2015. október 13.

David Benioff: Tolvajok tele

Itt és most, csak és kizárólag David Benioff Téli mese című írásáról kellene írnom, ahogy terveztem néhány napja, amikor befejeztem a könyvet. Előtte és közben megtanultam két alapdolgot a horgolással kapcsolatban, sőt készült is magamnak valami.


Aztán befejeztem és nem volt időm írni, ez pedig azt jelenti, hogy az alap, emocionális vélemény fele huss!-elröppent. Kb. egy kisebb részre emlékszem, amit Bozsnak és Szilvinek elmondtam a viharos Siófokon:

Szép írás, jó könyv. Lendületes, nem unatkoztam az olvasás közben. Még az is érdekelt, hogyan szerzik meg a tojást? Mert feltételeztem, hogy megszerzi Lev és Kolja. Egyébként pedig szerintem egy mese. Egy szép mese, érdekes véggel. Amin csak mosolyogni tudtam, akármi is az. Abszurd.
Az egész abszurd. megtörténhetett ilyen? Megtörténhetett volna ilyen? Jó, jó, értem én, hogy megtörtént az író nagypapájával. Most ez komoly? ok, akkor ne mese legyen, hanem mesés.

Lev és Kolja, akik a fogdában összetalálkozva szimpatikusnak találtatnak egy orosz ezredes szemében, s aki azzal a feladattal bízza meg őket, hogy egy tucat tojást szerezzenek a lányának közelgő esküvőére, hogy legyen tortája is. Mindenhol éhínség, de tudjuk, hogy a katonák a "fejesek" soha nem éheznek. Nekik mindenféle testi és lelki szükségleteik ki lettek elégítve. :(

Így Kolja és Lev elindul. A nagy hidegben, télen egyszerű körülmények között, egyszerű mondatokkal megfogalmazva jutnak el egy házba, majd egy másikba, s közben megismerkednek nőkkel és férfiakkal. Lev, a 17 éves szűz fiú, Kolja pedig egy ígéretes író, egy dezertőr, aki szereti a lányokat és szeretne végre vécézni. Na igen, nem a történet részletesen ecsetelt borzalmai adják a fő vonalat, hanem Kolja karaktere és szövegelése adja a könyv humorát, s az ő személye viszi előre a történetet a végkifejletig, a tetőpontig, majd az utolsó pontig. Mindenképpen ajánlom elolvasásra, a háború borzalmai ellenére mosolygós könyv, nevethetünk és sírhatunk, s elgondolkodhatunk, hogy elhisszük-e bizonyos részeit? Mert én nem annyira...


S végül így is hagyom ezt a bejegyzést, s majd nemsokára írok Billie-ről, akit viszont nagyon megszerettem: a könyvet és a lányt egyaránt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...