2015. augusztus 1.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak



Itt és most kellene méltatnom Fredrick Backmant vagy éppen Ove-t. Mert ez az év könyve! Vagy ott lesz holtversenyben egy olyannal, amit nem is olvastam még.
Itt kellene áradoznom a könyvről, egy 59 éves férfiről, akiről elgondolkozhatnék, hogy talán enyhe aspergeres? Akiről azt mondhatná valaki, hogy őrült, vagy éppen dilinyós öreg ember?
Többen áradoztak erről a történetről, úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy minimum kettő ismerősömet kerestem a karakterben. Akik közelinek érezték magukat ehhez a szabálytudatos, spórolós, kevés mosolyú. rigolyás, főnökösködő, erős, mindent tudó, akaratos, indulatos, szerelmes, magányos, napirendjét követő Ove-hoz. Mert Ove ilyen. Ők pedig nem ilyenek, de nem tévesztettem meg magam. A sorok közé lehet látni, és igen, lehetséges, hogy van bennük valami. Bennem nincs, s még azt sem mondom, hogy először a szívembe zártam őt. Én is -majdnem-elküldtem volna a francba abban a boltban az eladó helyében? Vagy rájőve arra, hogy mi már az XYZ-generáció vagyunk és magyarázzunk türelmesen a szüleinknek és korosztályuknak? Nem tudom.

Ove csak meg szeretne halni-többféleképpen és most. Megtervezve. Alaposan.Egyedül van, mert szerettei elhunytak. Szülei régen, felesége nem régen. Ő csak szeretne Sonja után menni, olyan nehéz ez a kérés? De Ove-nak még dolga van. "Láttam magam előtt", ahogy Isten néz le föntről és megakadályozza a terveket. Hogy Ove-nak több még itt a dolga, és akkor ez a szabálytudatos, spórolós, kevés mosolyú. rigolyás, főnökösködő, erős, mindent tudó, akaratos, indulatos, szerelmes, magányos, napirendjét követő férfi szépen a szemünk előtt kicsit megmutatta másik, vagy éppen a bensőbb oldalát. A tulajdonságai a fehérről és feketéről kicsit színesedni kezdtek. Szürkére, majd a színskálán tovább haladva. Na azért vöröset nem tudok elképzelni, mert szabálytudatos maradt, mégis lett egy macskája, spórolós maradt, de adott is, kevés mosolyú- de a gyerekek meglátták benne a nagypapát, rigolyás-de tudott engedni, főnökösködő-mégismégis, erős, mindent tudó, akaratos, indulatos, szerelmes, magányos, napirendjét követő stb., szóval változott. Vagy nem is kellett változnia, mert tulajdonképpen ott van benne a jó. Mint a gondolatok, ahogy Szee kérdezte tőlünk a minap (a gondolatok már a megfogalmazás előtt bennünk vannak?), mert Ove-ban ott volt minden, ami jó. Csak mélyen, és kevesen vették észre.

"De Sonja számára Ove nem az a a mogorva, szögletes és harapós ember volt, int másoknak. Az ő számára mindig azt a pár kusza virágot jelentette, amit az első vacsorájuk alkalmával kapott tőle. Amikor úgy feszült a széles, szomorú vállain az apja barna öltönye. És Ove annyira erősen hitt az igazságban, az erkölcsben és a kemény munkában, no meg egy olyan világban, ahol ami helyes, az helyes. És ahol nem azért kell helyesen cselekedni, hogy az ember érmet, diplomát vagy vállveregetést kapjon érte, hanem azért, mert nem lehet máshogy. Már nem igazán vannak ilyen emberek a világon, jött rá Sonja. Ezért úgy döntött, hogy ő ezt választja. Igaz, hogy Ove nem írt hozzá verseket, nem adott szerenádot, nem hozott drága ajándékokat. De soha semelyik másik fiú nem utazott hónapokon keresztül naponta több órán át a rossz irányba, csak mert szeretett mellette ülni és hallgatni őt."

A könyv Ove-ról és a körülötte élők szeretetéről szól. A szemek kinyílásáról, akár a bátorságról és kitartásról Parvaneh szemszögéből, a melegségről és őszinteségről a gyerekek szemszögéből, a másságról, az emlékezésről, a segítőkészségről és még sok-sok mindenről. Annyi mindenről, hogy egy akaratos férfi miatt, akit az elején kétkedve fogadtam, olyannyira kezdtem el pityeregni a buszon (nevetéstől és sírástól akár egyaránt), hogy csak csorogtak-csorogtak a könnyeim. Aztán a buszmegállótól a hazáig tartó 150 méteren, majd táskástól-cipőstől eldőlve az ágyon sírva fejezve be az utolsó még hátralévő 10 oldalt, és utána csak sírtam. Szerintem érzelmileg gyenge napjaim vannak. :D

Most nézem, hogy nem is írtam a könyv történetéről, ja, mert az nem lényeg. Nagyon egyben van ez a könyv. Egy kincs! 

Tegnap említettem a közösségin, hogy szeretnék egy saját példányt......................... és a duplán, mert elvesztek a jegyzeteim, az oldalszámaim a bejelölt idézetekkel és mindennel, amit itt meg szerettem volna osztani veletek a szőrcsizmáról, arról, hogyha valaki nem jár mindig széles vigyorral az arcán, attól még nem megkeseredett ember, hogy a túl nagy szív is okozhat gondokat, hogy milyen volt és lett a spanyol nyaralás......, szóval kell egy példányt, hogy aláhúzhassak, jelölhessek, beleírhassak meg ilyenek.....

Maradjunk annyiban, hogy superman.

"Szóval ellógtál, és segítettél rászorulóknak..... kerítést javítani? Mondhat bárki bármit rólad, Ove, te vagy a legfurcsább szuperhős, akiről valaha is hallottam."

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy Neked is tetszett. :)
    Nálunk családi kötelező olvasmány lett....
    zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, sokat kellett várnom a megfelelő hangulatra. :) Nálunk Hanna 14 éves, majd egyszer biztosan a kezébe adom. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...