2015. július 29.

Válaszaim, hogy miért lettem a Semmikülönös? :)

Furabogár vagyok?- nem hiszem.
Magas eq-m volt régebben, mára alacsonyabb lett, mert már nem érdekel minden, vagy éppen nem mindig állok jó hozzá az emberekhez?
Kimentek-kivesztek belőlem az érzelmek? Nem tudok elgondolkodni? 
Valahogy úgy érzem, hogy az életem, a saját tapasztalataim, a saját önismeretem tettek olyanná, hogy ne szenvedjek, ha nem vagyok topon (pedig szenvedek :D), nem Polcz Alaine frontos menetelése jut eszembe (hiába életrajzi...), hanem a való jelenben lévő menekültek, a szegények, a koszosak, az elhagyatottak, a magányos idősek, a bántalmazott anyák, gyerekek, a csúnyán szétszakadt családok és nem az én szenvedésem. Hiába törtem össze az Cormac McCarthy Út-ján menetelve, hiába taglózott le, nem lettem keményebb tőle. De attól, amit átéltem májusban....... na attól változtam... ami miatt, amit átélvén ténylegesen könnyeztem. Hiába nem akarok ítélkezni (de próbálkozom), mert nem vagyok benne biztos, hogy tuti nem teszem, ha valami olyan kritikán aluli dologgal találom magam szembe, ami előtt nem tudok fejet hajtani: de nem azért nem ítélkezem, mert Abbie Deal így tett, hanem azért, mert én akarok változni magam, vagy egy másik személy miatt.

A könyvekből, az olvasásból eredő személyiségformálós téma nekem nem a kedvenc könyveimet juttatta eszembe. Nem állítom, hogy egy.kettő cím nem jutott eszembe, de valahogy mindig másra gondoltam, amikor a poszt címét megláttam! Nem az jutott eszembe, hogy ők mivé alakítottak (türelem, bátorság, álmodozás, stb.) hanem azonnal és csakis a szereplők jutottak eszembe- 

Olvasok ha éppen jól esik,becsukom ha nem, lezártam a blogolás egy részét, és másképpen is írok. Nem feltétlenül gondolkodok többet a könyveken, az olvasottakon: vagy meg tudom fogalmazni az olvasás közben tapasztalt érzéseimet vagy nem.

Ha tetszik, nagyon tetszik, akkor sokszor megállok, becsukom,elmerengek. Most Ove nal érzem ezt, de fogok-e írni? Passz.

Elolvastam a többiek bejegyzéseit, és rácsodálkoztam, hogy jééé, ilyeneket is lehetett volna írni?, merthogy tök jókat posztoltak! Na akkor, gondolkozzunk! Nálam? Én? Egyrészt úgy van, ahogy fentebb írtam, sem ilyen, sem olyan nem lettem, szerintem sem türelmesebb, sem fantáziadúsabb, de még szókimondóbb sem. Talán többet tudok beszélni, pedig eddig sem volt kevés. (Ez fejlődés? :) ) Arról, hogy tetszett a történet, vagy arról, hogy miért nem tetszett? Pupinál felmerült Csernus doktor. Valamennyire ismerem Pupi+Csernus kapcsolatát (:P), nos, én elolvastam néhány könyvét és nekem nem jött be. Uncsi volt, nem csodálkoztam rá a mondataira, tehát javíthatatlan vagyok pszicho szempontból is.

Engem nem a könyvek győznek meg, hanem az élet. Persze nem ennyire nemleges a válasz, mert elmerengek, gondolkozom, sajnálkozom, meg le is csapódhat bennem a történet, a jellem, talán képtelen vagyok magam beleélni annyira. Igazából sajnálom, mert most nagyon szürkének érzem magam a többiek ill.sokak között, pedig aki  jól ismer, inkább túl pörgősnek, sokfélének gondolhat. Bár mostanában lassultam és szürkültem, ez tény, mert így szerettem volna, így jó. Lehet, hogy egy év múlva teljesen mást írnék, ezt nem tudhatom.

Lehet, hogy kedvenc Pettsonomtól egyszer megtanulom a macskák iránti szeretetet. :)

(Ennek a bejegyzésnek nagy részét két napja este írtam, ma kicsit finomítottam, mert akkor amolyan világvége hangulatom volt egyéb Élettől megcirógatva..., vagy olyan, mint amikor Bartis Nyugalom c. könyvét olvasva felkiáltottam: NEM VAGYOK NYUGODT!- és majdnem "eret vágtam magamon")

:D :) :D :) :D :) :D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...