2015. május 2.

Ballépések és mások

Vége.  Szerencsére.

Már jó ideje drasztikusan lecsökkentettem a recenziós könyvek olvasását. Az idei tanév többlet munkája, a kedvetlenség, a semmilyen-könyvet-nem-jó-olvasni érzése arra a következtetésre juttatott, hogy ez a "feladat" nem szükséges már nekem. Természetesen maradt néhány, főleg mesekönyvek, ifjúsági irodalmak, amik közel állnak hozzám, amiket kedvcsinálónak olvasgattam a kis-és nagy gyerekek miatt.
Élveztem én a vonaton Lídiát, Tom Gates-t is, a meséket is szeretem, de most úgy érzem, hogy kicsit elég.

Lídia folytatása MOST nem vonz, majd egyszer valamikor, annak is örülök, hogy egy kedves Grimm mesekönyv vár rám és a Szellemmel is adós vagyok még. Ez utóbbi tetszett az ovisoknak, akár már írhatnék is róla, de annyiszor nem én olvastam nekik az aktuális fejezeteket, annyiszor bent sem tudtam lenni az alvásidőben, hogy újra kell olvasnom, mert kimaradtak epizódok.

Tehát vár rám két mesekönyv.

De nem is erről szerettem volna írni, hanem azt akartam kiemelni, hogy minden könyvvel besokalltam. Úgy elteltek mostanában a napok, hogy nem is hiányzott a könyv. A becsípődött derék/csípő miatt a mozgás hiányzik inkább. Nem olvasok, nem vágyok könyvek után, alig tudtam egy kívánságlistát összeállítani. Annyi könyvem van olvasatlanul, hogy néhány évig ellennék ezekkel, s sajnos nagy részüket nem is fogom elolvasni.
Tehát könyv-egykedvűségben szenvedek.


Így szenvedve olvastam el Tavi Kata sorozatának második részét a Ballépéseket. Biztos nem volt rossz, az elsőt is kedveltem, akkor sem zavart, hogy szjg-utánzatnak mondják, nem zavartak a nyafogó, vagy éppen magukért kiálló 15 évesek, a szenvedő szerelmesek, akkor is átéreztem ezeket az eseményeket. Most sem volt bajom.
Lilla, Márk, Kristóf, Krisztián saöbbi, satöbbi, satöbbi története tovább folytatódott a Duna-parti Gimnáziumban, immár 10-ben. Volt, ahogy lenni kellett. Semmi különös: kamasz-veszekedések, félreértések, családi bonyodalmak, szigorítások, meg ilyenek.

De nem érdekelt. Alig vártam, hogy vége legyen. S csak a könyv-egykedvűség miatt vágtam bele a könnyen fogyasztható kategóriába.
Arra jó volt, hogy nem akarok kamaszirodalmat olvasni mostanában. Még nem tudom, hogy mit szeretnék, de ezeket nem. Így hiába várja Hanna, hogy belevágjak LL új sorozatának az első kettőjébe. Csodálkozik is, hogy én még nem..... Lehet is, mert én nem.

Ti?Tavaszi szenvedés? Tavaszi másféle vágyak, álmok? Kimenni, repülni, elmenni, menni-menni?

3 megjegyzés:

  1. Könyv-egykedvűség! Hogy ez milyen jó kifejezés! Pont ebben szenvedek én is most. Egyszerűen csupa - számomra legalábbis - középszerű könyvbe futok bele. Nem rosszak, de nem is jók, nem tudnak lekötni, nem tudnak feldobni. Pedig lehet, hogy csak nem jókor olvasom őket, de ezt már sosem fogom megtudni.
    A karácsonyra kapott könyvekbe még bele sem kezdtem, igaz, olvastam mást.
    Elmenni jó messzire, azt néha én is nagyon szeretnék. :)





    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szókapcsolat valahogy jött. :)
      Akár indulhatunk is! Keressük meg azt a klassz szekrényt, hátha mi is átjutunk valahova máshova!

      Törlés
    2. Én benne vagyok, csak ne valami télbe jussunk, abból épp elég volt. :D

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...