több gyerekkel. Iskolaválasztás nem, de tagozatválasztás a Naggyal, a Kicsinél elég, ha csak a tanulásra gondolok. Bár nála, azért voltak nagy kátyúk ebben, a  mostani tanévben is.

A lényeg, hogy találtam ezt az iránytűt, és gondolkozni szerettem volna.Én, hogy látom, én mire emlékszem.

Erről szólt az évem: 
magamról, a családról, a változásról. A változásról, ami csak úgy araszolgat be az életembe a könyvek terén, hogy kevesebbet olvastam idén. Sokkal kevesebbet. Hogy alig futok, ami egy csípőízületi gyulladás miatt történt, és aztán sem volt kedvem újrakezdeni elölről a szenvedést. Hogy kötögetek, hogy szerintem kevesebbet szólok bele a dolgokba, hogy türelmesebb vagyok, hogy jófej anya vagyok. Azaz nem, vagy nem mindig. De ez az én iránytűm, így a gyerekeket nem kérdezem. De érzem a változást, hogy fájok itt és ott. S szemüveges is lettem.

Hat mondat:
Szerintem még jobban szeretem a családomat, ha ez fokozható.
Barcelonában voltam, váratlanul, hirtelen, önzetlenül, csodálatos volt.
Barátok, barátságok mélyebb megismerése, feltérképezése, aminek következtében gondolkodtam sokat, s aminek sokat köszönhetek.
A régen várt ablakcsere, s az ez okozta változtatások a lakásban.
Henivel továbbra is együtt az oviban, az itteni élet változásai kapcsolatokban, munkában.

Hat kérdés:
Február.... Miért tartom igazságtalannak? (Barátos)
Április.... Hogyan lehetek ennyire boldog? (Családos)
Június..... Miért éppen engem? (Barcelonàs)
Július........Hogyan tudnék segíteni? (Hannás-baràtos)
Szeptember..... Hogyan lehet ezt a hatalmas fokú önzetlenséget megtanulni? (Baràtos)
December........Ugye  2016-ban is megoldható akadályok gördülnek majd elém?

A legszebb pillanatok:
40, 
június 6 a reptéren, s utána az egész barcelonai csodák, 
most ülni az átalakult nappali-konyhában,
pillanatok, amikor érzem Lacus hatalmas, felém irányuló szeretetét,
a Vad Fruttik koncertek,
tegnap néztem Hanna keringőzését, és könnyezve rájöttem, hogy 4 év múlva zokogni fogok a szalagavatóján.

3 legnagyobb sikerem:
nem érzem magam sikeresnek. Örülök, ha itthon-együtt jól érzi magát mindenki. Örülök, ha szeretnek az ovis gyerekek.

3 legnagyobb kihívásom:
mi az, hogy legnagyobb? Nagy feladat volt a portfólióírás, de akkora kihívásnak nem éreztem, inkább sok időm ment rá, és ezért nem szerettem írni. Folyamatos kihívás a fiam... Kihívás, hogy olyan ismerősöknek mutassam meg, hogy milyen vagyok, akik felszínesen ítélkeznek. Talán egy embernél sikerült de ez erős talán.

Megbocsátás
huhh

Elengedés
-

Három szóban 2015:
változás, szeretet, újdonság

Az elmúlt évem könyve:


Búcsú 2015-től: 
dehogy búcsúzom, van még 19 nap. :)
Egyébként pedig rengeteg energiám van, élvezem az adventet, a csodát várom, és tudom, hogy megérkezik. Sőt. már része is az életemnek.

5 megjegyzés:

  1. Tudom OFF, de ha kedved lenne hozzá ;o)
    http://azajtom.blogspot.hu/2015/12/dorothy-blog-award.html

    VálaszTörlés
  2. Jó volt ezt most olvasni, jó hogy összességében pozitív a kicsengése, noha tudom-sejtem, hogy voltak gondok is bőven.
    Ami most nagyon megfogott az a szeptemberi kérdés (tanulható egyáltalán?), az elengedés (hiánya?) és az utolsó kihívás...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most, hogy írtál, újraolvastam ezt a 18 nappal korábbi írást, és máris gondolkodnom kellett, hogy a kérdéseimnél mire gondoltam? Mert nem akartam kiadni mindent. A februáron törtem a fejem, a július nehezen eszembe jutott, de nemsokára el fogom felejteni, át kellene fogalmaznom magamnak.
      De: szerintem az önzetlenség bennük van, én annak tartom magam a lehetőségeimhez mérten, a mondat folytatását leírom majd privát.
      Elengedés: nem kellett senkit elengednem, nem történt olyan. Majdnem, de mégsem. Egyébként belül fájna nagyon, de ami történt azt nem érzem igazán. Úgy cselekszem ilyen esetekben, ahogy tettem ezt nemrégen, tudod hol. Egy "tollvonás", egy klikkelés, egy törlés. Aztán menjen, én pedig feldolgozom. Ez most nem fáj. Helyre került a "semmikülönösségem". Mondjuk nem annyira jó érzés. Most, hog így kifejtettem. :D
      Utolsó kihívás: zavar, ha nem kedvelnek, főleg, ha olyat hallok, ami nem igaz. Képes vagyok teperni, hogy bizonyítsak. Talán éppen Sz tudja megmondani, hogy félreérthető vagyok sokszor, de nem bántok, még ha úgy is tűnik.. Hiba.

      Törlés
    2. Hmmm, mindig érdekes visszaolvasni magunkat :)

      Nem tudom, bennünk van-e vagy sem, de tudom, hogy nekem pl az önzetlenség kihívás. Nagyon erős tanult magatartásom bizonyos fokú önzés (sajnos) és a pici gyerekkortól belém nevelt irigység :( ezeket levetkőzni tán a legnagyobb feladatom.

      A "semmikülönösség" az olyan, hogy mindenkinek más a "különös" :) inkább a felszín alapján ítélők véleménye kerüljön az őt megillető helyre (szerintem pontosan érted mire gondolok ;)

      Törlés
    3. ..s akkor ezt jól megbeszéltük máshol. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...