2015. november 24.

Jandy Nelson: Neked adom a Napot

"Egy különleges ikerpár felejthetetlen története. 



A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár tagjai, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy pörgeti ki az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.

Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…

Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kellene találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására." (fülszöveg)




"...többnyire álruhában érzem magam.
- Én is......Vagy talán olyasvalakinek, aki rengeteg emberből tevődik össze. Talán egyre csak fölhalmozzuk ezeket az új meg új énjeinket.
Magunkkal cipeljük őket, ahogy jó és rossz döntéseket hozunk, elcseszünk ezt-azt, földerülünk, kiborulunk, összezuhanunk, szerelembe zuhanunk, az orrunkat lógatjuk, lógunk a szeren, meglógunk a világ elől, magasba törünk vagy törünk-zúzunk."

NoahésJude, JudeésNoah, NoahésJude, JudeésNoah....
vajon melyikük az A iker, és melyik a B iker? Ez mindig izgalmas kérdés, amikor ikrek születnek, ki az első? Ki az erősebb egyéniség? Ki volt már a mamájuk hasában az erősebb, aki felülkerekedett a testvérén?
Ha ehhez hozzágondolom azt is, hogy fiú-lány ikerpárról van szó ebben a könyvben, akkor még érdekesebbé válhat ez a téma.

Szerintem a gyereknevelés csodálatosságán belül a platinafokozatot a vegyes ikerpár nevelése és felnevelése kaphatná. Fantasztikus érzés lehet édesanyaként megtapasztalni azt a fajta szimbiózist, ami e két gyermek között kialakulhat. Én csak láttam éveken keresztül, testközelből, az oviban, az öleléseken, a vigasztalásokon keresztül. (love Szasza és Benci!!) Olyan kapcsolatot láttam, amiben szavak nélkül értik egymást, úgy néznek egymásra, mint senki más, ott hagynak csapot-papot, ha szükség van rájuk. Egyszerűen irigylésre méltó.

Talán éppen egy ilyen testvérpár Noah és Jude, vagy éppen Jude és Noah. 13-14 évesek, vagy 16? Attól függ, hogy honnan nézzük. Kinek szemszögéből ismerjük meg a történetüket, hogy összeálljon a kép:
hogyan készült Noah a Művészeti Akadémiára, s végül miért Jude-dal találkozunk ott?
Mi történt a mamával, és kicsoda ez a szobrász? Vagy éppen ki az a visszatérő Adonisz, aki modellként fel-feltűnik a színen.
S miért is furcsa, vagy miért nem is tudom, hogy melyik évben vagyok? Noah szemszögéből az Akadémia előtti, a 13-14 éves kamaszkori Noah-val találkoztam, a mama-kedvence státusszal, az útkeresésével, önmaga keresésével, az igazság tagadásával, titkolásával, vagy éppen a lebukás veszélyével, ahol Jude sem volt az itthon megszokott kamaszlány. Őszintén szólva, itthon egy 14 és fél éves lánnyal "rendelkezve" elgondolkodtató volt ez a történetrészlet, kerestem az őszinte, nem szemrehányó anyai beszélgetéseket a könyvben- hasztalanul, feleslegesen. Érettebb volt a koránál?- még ezt sem mondanám. Inkább dacos, felelőtlen. Az időszak jellemzői: "neked adom a Napot!"

Jude szemszöge a 16 évesek szemszöge, aki a múltja miatt akar változtatni, aki magában keresi a hibát, aki szeretné, ha édesanyja őt is elfogadná. Jude-ban a lelket rég elhunyt nagymamája tartja, ő a legjobb barátja....a mama pedig a visszatérő romboló szerepét játssza lánya életében. Visszatérő, mert ő sem él már. Nos, ezek a boszorkányos vonalak nem annyira tetszettek, és a könyvre is nehezen hangolódtam rá, lassan haladtam vele, azt hangoztattam, hogy nem tetszik, végül, amikor összeállt a kép, amikor visszasodródott egymás mellé a két testvér, amikor megvilágosodtam, akkor Jude is pozitív lett, Noah élete is sínre került- nem szerettem volna, hogy véget érjen!
 Ha belegondolok, hogy milyen rossz lehetett nekik ez a 2,5 év, ha belegondolok, hogy milyen és mekkora fájdalmakat okoztak egymásnak, még én is elszomorodom.

Nem gondolom, hogy feladatom lenne a történetet elmesélni,  inkább kiemelem, hogy egy nem könnyen csúszó YA könyv. Olyan, amiben nem minden boldogságos és szépséges.  Olyan, ami az útkeresés, a családi széthullás, a bizalmatlanság mintakönyve. Olyan, amiben a másság  több vonalon is megjelenik. Olyan, amit érdemes elolvasniuk a tiniknek, hogy ne csak a magyar, amerikai szuperságos gimnáziumi szerelmekről olvassanak. Olyan, amiben sokak nem ismernek magukra, mert nincs ikertestvérük, nem utálják egymást, és nem utálják egyik szülőjüket sem. Olyan, amiből kiderül, hogy nézzünk körbe, mert az élet szép.

"..és észreveszem, hogy egy katicabogér szállt a kezemre.
Gyorsan kívánjunk valamit!
Tegyünk egy (második vagy harmadik vagy negyedik) próbát!
Formáljuk újjá a világot!"

Libri Kiadó
2015

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...