2015. szeptember 17.

"Legyek a kendő, mely könnyet töröl", s ne én töröljem egy kendőbe- háromszorosvegyesposzt

((Bármit is írok, és bármit is olvastok: jól vagyok. Ezek csak hangulati benyomások. De nincs baj, és sokkal nagyobb bajok vannak a világban. Nekem van hitem ... és egy optimista férjem, klassz gyerekeim -bármit is gondolok néha.. :D, jó kollégáim, néhány jó barát, szóval, bármi is lesz alább, az csak perceket jelentenek. Bár vissza-visszatérő perceket. ))

1.
Most ennyire ilyen és így. Elbújások.
(Nem nem dolgozom, nem portfóliózom, nem pusztulok, csak és csak...)



2.
"Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla, 
Lépcső, min felhalad valaki más, 
Ekevas, mely mélyen a földbe ás, 
Ám a kalász nem az ő érdeme. 
Legyek a szél, mely hordja a magot, 
De szirmát ki nem bontja a virágnak, 
S az emberek, mikor a mezőn járnak, 
A virágban hadd gyönyörködjenek. 
Legyek a kendő, mely könnyet töröl, 
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. 
A kéz legyek, mely váltig simogat, 
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. 
Legyek a fáradt pillákon az álom. 
Legyek a délibáb, mely megjelen 
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, 
Legyek a délibáb a rónaságon. 
Legyek a vén föld fekete szívéből 
Egy mély sóhajtás fel a magas égig, 
Legyek a drót, min üzenet megy végig 
És cseréljenek ki, ha elszakadtam. 
Sok lélek alatt legyek a tutaj, 
Egyszerű, durván összerótt ladik, 
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, 
Míg le nem teszi a művész a vonót."

3.
Még mindig.
 "sodródni lenne most jó..."
Kicsit jó lenne tudni, mi lenne jó-lenne tudni..


S eredetileg csak hármat szerettem volna, de a sodródás eszembe juttatta a fiatalságomat, és az akkor elborulásokat. :D
Így akkor most itt a 4.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...